Újabb téli napra ébredtünk. A híradások tele vannak halálos balesetekkel. Épp egy hete érintette egy ilyen egy nagyon kedves régi barátomat. Ma temetik.
Mikor lesz ennek vége?
Hogy valami vidámabb is legyen terítéken: Ákosom csiga-biga mániás lett. Ma egész nap a csiga-biga-gyere-ki kezdetűt húzatta velem, és közben az ablakos könyvében nézegette a csigát. Csia névre hallgat. Sőt: a meztelen csigát is felismerte. Azontúl fényképen felismerte az apját elsőre, na meg engem is. Magát persze nem, minden nem felnőtt az baba, így hát ő maga is.
Persze ügyintézni nem tudtam elmenni, egyrészt zuhogott az eső, másrészt reggel, amikor kiemeltem Ákost az ágyból, úgy meghúztam a derekamat, hogy majd elájultam... nemtom, hogy vinném fel a kocsit az Árpád-hídi aluljáróban....Azóta persze javult, de még fáj. Jó lenne mondjuk Demszkyt jól hátbavágni, és egy ikerbabakocsival végigbkvztatni vele a város illusztris pontjait, mondjuk Lehel-Blaha-Orczy tér viszonylatban, pár kitérővel. Zuhogó esőben, ordító kölkökkel. Na, erre hogy varrna gombot!
