2004.08.23. 23:04 | Lucilla | komment

Folytatás....

Szóval ott tartottam, hogy Antwerpenben lekéstük a buszt Hoogstratéba, ahol is vacsorára voltunk hivatalosak. Végülis egy órácska késéssel, de odaértünk. És, nem bántuk meg, hogy igyekeztük. Belgiumban minden ház és kert rendezett, de Greteék kertje és háza különösen ízléses és ötletes. És hát a vacsorára sem lehetett panasz, pedig a ház ura készítette.

Ákos két....akarom mondani négy keréken biciklizik. Azt hiszem, megvan az ajándéka a 3. születésnapjára...

És ha ilyen jól megy a biciklizés, akkor így is tekintette meg a kert minden szegletét:

Jó társaságban jobban ízlik az étel...: Laurence, Luisa, Marnix és Ákos. A gyerekek vacsoráját az ikrek készítették.

Ákos nagyon jól érezte magát a három gyerek között, bár Marnixon érezni lehetett, hogy zavarja, hogy kiesett az édes legkisebb pozíciójából. De hamar megbékélt, és onnantól kezdve remekül eljátszottak együtt, mintha nem is lenne egy fél kontinens és egy egész kultúra közöttük. Én is irigy voltam egy kicsit: három gyönyörű és értelmes gyerek...mire is vágyhatnék többre.

Másnap pedig Zaccoval kettesben vonatoztunk Bruggébe, ami állítólag a legromantikusabb város Belgiumban (bár, gondolom elsősorban itt Belgium alatt a flamand részt értették vendéglátóink). És ennek megfelelően egész nap romantikusan andalogtunk Bruggében, felmásztunk 366 lépcsőn a városháza tornyába. Beszívtunk egy állítólagos Rodin kiállítást (csupa másolat), viszont jót hajóztunk a csatornán.

A hátam mögött a Minnewater látható. A minne ősi flamad szó a szerelemre. Itt csókolózni kell, és akkor a szerelem örökké tartani fog. Nos, mi megtettük, amit meg kellett, szóval innen már nem rajtunk múlik... A nap kegyetlenül sütött, ezért vágok idióta képet.

Újabb csokibolt...

Alább látható, mivé is lesz a fal, ha nem tisztítják rendesen. Ez demonstrálandó ott a tisztításból kihagyott fekete négyzet:

Belgiumban minden toronyban van harangjáték. Hogy mindegyik élvezhető legyen, nem mind pontban egészkor/negyedkor/félkor/háromnegyedkor szól, hanem szépen egymásutánban. Így hát például Brugge-ben folyton harangoztak valahol valami szép dallamot. Alább a 366 lépcső megmászása után megtekinthető városházi harangjáték kulisszatitkai láthatók:

És a kilátás ugyanonnan:

És a hajóút a csatornán. Egy híd alatt suhanunk éppen:

TúristaZacco:

Valahogy így hajóztunk mi is:

Mialatt mi a Minnewater vize felett ringatóztunk, Ákosnak is nagyon jó napja volt. Például zongorázni tanult. Agnes szerint - aki amúgy zongoratanár - Ákos nagyon tehetséges. A képeket látva ehhez nem is fér kétség...

Aztán Ákos, Agnes, Hanna és Leo Turnhoutba mentek, ahol a parkban kisvasút-nap volt. Abban a parkban ugyanis önkéntesek munkájával épült fel egy komplett vasútpálya, állomással, híddal, váltóval és jópár vonattal, amin hétvégén és ünnepnapokon körbe lehet utazni a parkon. Keresve sem lehet jobb szórakozást találni egy amúgyis sibubu mániás 2 évesnek...

Ha vonat, akkor vonatjegy is dukál:

És ha vonat, akkor kell legyen mozdonyvezető is:

Kicsit elfáradtam....

Most pedig az Ákosvonat indul, a vágány mellett tessék vigyázni:

És a vonatozás a játszótéren folytatódik

A hétfő is Ákosé volt (na persze nekünk sem volt okunk panaszra...): Eftelingbe mentünk, ami Hollandiában van Tillburg mellett. Erről a helyről én korábban nem hallottam, holott nagyon régi, legalábbis részben. Elsősorban egy meseparkról van szó, ahol az európai mesehagyomány, elsősorban a Grimm mesék megelevenednek. Piroska és a farkas, Hófehérke és a hét törpe, Csipkerózsika és megannyi mese világában lehet körülnézni. De az egész Efteling a legapróbb részletekig a gyerekekről szól: zenélő gombák, szemétgyűjtő figurák, színpadok, zenekarok, játékok és még sok minden más is.

Persze a mesepark mára kiegészült és hatalmas szórakoztató vidámpark is van. Sőt, igazi gőzvasút (vonatimádó gyerekek hajráááá) megy körbe-karikára. A terület amúgy olyan nagy, hogy délelőtt 11 és este 9 között egy másodpercre nem sikerült unatkoznunk, és nem mondnanám, hogy mindent láttunk, amit lehet...

A bejáratnál nagy-nagy izgalomban várakoztunk:

Rögtön a bejárat után lehetett fotózkodni az Efteling kabalaállatával, így hát Ákost szabadjára engedtük. De volt ott valami sokkal izgalmasabb:

Itt van egy helyes kis szemétgyűjtő: a papírt az ágyú csövébe kell helyezni, és jönn a nagy durrrrr...

Odabenn törpék laknak, kukucs:

Törpeházban törpeapók törpekönyvet lapozgatnak, törpepudingot eszegetnek. A képen nem látszik, de a bábuk mozognak (a törpekönyvet pl. tényleg törpelapozgatja a törpeapó)

És más törpecsintalanságok is történetek:

És törpehorgászat is van:

A kút mélyén Holle anyó meséjét lehet megnézni...

És itt történt, hogy valami királykisasszony csókkal hálálta meg a békának, hogy felhozta neki a kútba hullott ékszert, és a béke legott helyre kis királyfivá változott:

Az Eftelingben minden gomba Bachot játszik. A megfáradt törpék pedig lepihennek.

Nemes asszonyságok mulatsága az ősrégi karusszel:

Persze a törpék sem maradnak mulatság nélkül:

Apahajtotta körhinta

Mesevárosban mesepékek mesekenyeret gyúrnak...

Mindenhol zene szól:

Felrepültünk az égbe:

És hát elfáradtunk egy kicsikét, így nagy hasznát vettük az amúgy méltatlanul nélkülözött babakocsinak és a nem túl férfias színű cuminak:

Ez itt kérem nem egészen az, aminek látszik. De Zacco ezt csak akkor tudta meg, amikor már késő volt... Úgy volt, hogy felmerült a kérdés: ki menjen be, és ki maradjon az alvó Ákossal. Zacco persze elsőként, és minden gyanú nélkül jelentkezett, hogy ő bizony bemegy. Tudni kell, hogy ő már a budapesti hullámvasútra nem ül fel...Szóval úgy tudtuk, hogy ez amolyan szellemvasút, csak nem Sztálin elvtárs ijesztegeti a népet, hanem mondjuk Drakula és társai. Nos tévedtünk. Mert hogy ez egy - valószínűleg - nagyon komoly hullámvasút. Azért valószínűleg, merthogy teljesen sötét van odabenn. Néha kigyullad valami fény, de az épp ahhol elég, hogy ne tudjon a szem a sötétséghez hozzászokni. Így hát magam sem tudom, hogy milyen pályán is futottunk. De az első métereken kiderült, hogy ez nem egy szimpla szellemvasút...én majd' kiestem, annyira röhögtem Zaccon. Amikor a második körre bementük -Zacco persze nem -, egy nő rosszul lett. Mentőt is hívtak. Ez sokat elmond, azt hiszem...

Egy ilyen napon fagyi dukál uzsonnára:

És még egy vasút. Ezúttal egy igazi, lobogó tüzes gőzmozdonnyal. A vasút keresztül és körbe megy az egész területen, ami hatalmas. Ákos oda volt, meg vissza.

Családi vonatozás:

Az utolsó nap mi másról szólhatott, mint a bevásárlásról: tonnányi csokoládét, kekszet, sütit kellett a kontinens keleti felére importálni. Ebben a tervünben nagy segítségünkre voltak vendéglátóink is. Szerény 20 kg-val sikerült súlyosabban hazatérni, és ebben a háj-kilók nem voltak benne....

Egy ilyen szép legényre a belga csajok is rámozdulnak:

Hazafele az út simán ment, leszámítva, hogy a paraszt franciák nem hazudtolták meg magukat: a reptéren nem mondtak be semmit angolul. Ákos hangosan kurjongatott, amikor meglátta a gépet (ez is előnye a fapadosnak, kis reptéren gyakorlatilag a gép mellett csattogtunk el, hogy felszálljunk).

Itt a vége fuss el véle.

Ahogy így visszaolvasok, be kellett látnom, hogy elsősorban a kulináris élvezetekre koncentráltuk az egyéb kultúrális élmények mellett....Ez azonban maradandó nyomot hagyott bennünk. Akarom mondani rajtunk...

süti beállítások módosítása