Bár az élet szép, és egészen olyan, mintha nyár lenne (azért én nem bíznám el magamat, lesz ennek még böjtje), nehézségekből kijut.
Ákos beteg, mandulagyulladást sikerült begyűjteni. Már hétvégén beteg volt, de mivel apáék lázmérőt nem vittek, és amúgy a lázon túl nem volt tünet, nem csináltunk ügyet belőle. Aztán itthon lázmérés, és kiderült, hogy frankó láza van. A dokibácsi a torkából ítélte meg a mandulagyulladást, így hát még antibiotikum is van, és mivel a dokink amúgy nem szokott antibiotikumot felírni csak úgy feleslegesen, be is adom neki. Szerencsére túl sok tünet nincs, csak lázas a lelkem, meg fájhat neki a torka, főleg ébredés után, akkor keservesen sír. Amúgy jó a kedve, ma egész hosszan rollerezett az Orczy kert biciklis pályáján, jól eszik, alszik. A másik, ami miatt elhiszem, hogy beteg, hogy órákon át elül a seggén, feltéve, hogy a Sebaj Tóbiás megy...És a beszédfejlődés is töretlen: a Tóbiás tobisá felszólításra hallgat, de megvan a fejtámla is, és a wöwe lassan joghurt lesz.
Holnap főosztályi kirándulásra megyünk Velencére. Kíváncsi vagyok. Mondjuk a tapasztalt kollégák lelkesedéséből ítélve nem valószínű, hogy meghatározó élmény lesz. De az idő várhatóan napos lesz, így hát talán azért valamivel jobb lesz a napon lenni, mint benn az épületben. Éljen a természet!
