lucilla viszontagságai

Tesók

Na szóval, az elmúlt két hét nagyon kellemesre sikeredett. Igazából semmi különöset nem csináltunk, ha jó idő volt, akkor reggel és késő délután fürdés, napközben heverészés, kártya, társasjáték, olvasás, alvás, ahogy azt kell. Na meg persze mérhetetlenül sok evészet, mivel mindkét nagyszülőnél kiváló a konyha. Dinnye, igazi, édes, leves. Meg barack, nyári alma, körte, szilva és persze fagyi, sok-sok fagyi. 

Ákos a Nagy Szobaátalakító Hadművelet utolsó simításaiban igen nagy segítség volt, például ő adogatta Gyuri papának a szegeket a tegola felrakásakor.

Ákos szörfölni kívánt, ezért Lali papa gyártott neki háziszörföt, mivel egyébként a hatévesek a gyártók szerint még inkább ne szörföljenek. Ákos oda volt, meg vissza a tuti deszkája miatt. 

Mivel a második héten kellően jó idő volt, a víz is hamar melegedett, bemutattuk Áronnak a Balatont. Azt hiszem, kiskomám még nem érti a bátyus olthatatlan szerelmét a víz iránt, de azért jól fogadta, hogy apa megmártotta a zöld lében. (Ákos annak idején nagyobb lelkesedéssel fogadta a dolgot, igaz, akkor némiképp melegebb is volt a víz.)

Esténként mulatni mentünk. Ahogy azt a Balatonon kell, voltunk például lángost enni, megvolt a palacsinta is, de Ákosnak voltak vásári vidámságok is, ugrálóvár, meg hasonlók.

Bélatelepen Ákos nagy örömére játszópajti is akadt, a szomszéd család legifjabb sarja éppen Ákossal egyidős, ráadásul ő is elkötelezett híve a kerekes járgányoknak, így jókat mulattak együtt. Az, hogy éppen valamiért nem engedte át az anyukája hozzánk, a legkevésbé sem jelentett akadályt a fiúknak, a kerítés például kiváló tollaslabdaháló volt, de a kártyázás is jól ment a tövében. És hát Ákosomnak a kerítés sem jelentett problémát, amikor meg akarta kóstoltatni a nekem tejcsinálóként fenntartott karamalzot kis barátjával, egyszerűen a hálón át töltötte a szájába...

Áron a szokott formáját hozta, evett-aludt-nézelődött. És persze fogadta a hódolókat, mert hát mindenhol, ahol megjelentünk vele, azonnal középpontba került, mindenki körülajnározta.

Mr. Fityisz...

...a lábacskák is tapizzák egymást. 

És ha már sikerült bejáratni a mozi beszúrást, akkor itt egy film Áronról is, aki néhány napja dumagép lett, folyamatosan, órák hosszat képes mondani a magáét, elképesztően édesen.

Nos, hazatértünk a két hetes balatoni nyaralásból, ami összességében igen jól sikerült. Persze az első hét jórészt szentségeléssel telt, már ami az időjárást illette, három pulóverben is vacogtam időnként, a folyamatos, több napon át tartó esőről ne is beszéljünk... Viszont ez a hét már minden tekintetben nyár, igazi gatyarohasztó, még késő este is kardigán nélkül lehetett sétálni (aki ismer, tudja, hogy tényleg meleg van...)

Rakok be képeket is, de mindenek előtt egy videót mutatnék, ahol is Ákosom görkorcsolyatudását lehet megszemlélni. Kiskomám amúgy apával Bélatelepről egészen a fenyvesi nagystrandig elkorcsolyázott, majd vissza, ami nem kis távolság.

A tegnapi oltás - legalábbis remélem, hogy ezért történt, ami történt - ma reggel új élményekkel gazdagított bennünket. Áronom ugyanis szökőkutat játszott pelenkázás közben, amikor is sugárban hányta ki a reggelijét... Én ilyet még nem láttam, Ákos két éves koráig egyáltalán nem hányt, úgyhogy a első reakcióm a teljes lemerevedés volt. Szerencsére apa a helyzet magaslatán volt és gyorsan hasra fordította kiskomámat. Ákosom - mikor leszóltam anyukámnak, hogy gyorsan készítsen fürdővizet - azonnal a szobában termett (holott az elmúlt napokban annyi, de annyi dolga volt, hogy rá se hederített az öccsére), hogy megtekintse az Áron által kiadott reggelit. Szerencsére kiskomámat nem viselte meg a dolog, és noha van némi hőemelkedése, a kedélye a szokásos mosolygós. Mindazonáltal résen vagyunk.

Áronom tegnap betöltötte a harmadik hónapot. Gondoltam, ez alkalomból írnék róla részletesebben is. Egyrészt a mai mérés alapján 59 cm, 5240 gramm (hát igen, a múlt pénteni 5300 grammnál ez némiképp kevesebb, de hát egyrészt tegnap 9 napi kaka szaladt ki kiskomámból, meg más a mérleg is, na meg oda kaja után mentünk, most meg előtte, remélem, ezzel meg is magyaráztam a fogyást...), a feje 39-es. A balatonszárszói gyerekorvos igen alapos státuszvizsgálata alapján teljesen rendben van. Az oltást szegénykém ismét rosszul viselte, már a vetkőzéskor rázendített, alig tudtuk a szükséges információcserét lebonyolítani a védőnővel és az orvossal, aztán a szúráskor teljesen lila lett a feje, utána csak a cici jelentett némi megnyugvást...

Nagyon jól megy neki az alvás, este egyetlen hang nélkül elalszik, miután az ágyába kerül, akkor is, ha éber, amikor beteszem, pedig semmilyen segédeszközt nem kap ehhez, a cumi továbbra sem haver igazán. Napközben már egy hete az a menetrend, hogy ha látom, hogy álmos, mert nyüszi lesz, sem a játékok között, sem karban nem érzi jól magát, akkor leteszem egy cumival és a rongyikájával és általában pár percen belül alszik is. Mondhatnám, hogy ezt mi értük el nála valamilyen brilliáns nevelési technikával, de ez sajna nem a mi érdemünk. Ha az lenne, meg is írnám könyvben, valószínűleg jól megszedném magam a tiszteletdíjból...

Azt mondanom sem kell, hogy gyönyörű. És hát igen, imádjuk minden porcikáját családilag egységesen.

Ákosom tegnap a drogériában kezébe fogott egy tamponos dobozt, és megkérdezte, hogy veszünk-e ilyet és hogy mire való. Nem voltam felkészülve a kérdésre, így csak annyit mondtam, hogy ezt nénik használják egy olyan okból, amiről majd egy alkalmasabb pillanatban szeretnék részletesen beszélni vele. De vegyünk neki egy dobozzal, kérte kiskomám. Nem, - válaszoltam - neked ilyesmire ebben az életben nem lesz szükséged. És miért nem gyártanak fiúknak való tampont? - folytatta Ákosom. Nos, igen, muszáj kicsit jobban felkészülnöm az ilyen témájú kérdésekre....

Hosszú és élménydús napok állnak a hátunk mögött. Pénteken megejtettük az éves rendes vidámpark-látogatásunkat. Négyesben mentünk, így Áron is velünk mulatott, igaz, ő csak módjával, elsősorban a babakocsiban elhelyezett mulattató eszközökkel. Egyelőre nem nehezményezte, hogy nem vittük magunkkal a hullámvasútra, sőt a dodzsemnél sem verte a palávert, hogy ő is akar. Jövőre, azt hiszem, már más lesz a helyzet.

Ákos pedig annyit nőtt tavaly óta, hogy végre felülhetett a 120 cm felett használható mulatságokra, ezt maximálisan ki is használta, többször is csúszott például a vizicsúszdán, amiről tavaly még elhajtották...

Azért a régi kedvencek is játszottak, a gyerekdodzsem továbbra is nagy sláger volt, ahogy az elvarázsolt kastély is, ahová legalább tízszer bement kiskomám...

A tűzoltós körhinta az idén nem annyira vezetési szempontból, mint locsolásiból volt kipróbálva.

A vidámpark újdonsága a torony, ami 55 méter magas és gyakorlatilag a szabadesést lehet rajta kipróbálni. Ez is magassághoz kötött, Ákosomat külön megmérték és beültették a székbe, hogy elég nagy-e. Na meg kérdezgettek engem, hogy biztos akarja-e ezt a gyermek. Hát akarta és nagyon tetszett neki, annyira, hogy többször is zuhant kiskomám. Egyszer rávettük apát is, na ő nem kívánkozott vissza...

Aztán pénteken este némi vacsorakitérő után lementünk a Balatonra, ahol az elkövetkezendő heteket kiskomám tölteni fogja. 

Akár jó volt az idő, akár csapnivaló, Ákos egész nap verte a blattot, annyira bele van szerelmesedve a solo kártyába, és egészen ügyes már, végigverte a teljes családot, pedig - ellentétben a nagyszülőkkel - mi apával kifejezetten nem dolgoztunk azon, hogy ő nyerjen...

Szombaton és vasárnap jó idő volt, reggel és este fürdéssel. Ákosom persze napközben folyton kérdezgette, hogy mikor lehet már fürödni menni... Áron is élvezte a strandot, ő persze csak a partról figyelte a család többi tagját pancsolás közben árnyékos babakocsijából.

...közben pedig nyálat habosított nagy lelkesedéssel...

Ákos fürdés után...

Áron a nagypapival. 

Miért van az vajon, hogy egy gyermek, akibe több, mint öt éve próbáljuk - ezidáig érdemi siker nélkül - belenevelni, hogy köszönöm, meg hogy légyszíves, jónapot, csókolom és ilyesmi, nos ez a gyermek azonnal megjegyzi, hogy a zöldlámpás zebrán szabálytalanul, nagy sebességgel áthaladó autós egy faszkalap (ahogy apa száján e találó megfogalmazás kicsúszik), és ugyanez a gyermek délután hasonló veszélyhelyzetben e kifejezést adekvátan alkalmazza is?

Végre egy hétvége, amit itthon töltöttünk, csupa izgalmas dologra kerítettünk így sort. Pénteken az én szenvedélyeimnek hódoltunk Ákossal, elruccantunk az Arénába, ahol beszereztük Ákos jövő évi nyári ruhakészletének jelentős részét, persze Áron - aki kénytelen jórészt a bátyja levetett ruháiban járni - is kapott ezt-azt. És hát volt sütizés is, na meg fagyizás apával, aki időközben csatlakozott hozzánk.

Tegnap pedig kimentünk a gyerekszigetre. Már évek óta van ez a program, de valamiért én úgy képzeltem, hogy ez egy drága és tömegek által látogatott rendezvény, ezért eddig nem erőltettem. Kellemesen csalódtunk, a mulatságok jó része ingyenes volt, és - talán mert az utolsó ilyen hétvége volt - nem is voltak sokan, bár a szervezettség azért nem erőssége a rendezőknek. Ákos oda volt, meg vissza, mert mindenféle vidámság közül lehetett választani.

Lehetett elektromos autót vezetni a kresz pályán...

...meg ugrálóvárban ugrálni...

...voltak logikai és ügyességi játékok...

...na meg volt katonai labirintus, vizijátékok, és még nagyon sok minden más is, a felét sem tudtuk kipróbálni.

Áron eközben szintén elég jól mulatott, bár a babakocsiból néha kikívánkozott a kezembe, mert hát onnan, ugye, sokkal jobban látni. Mivel volt szoptatós sátor, ezúttal nagyon diszkréten fogyasztotta el az uzsonnáját kiskomám.

Aztán hazafelé már kénytelenek voltunk igen gyors léptekkel menni, mivel egy vihar vette útját a sziget felé, Ákos nagyon élvezte, ahogy az erős szélben próbáltuk megközelíteni a kocsit.

Ma pedig pihenő napot tartottunk. Ákos és apa különféle papírrepülőket hajtogattak netes útmutatások alapján, sikerült egész komoly röppályájú repcsit készíteni. Én eközben pedig olyan grillázsfagyit főztem, ami még Zacco szerint is világbajnok.