Ákos ma délután nem akart aludni, mostanában a délutáni alvás egyébként is nehezen megy (bár a bölcsiben alszik rendesen...). Mondtam neki, hogy nem kell aludni, elég, ha egy kicsit pihen, a szobájában, az ágyban természetesen. Ebből persze az lett, hogy ment a vircsaft, rohangálás, játék minden mennyiségben. Már-már feladtuk apával a küzdelmet, amikor egyszercsak gyanúsan csend lett odabenn. Belestünk...
Végre megmértük Ákost, és 101 cm! Egy méteres kiskománk van nekünk.
A nyár az idén elmaradt, most már hiába várjuk a jó időt, visszavonhatatlanul ősz van. Ákos jövő héttől óvodába jár, tegnap elmentem befiztetni az ebédpénzt, beszéltem a vezető óvónővel, kifaggattam a dolgok menetéről. Ákos jele a kishajó lesz. A hétvége a varrásé lesz, ágyneműt varrok neki és óvodás zsákot, de ezen túl is be kell szerezni sok mindent, hiszen egy óvodás nagylegénynek például tornafelszerelés is kell. Pénteken pedig családlátogatás lesz.
Az ősz vitathatatlan jele, hogy elkezdődött a hajtás odabenn is...nehéz hetek-hónapok várnak ránk.
Sűrű hétvége áll mögöttünk, kifáradtunk, még jó, hogy végre jön a hétfő, és lesz módunk kipihenni magunkat.
Pénteken apával nagyon össze kellett kapni magunkat, hogy kész legyen Ákos szobája, mire ő - befejezvén két hetes nyaralását - hazatér. Hiszen megígértük neki múlt héten, hogy meglepetés várja. Már hónapok óta kész volt a falvédője, csak az utolsó simítás hiányzott, azaz annak kitalálása, hogy hogyan is kerüljön fel a falra. Ezt a kérdést apa most nagyjából kettő perc alatt megoldotta, így most az ágya felhőkben úszik. Ákos óvodás nagyfiú lett ugyi, hát bizonyos vonalon kezébe adtuk az irányítást, így például a szobája megvilágításának kérdése ezentúl az ő hatáskörébe tartozik. Mivel egy óvodásnak már saját könyvei vannak, könyvespolc felszerelése is elkerülhetetlen volt. Így hát most így néz ki kiskomám szobájának hátsó traktusa. Került még a szobába egy lepkés függöny is, illeszkedve az eddigi erdő-mező koncepcióba.
Amikor hazaértek, teljesen extázisba esett kiskomám, fel s alá szaladgált a lakásban, aztán észrevette a szobájában történt változásokat, és ettől még jobban felpörgött és el kezdett ugrálni: az ágyon, a szőnyegen, a földön, a kanapén, a mi ágyunkon körbe a lakásban. Aztán szépen sorban végigjátszotta gyorsított ütemben az összes játékát, és teljesen elérzékenyülve közölte: itt van minden!
Szombaton a Vidámparkot vettük célba. Természetesen minden olyan játékra felült, amire felengedték, beleértve a hullámvasutat is. Ami döbbenet, amíg a hullámvasúttól teljesen odavolt (ez a régi, fából készült), lelkesen mesélte utána, hogy ííííígy kanyarodott, aztááán feeeeelment, leeeement, addig az elvarázsolt kastélyban közölte, hogy ki akar jönni, ráadásul olyan részen, ahol nem is volt sötét és semmi sem volt félelmetes....
A kedvencek természetesen a járgányok voltak. Volt tűzoltóautó...
.
...űrhajó...
...gőzvonat....
Az ugrálós csúszda is bejött...
Az abszolút győztes ez a gumköteles ugrálóizé volt, ahol alapesetben annyira repül magasra a benne lévő személy, amennyire felrúgja magát, de Ákos annyira élvezte, hogy a kezelő személyzet még rásegített egy kicsit, így Ákos szó szerint az égbe repült. Ő pedig hangosan röhögött...
Ma pedig városnézős sétanap volt, olasz vendégeinkkel végigjártuk a kötelező budapesti kört.
Két portré Ákosról, gyűjtőknek.
Ákos mindenkivel összehaverkodott az úton, mindenkinek volt mondanivalója, ahogy az már szokott lenni, és mindezt annyira édesen csinálja, hogy folyton mosolygós arcokat látok körülötte.
Kompániánk.
A sárga metrón végigasszisztálta az utat: mmmmm-ajtókinyílik-bíííípbííípbíííp-daingdaing-becsukódottazajtó-állomáskövetkezik-mmmmmm-mmmmmmm.....Mondanom sem kell, hogy rajtunk kívül a metró közönsége is visítva röhögött....
Aztán villamosként folytatta újtát, ezúttal a Bazilika előtti téren....
Beszéltem ma Ákossal telefonon, azon ritka alkalmak egyike volt a mai, amikor tényleg hajlandó volt értekezni telefonon velem, mégpedig érdemben. Tájékoztatott kiskomám, hogy tegnap láttak egy sündisznót, aki éppen füvet ebédelt, aztán szépen elment haza. Szúrós volt!
Ma pedig IKEA volt terítéken, az óvodás nagyfiúnak vettünk pár dolgot a szobájába, mire hazaér, legyen neki meglepetés. Azért néhány dologgal magunkat is megleptük.
Nemsokára indulunk a Balatonra. Kiváncsi vagyok, mit szól majd kiskomám, ha meglát bennünket. Gyanítom azért, hogy a reakció annyi lesz, hogy: Annnnya! Apppa! És megy tovább a dolgára. Mert nagyon jól érzi magát, annyira, hogy általában telefonon sincs ideje elcsigázott szüleivel váltani néhány szót...
Tekintettel az alig 3 hét múlva esedékes óvoda kezdésre, viszek neki ajándékot is:
A hétvége ismét a Balatonon telt, igaz, szombaton a Művészetek Völgyét látogattuk meg, így nem volt olyan szörnyű. Mondjuk a vasárnap azért kitett magáért: hideg, nyirkos, szeles időben a Balatonon különösen utálok lenni. Még jó, hogy Ákosnak igazából mindegy, csak motorozni/biciklizni/autózni lehessen.
Mivel nagy távolságra voltak egymástól a különböző rendezvények, Ákos igénybe vette az apafuvart.
Az egyik helyszínen megnézhettük, hogyan készül a kenyér, egészen a búzától a kemencéig. Sőt, megtanultuk, hogyan kell kovászt készíteni. Ákos saját kezűleg...akarom mondani szájulag tesztelte le a helyben felállított kemencében megsütött kenyeret.
Vásárfia nélkül nem rendezvény a rendezvény, ezúttal egy xilofon, azaz pontosabban egy metalofon volt a préda...
Amit természetesen azonnal ki kellett próbálni.
Egy kis merengés az élet naaaagy dolgain, fogpiszkáló piszkálás közben.
Ákos mostanában igen gyakran köt ki az ágyunkban, a Balatonon minden este. Természetesen szinte mindig az apjához megy, hozzám csak reggel szokott odajönni kb. 1 percre ébredés után. Tegnap apa viszonylag korán úgy érezte, hogy álmos, így hát mondta Ákosnak, hogy lezuhanyzik, és megy is hozzá aludni, ám közben én elkezdtem nézni egy filmet a nappaliban, amiben Zacco egyik kedvenc színésznője játszott, és a történet is elég izgi volt, így hát ottmaradt, csak egy kicsikét, közben biztosította Ákost arról, hogy azonnal megy. Ákos persze nem aludt el, hanem jól nevelt gyerekként várta az apját, aki csak nem bírt elszakadni a filmtől. Egyszercsak, már jó későn, közölte Ákos, hogy na jó, akkor ő nem vár tovább apára, ő inkább anyával alszik, így hát átköltözött az én ágyamba, és nagy duzzogva elaludt...Viszont nekem volt egy jó éjszakám, Ákoshoz bújva, miközben ő annyira mélyen aludt, hogy még a vesémet sem rúgta le forgolódás közben. Jó volt így nekiindulni ennek a hétnek.
Ákos mindig is különös érdeklődést tanusított a liftek irányában. Ma reggel rákérdezett az ellensúlyra, hogy mi az. Mondtam neki, erre, mivel ugye ennek semmi értelme nincs, közölte, hogy jaaa, az az egyenessúly. Aztán elkezdett ezen filozofálni: egyenessúly, hogy a lift egyenesen menjen. Fel és le, egyenessúllyal, egyenesen.
Ákos kapott egy méretes fadominó készletet. Rövid tanulmányozás után ez bekerült a játék-korpuszba, az őt megillető helyen: alagút lett belőle.
