lucilla viszontagságai

Először a blog történetében, mozit is betűzök ide, Ákos brilliáns korcsolyatechnikáját illusztrálandó.

Ákos korcsolyázni tanul... Elképesztően ügyesen siklik a jégen.

Nos, igen. Jó ideje nem írtam, sok mindent kellene pótolni, de azt hiszem, ez már kimarad. Véget ért egy év, és ritkán van olyan, hogy ennek örüljek. A 2007 nem volt a legrosszabb az eddigiek közül, de azért komolyan próbára tett bennünket, kevés igazán felhőtlen, boldog pillanatot tudok felidézni...

Igen nehéz időszak közepében járunk, a karácsony ennek megfelelően eléggé minimálra sikerült, de összességében, minden nehezítő körülmény ellenére igen meghitt szentesténk volt. Ákos nagyon örült az ajándékának, annyira, hogy aludni is alig bírt, mivel persze aznap este nem tudta összerakni a repcsit. Másnap reggel szépen csendben folytatta az ipart, így mi jól aludhattunk igencsak sokáig.

A tegnapi este méltó volt a búcsúzó óévhez, mindjárt kora este elment az áram, így Ákos gyertyafényes fürdőt vett, közben bizonygatta nekem bátorságát:

- Ne félj anya, én megvédelek a sárkányoktól. Mert ugyan tüzet fújni nem tudok, de olyan izmos vagyok, hogy letépem a sárkány fejét!

Így hát félni nem féltem, ellenben bosszankodtam, bár, hogy valójában miért, azt nem tudom, mert a tv műsorért nem volt kár, mást pedig nem terveztünk. Végül sikerült villanyszerelőt szerezni (lakáson kívül volt a probléma), és még éjfél előtt lett áramunk. Aztán a fürdőkádból kellett kiugranom, már amennyire a jelenlegi mozgásomat ugribugrinak lehet nevezni, mivel üvegtörés hangja hasított az éjszakába. Először azt hittem, hogy az előszoba ablakunknak annyi, de csak az emeleti lengőajtót rúgta be egy erősen italos hatás alatt lévő német diák, aki többedmagával bulizott a felettünk lévő szomszédnál. Zacco persze utánament és visszahozta a fiút, aki beismerte tettét és ígéretet tett a helyreállításra. Hiszem, ha látom.

Nos, hát így teltek az ünnepek. Boldog új évet mindenkinek, a 2008 legyen sokkal-sokkal jobb év, mint a 2007.

Ma hajnalban meglátogatott bennünket a Mikulás. Ákos tegnap este nagyon fogadkozott, hogy ő bizony meglesi hajnalban az öreget, aztán több, mint egy órán át dalolt Mikulásváró nótákat alvás helyett (hozzáteszem, én még nem is hallottam így egyben tőle a repertoárt, úgyhogy mi is jól szórakoztunk apával), végül aztán elnyomta kiskomámat a buzgóság. Reggel persze faggattuk, hogy látta-e, de nem látta, viszont vele álmodott. Az ajándéknak nagyon örült, kijelentette, hogy a Mikulás bizony minden szempontból kifogástalanul választott.

Ma a karácsonyi készülődés jegyében karácsonyi díszkészítés volt az oviban. Ákos másfél órán keresztünk gyártotta nagyon akkurátusan ezt a fűzért.

Ma színházban voltunk. Ákos külön kívánsága volt ez, mert én bábszínházat javasoltam neki, de ő bizony "rendes" színházba akart menni. Nos, ennek én is örültem, a bábszínház teljes gyerekrepertoárját láttuk már minimum egyszer, azt hiszem. Így hát - mivel nem voltam túlságosan képben az elérhető gyerekelőadásokkal - a PM-es jegyárus javaslatára a Tükörbohócok c. Csukás István mesére neveztünk be a Thalia színházban. Hát, engem nem fektetett két vállra az előadás, noha azért elég korrekt volt, de Ákost, na meg Márkot (Ákos barátját is magunkkal vittük, mert három jegyet nem akart odaadni a négyből a jegyárus néni) nagyon szórakoztatta a darab.

Aztán délután Ákos és apa előkapta a régi Commodore 64-es gépet, összeszerelték (működött!). Ezzel múlatták ezt a ködös-esős novemberi vasárnap délutánt. Kiskomám teljesen extázisba esett a múlt héten, amikor megtudta, hogy nekünk is van ilyen masinánk valahol a szekrényben, amikor is játszott egy ilyen géppel. Egész héten téma volt, hogy mikor rakjuk össze. Persze nem bíztunk nagyon abban, hogy a kb. 15 éve elpakolt gép még működőképes, de lőn csoda. Került hozzá két joystick is, így apa és Ákos vállvetve harcolhattak a szörnyek ellen valami labirintusban idétlen gépzenére.

Persze Ákos már a modern kor gyermeke. Az utóbbi idők hóbortja nála, hogy ő ír. A nyomtatott nagy betűket írja számtalan papírra sorban, aztán valakinek fel kell olvasnia. Több száz papírt tele írt már kiskomám. Egyik nap kitalálta, hogy - mint majdnem iskolás - ő tanulni fog. Apával előszedetett egy régebben kimustrált asztali lámpát, és a szobájában a kisasztalnál írogatott. Még valamikor egy éves kora előtt volt munkahelyem adományaként kapott egy zsinórjától megszabadított billentyűzetet, mivel akkoriban semmi sem mulattatta jobban, mint a gombok nyomogatása. Most ismét középpontba került a dolog, mivel minden betű megtalálható rajta, és Ákosom a kézírás előtt a gombokon nyomogatja a szavakat. Egyik nap bementem hozzá miközben így tanulgatott, mondta nekem, hogy leírja a nevét a billentyűkkel. El is kezdte írni, de valamit eltévesztett. Erre nem csak úgy folytatta, hanem szépen backspace-t nyomott (mert az elütést törölni kell) és utána jöhetett a jó betű. Nos, igen, erre mondják, hogy ők ebbe nőnek bele.

Ákos szerint anya.

Történelmi pillanat: ma nyílik az első magyarországi Haagen-dazs fagyizó.

Ákos kezdi kapisgálni, hogyan is működik ez a világ...

Minap, egyik este gondolt egyet kiskomám és elhatározta, hogy ő bizony összesöpri a nappali padlóján heverő ezt meg azt. Mostanában kedvenc időtöltése a sima és a cakkos ollóval történő papírvagdosás, így volt is mit összesöpörni. Elő is hozta saját kis partvisát (amit nem egészen két évesen a hatalmas SCS-béli Toy'r'us teljes játékknálatából választott ki, neki semmilyen színes-zajos játék nem kellett, csak a seperje) és nekilátott. Amikor helyes kis halomba söpörte a dolgokat, fennhangon közölte, hogy akkor az lesz a leghelyesebb, ha a kupacot besöpri a kanapé alá. Nem szeretnék magyarázkodni és abban is biztos vagyok, hogy az engem jól ismerők ezt nemigen hiszik el, de nem szokás nálunk a szemetet az ágy/szőnyeg/stb. alá söpörni, szóval ez az ötlet teljesen az ő fejéből pattant ki.

Apával azonnal röhögőgörcsöt kaptunk, annyira édes volt, teljesen komolyan gondolta, hiszen, ami nincs szem előtt, az rendben van. Ő persze először csak nézett, hogy min röhögnek édesszüléi, aztán ő is elkezdett kacagni, és ha már így esett, már csak komiszságból jól besöpört mindent a kanapé alá...

(Azóta a kupac eltávolításra került.)

A múlt hétvégén Zacco öccsének az esküvőjén voltunk. A házasság egy hajón köttetett. Az idő pazar volt, a víz sima, így a Balaton közepén történő sétahajókázás egy részén Ákos töltötte be a hajóskapitány szerepét, teljesen egyedül irányította a hajót. Na jó, amikor túlzott pörgésbe kezdtünk volna, az igazi hajóskapitány közbelépett és lelassította a járgányt. Így legalább nem voltam kénytelen a vízbe rókázni...

Ákos a fürdőszobából:

-AAAAAnyaaaaa! Gyereeeeee ideeeee!

-Ákosom, egy pillanat türelmet kérek, mindjárt megyek!

-Most!

-Ákos, ne haragudj, de én ilyen mondatot meg sem hallok.

-Anya, légy szíveeeees..... jössz!