Hát itt a régen várt szabadság!
Vége a munkának egy időre, és bölcsi szünet is van. Úgy néz ki, Ákos marad Áginéninél (hurrá) és a szobában is. De két hét múlva még a helyettes bölcsibe vihetem. Kíváncsi vagyok, ott milyenek a gondozónők. És arra is, hogy két hét nemjárás után hogy fogadja, hogy nem Áginéni lesz, hanem idegen nénik és idegen gyerekek. Mondjuk, ha hozza a papírformát, akkor a legfontosabb az lesz, hogy legyen bicikli az udvaron, és ha lesz, akkor minden frankó.
Én pedig sikeresen befejeztem minden munkát, úgyhogy senkire nem kellett ráhagyományoznom semmit. Azért nyugodt nem vagyok, kíváncsi vagyok, hányszor csörögnek rám valami ügyben. És hogy be kell-e mennem, ha hazajöttük Belgiumból...
Na igen, nyaralás: megvettem a biztosítást, lecsekkeltem az időjárást, ami nagyon jónak ígérkezik! Ez majd elválik, de optimista leszek és berakom a fürdőruhákat. Holnaptól élesben megy a készülődés: mosás, vasalás, vásárlás, pakolás, takarítás.
Most meg megnézem a hűtőben a narancsos marcipánt, amit Zacco művelt...
