lucilla viszontagságai

Ismét egy hétvége a hátunk mögött. Ezúttal mozgalmasra sikeredett: volt rokonlátogatás több is, volt mozi (felejthető), volt koncert (felejthetetlen). Vasárnap délig alvás, aztán pizsamában olvasás délután. Mi kell ennél több? Ákos eközben a nagymamival mulatott, igencsak jól, voltak a Közlekedési Múzeumban ismét, kiskomám készlete egy csuklós villamossal gazdagodott, és rögvest oda is gyógyult a kezéhez, így tegnap óta egyetlen percre sem vált meg tőle, az utcán mindenkinek megmutatta, milyen kafa járgánya is van nekije.

További hírek az elmúlt hetek megpróbáltatásai kapcsán: a szóbeli nyelvvizsgám 74 %-os lett, azaz megvan, az írásbeli-eredményre még várnom kell. És a T. Képviselők előtt a törvényjavaslat. Hogy mi lesz belőle, az már rajtuk múlik.

Nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki, a legnehezebb időszakon túl vagyok. Persze nyilván lehetnek még meglepetések, de két törvény már a parlament előtt figyel, a nyelvvizsgám eredménye is a vizsgáztatók kezében van.

Ákos és apa ma elmentek a critical mass-ra, mindketten nagyon élvezték. Ákos úgy elfáradt, hogy lefektetés után azonnal elaludt. Előtte persze benyomott két tál paradicsomos pennét, és reklamálta utána a mézes kenyeret, de azt már nem adtam neki, helyette kapott a fürdőkádban fagyasztott joghurtot. És napok óta a múzeum a téma, hogy mikor megyünk és mit fog ott megnézni. Muszáj lesz visszamenni oda már most hétvégén. Az ott kapott csuklósbusz meg hozzánőtt a kezéhez, nélküle egy lépést sem tesz kiskomám.

A hétvége méltó folytatása, sőt betetőzése volt ennek a horror-hétnek. Tegnap este kiderült, hogy valami nagy gáz van a lakás elektromos hálózatával, olyannyira nagy gáz, hogy a gáz-villany kombinált sütőnk gázvezetékén keresztül folyott az áram, így az felhevült, kioldódott a szigetelés, utat engedve a gáznak, és ehhez még a zárlatos sütőtest szikrákat is szórt, összetehetjük a két kezünket, hogy nem robbantunk fel. Zacco azonnal kiszagolta a gáz- és az égett szagot is, rögvest áramtalanította a gáztüzhelyt, erre azonnal megszűnt a lakás áramellátása egy nagy villanás kíséretében. Na mármost meggyőződésünk volt, hogy akkor kiment valahol a biztosíték, a lakáson belül mindegyik ép volt azoban, így Zacco riasztotta a közös képviselőt, aki igen hamar meg is érkezett, de a ház biztosítékai is rendben találtattak. Így hát a villanyórás biztosítékra gyanakodtunk, hogy tönkrement. Riasztottuk a villamos műveket, ahol persze éjjel 11-kor már semmit sem tehettek az érdekünkben, hiába a sírás-rívás meg a leolvadó fagyasztóra hivatkozás....Zacco mindenesetre megnézte, hány fokon áll a fagyasztó, azonban nagyon kínos élményként a masina jól megrázta. Előkapta gyorsan a fázisceruzát, hát kiderült, hogy bár a lakásban áram nincs, az összes fémtárgy, ami kapcsolatban lehet az árammal, feszültség alatt áll....Ez már egy villamosmérnöknek is majdnem megfejthetetlen rejtvénynek bizonyult: ha bedugva a sütő, akkor van áram, és nincsenek a dolgok feszültség alatt, viszont a gázvezeték áramot vezet, ha ki van húzva, akkor nincs áram, viszont minden fém ráz, azaz sehogy sem jó....Zacco reggelre rájött a megoldásra, persze ebben a papája is sokat segített neki: a villanyórában összecsúszott két vezeték. Na most, nagyon ciki: ha nem vagyunk itthon, minimum felrobban a lakás...Villanyművek jött, hibát kijavították, Zacco meg a gázcsövet rendezte, de a kisördög maradt....

Ma délelőtt, miközben Zacco az elemekkel küzdött, mi Ákossal a közlekedési múzeumban jártunk, ami elementáris élmény volt kiskomámnak. Egy ilyen tömegközlekedés rajongónak ez a hely maga a paradicsom, és mivel állam bácsi jóvoltából ingyenes a mulatság, azt gyanítom, a nyálkás téli hónapokban gyakori látogatók leszünk...

A villamosokkal és vonatokkal teli terepasztal teljesen kihozta Ákost a sodrából, csak szaladt fel s alá, és mindenkinek magyarázta, hogy villamoooooos!!! az alagúúúúúútbaaaan!!!! vonaaaaat!!!!

És külön kínos a mai napban, hogy elfelejtkeztem arról, hogy autómentes nap, és autóval mentünk... Ez van, bár a holnapi nap is iszonyúnak ígérkezik, örülök, hogy vége van ennek a hétnek. Remélem, egy hét múlva ennél kedélyesebben zárjuk a hetet.

Állítólag a mai az utolsó nyárias nap az idén, így hát jól kihasználtuk. Ma a héten először sikerült még fényes nappal távoznom a munkahelyről, gyorsan felkaptam hát az úszófelszerelést és bepattantam a kocsiba, először Ákosért, majd az uszodába hajottunk. Zacco már ott várt bennünket biciklivel. Annyira szép volt az idő, hogy a kinti medencében pancsolt Ákos.

Alámerülés előtt:

Egy kis pancsi apával a nagymedencében, de mivel az hideg volt, hamar visszaszaladt a gyerekmedencébe...

A gyerekmedence kellemes meleg volt, itt Ákos vagy egy órát eltöltött, főleg a víz alatt. Bedobálta a gumigömbököt, majd felhozta őket, szépen, sorban.

Közben pedig dalolászott: süssfelnapfényesnapkertekalattaludainkmegfagynak...este ehhez hozzáfűzte, hogy összefagytak, szegények.

A héten a harmadik napon sikerült 8 után érnem haza, igaz már szerda van, így Ákos napok óta apával kel, apával fekszik. Meséli apa, hogy tegnap, amikor ment Ákosért az óvodába, természetesen biciklivel, üléssel, hogy mehessenek még játszótérre, ha már ilyen jó idő van. Kérdezi Ákostól, hogy akkor melyik játszótér legyen? Ákos határozottan közli: Városliget! Így hát neki is lódultak gyorsan. Kiértek a Könyves Kálmán körútra, ott végig van bicikliút mindkét irányba, még egyszer megkérdezte Ákostól apa, hogy mégis hová: ha jobbra megyünk Városliget, ha balra akkor alagutas csúszda, melyik legyen? Alagutas csúszda - vágta rá Ákosom - igen, az előbb rosszul beszéltem!

Nem tudom, hogy ez most csak egy ilyen időszak, vagy tényleg vége a hiszti- meg dackorszaknak, de Ákosom ezen a héten egyszer sem hisztizett, sőt még sírni sem sírt. Nem volt rapli, nem volt nemnemnem, csak egyszer görbült le a szája, amikor azt hitte, hogy úszni megyünk (mert meséltem neki, hogy majd fog járni az ovis babákkal úszni, de elfelejtettem hangsúlyozni, hogy az nem ma lesz), és rájött, hogy mégsem megyünk...Szálltunk le a buszról, mentünk a rendelőintézetbe a véreredményeimért, ő pedig legörbült szájjal jött velem, aztán megálltam, átöleltem és elmagyaráztam neki, hogy ne haragudjon, hogy félreérthető voltam, de nem MA megyünk úszni, hanem majd később ő megy a babákkal, és rögvest meg is ígértem neki, hogy ráveszem apát, hogy soron kívül ruccanjanak el a kondorosiba, ettől megvidámodott kiskomám, és már szent volt a béke. Aztán, tegnapelőtt este kettesben voltunk itthon, mivel apa csapatépített éppen. A játék abbahagyása és a fürdőkádba való bemászás nem szokott könnyen menni, tegnapelőtt is a pakoljelnyomásakádba felszólításra neeeeeem, vonatozok!!! volt a válasz. Jó, mondtam, még egy utolsó kör, amíg megeresztem a vizet. Mire azonban feleszméltem a játékok mind a dobozba kerültek, a doboz a helyére, a kölök pedig már a kádban ült, szépen levetkőzve semmiféle asszisztanciát nem igényelve. Ja igen, bár volt pár kaka/pisi baleset az oviban, Emőke néni azt üzente nekem, hogy nagyon meg van elégedve Ákossal, gyorsan beilleszkedett.

És ma ebédnél közölte velünk: tudod miért hagyom így itt a tányért??? mert az óvodában így szoktuk! És az óvodában csukott szájjal mosnak fogat, így itthon is így kell.

Átok ül rajtam. Ismét lemaradtam egy szülői értekezletről....

Azóta szeretnék eljutni egy szülői értekezletre, amióta Ákos belépett az intézményesített gyereknevelés első fellegvárába. Tudom, hogy kínos ilyen vágyakkal élni, de hát mit van mit tenni, én mindig is szerettem az ilyen dolgokat, annak idején terhességem egyik fénypontja volt, amikor kezembe vehettem az első tanácsadáson a kiskönyvemet, hát ez van. A bölcsödében az ott töltött másfél év alatt egyetlen szülői értekezletet sem tartottak, bár ígérték, családlátogatás sem volt. Türelmes ember lévén, gondoltam, hogy sebaj, majd az óvodában. Erre sorrendben másodszorra maradok le a hőn áhított eseményről. Az első összóvodait júniusban tartotta az óvoda, én kb. 3 nappal előtte odatelefonáltam, hogy mégis mikor, a válasz: valamikor augusztusban lesz, ne aggódjak. Én nem is aggódtam ennek megfelelően, ám 4 nap múlva bölcsistárs anyuka nekemszegezte a kérdést: miért nem jöttem??? Ma pedig arra érkezek az óvodába, hogy a dadus, aki az udvaron a gyerekre vigyázott, kérdezte, hogy miért nem megyek fel, szülői van. Na, király, bakker, mégis, honnan kellett volna nekem erről tudni? Hááát, kinn van a faliújságon! Mégis melyiken? Az óvoda tele van különböző faliújságszerűséggel, két emelet folyosói falán végig lógnak ilyenek, különböző papírokkal teleaggatva....Pénteken vagy negyed órán csacsogtam az óvonénivel, épp megemlíthette volna, ha már arról senki sem világosított fel, hogy melyik a szülőknek szóló faliújság. Sikerül akkor betoppannom a csoportszobába, amikor már kifele tódultak az információval megtömött szülők...Így hát ismételten a vezető óvonéni szobájában tehettem szert az elhangzott ismeretekre, ahogy nyáron is már egyszer. És ha már ott voltam, bevállaltam, hogy igen, megújítom az óvoda SZMSZ-ét.

Azt hiszem, jobb lesz, ha leteszek arról, hogy valaha ilyen rendezvény részese lehessek. Ez van, így jártam.

Ákos viszont ma dúdolgatott a kádban, ezzel a szöveggel (remélem, a nagymamik értik a célzást): Gyíííígyíííí, Vaaaalimamaaaa, Gyíííígyíííí, Valimamaaaaa és így tovább.

Nos hát, megvolt az első nap az óvodában. Sikerült úgy szerveztem a munka ügyeket, hogy ráértem jó kényelmesen kelteni, öltöztetni Ákost, így már reggel jó sokat beszélgettünk arról, hogy mostantól már óvodás, és hogy ez mit jelent. Jó is volt így, hogy nem fél 8-kor estünk be az oviba, már lezajlott a reggeli csúcs, így a vezető óvonéni, na meg a mi óvonénijeink is csak Ákossal tudtak foglalkozni. Nagyon szimpatikus volt ismét az ovi, az összes óvonéni és dadus odajött Ákoshoz öltözés közben, bemutatkoztak, megkérdezték kiskomám nevét, és örömüket fejezték ki, hogy ide fog járni. Szépen birtokba vettük a kishajós szekrényt, beakasztottam a zsákot (anyukám, azt nem mondtad, hogy zsebeket is kell rá varrni....), és átöltözött benti ruhában. Az oviban amúgy jó sok öltözés lesz: érkezéskor a benti ruhát, udvari játékkor a kinti ruhát, visszatéréskor a bentit ismét, alváskor a pizsamát, utána a benti ruhát kell felvenni, ezt színesíti még majd a tornafoglalkozás is.

Ákos a kettes csoportba került, ahol 21 gyerek van, két óvonéni: Emőke néni és Ágnes néni, és van egy dadus is, aki Mónika néni, ő szintén ma volt először. Amikor felértünk a csoportszobába, már mindenki ott volt, Ákos első dolga volt megkérdezni, hogy  van itt busz??? Mivel a válasz pozitív volt azonnal belevetette magát a tömegbe, hátra se nézett. Emőke néni kezembe adott két papírt kitöltésre, ezzel engem is lekötött vagy fél órára. Aztán a gyerekek körbeültek, Ákos, mint új kölök, Ágnes néni ölébe, és szépen mindenki megmondta a nevét. Aztán mindegyik gyerek kapott egy ujjrahúzható papírkaticabogarat, amit aztán zenére jól meg is reptettek. Ákosom a torna alatt szépen követte a többieket, némi fáziskéséssel, amikor az volt a feladat, hogy körbe kellett futni a zenére, aztán amikor csend lett leguggolni, Ákos szépen futott, majd amikor mindenki leguggolt, Ákos is, csak kb. 5 másodperc fáziskéséssel, ami az ő tempójában úgy 2 kört jelentett... A mozgás után reggeli, ami kávé volt és valami teljes kiörlésű lisztből készült zsemle (Ákos vizet ivott, nem is mondták a bölcsiben, hogy nem issza meg az ilyen tejes katyvaszokat, igaz, én sosem adtam neki, csak tiszta langyos tejet, végül is mindegy, annyi baj legyen). Közben az óvonénik engem is faggattak Ákos szokásairól, mit eszik, egyáltalán jó evő-e, jól alszik-e, meddig szopott, hogyan született, és így tovább... Reggeli után pedig udvari játék következett. Mivel Ákos láthatóan nem tartott igényt az ottlétemre, így az óvonénikkel egyetértésben a távozás hímes mezejére léptem. Esti Ákosbeszámoló alapján a nap további része is hasonlóan zajlott.

Mindent egybevéve az óvoda továbbra is nagyon szimpatikus, az összes ott dolgozóval egyetemben, aztán remélem, hogy az előttünk álló három évben ez a vélemény mit sem változik.

Holnap véget ér egy korszak. Holnap megy utoljára bölcsödébe Ákos. Ő még nem fogta fel teljesen, hogy ha óvodába megy, akkor már többet nem megy a bölcsibe, és nem fog a Dócilevivel játszani, mert ő ugyanis nem ugyanabba az óvodába került, és egyébként is. Nagyon várja amúgy az ovit. Szombaton háromszor is trolibuszoztunk, mind a háromszor ugyanaz volt a sofőrbácsi, aki a harmadik alkalommal a végállomáson el is beszélgetett kiskomámmal. Kérdezte tőle a nevét, Zaccomer Ákos, aztán, hogy hány éves, három. Ó, három évesen akkor te már mész az óvodába, igaz? - jegyezte meg a vezetőbácsi. Igen! - vágta rá Ákosom, és hozzátette: tudod, mit csinál apa, amikor megyek az óvodába az etetőszékkel, tudod? Meg sem várta a választ, azonnal folytatta: szétszedi! Vezetőbácsi elképedt, nem értette, hogy jön ez ide, de felvilágosítottam, hogy apa megígérte Ákosnak, hogy ha megy óvodába, szétszedi a babaetetőszéket, mert egy óvodás legény az rendes széken ül az asztalnál. Bizony.

Ákosom csoportja a bölcsiben:

És ajándékot is kapott Barbinénitől, a kedvenc gondozónőjétől. Egy fényképet, ami a ballagásos napon készült, a kereten lévő mintát pedig Barbinéni rajzolta rá, rajta van Ákos jele (csiga), valamint a kedvenc játékok is, a busz és az autó.