Már csak egyet kell aludni...
Na szóval beindult a hajtás munka ügyben, még nekem is sikerült este 11-ig húzni az igát. De mint reggel megtudtam egy PM-es fiútól, ez mind semmi, ők tegnapelőtt 2-ig benn voltak...És hol van még a vége. Mindenesetre munka nélkül ma este sem maradok.
Ákos szerencsére édes, kedves, kis huncut kölök volt reggel is már (megfogta a kezem, és így kellett a reggeli fogmosás-felöltözés dolgokat intézni), na meg délután is olyan rendes volt, egész jól lehetett vele kommunikálni, hiszti közelbe sem kerültünk. Ami nagy szó, mert én elég fáradt vagyok (ez a front-sötétség kiborít), szóval az én ingerküszöböm nagyon alacsonyan van.
Pedig a gondozónéni szerint volt ma naaaagy hiszti. Történt ugyanis, hogy Ákos mostanság úgy szeret játszani, hogy összegyűjti a bicikliket, és egymásba aggatja őket, és így huzigálja. Na mármost, ha egy másik gyereknek eszébe jutna véletlenül, hogy kéne bicilkizni, akkor Ákoshoz kell fordulnia, aki persze - mivel neki felettébb fontos biznisze van a játékszerekkel - nem adja. De a gondozónénik persze elkérnek egyet elég határozottan, mert ki hallott olyat, hogy egy gyerek játszon az összes biciklivel...és hiszti ON. El is mesélte Ákos aztán a történteket, kérdezem tőle: hány bicilki kell neked a játékhoz, Ákos. Erre ő: eeeegy, ketttó, háom....ketttó....és hozzá csavargatja az ujjait komoly képpel. Matematikusnak készül, valószínűleg.
