Nos, ma ismét egy jó kis délelőttünk volt. Én pszichológiai előadáson vettem részt, Ákos ismét a többi kölökkel múlatta az időt. De még hogy! Amikor vége lett az előadásnak, a védőnő is, meg a többi gyerekfelvigyázó is jött hozzám, hogy milyen egy eleven gyerekem van (na igen, ezt azért én is megtapasztalom mindennap), továbbá, hogy milyen értelmes, és hogy mennyire látszik rajta, hogy sokat foglalkozunk vele. Ez amúgy jól esett, mert folyton lelkiismeretfurdalásom van, hogy biztos többet kellene foglalkozni vele. Mert hát mennyi is az elég??? Na, mindegy, hagyjuk a filozófiai kérdéseket. Mindenesetre teljesen elképedve mesélték, hogy Ákos tud 5-ig számolni....Igyekeztem leplezni meglepődésemet, hogy ez én sem tapasztaltam eddig, olyan képet vágtam, mintha nap, mint nap gyakorolnánk ezt a műveletet:)) És hát a mutatványt meg is ismételte párszor hazafele: eeeee, keeeeoooo, háom, néééé, öt.
Amúgy, bár én csak varrótanfolyamra akartam járni, erre a pszichoizére nem, csak Ákos kedvéért jöttem, mert a múltkor is nagyon jól érezte magát, szóval azt kell mondjam, hogy most már a magam kedvéért is megyek, mert nagyon jó volt. Egy idős pszichológusnő tartotta, aki mellesleg pedagógus is. A Gordon-módszer alapján haladunk, szülő-gyerek kapcsolat van a terítéken, ami nem csoda, hiszen szinte kizárólag gyakorló anyák járnak. Nagyon jó volt beszélgetni, főleg, hogy sokgyerekesek is vannak, és látni, hogy ki milyen problémákkal küzd.
