Nagyon elfoglalt lettem, hosszú hetekre előre be vagyok táblázva, hol rokonlátogatás, hol barátnőzés, hol hétvégei nyaralás (telelés), szóval zajlik az élet.
Ákos ma reggel hatalmas hisztit csapott, mivel ő úgy gondolta, hogy mezítlábra csizmát húz, és így pizsamába megy bölcsödébe. És hiába a szép szó, hiába az emelt hang, nem tágított. Így hát fogtuk magunkgat apával, és szépen - bár nyilván némileg erőszakosan - felöltöztettük. És mintha ez kellett volna neki, a rossz kedv eltűnt. És innentől kezdve tünemény volt. Vajon miért kell ilyen keményen kijelölnünk a határokat időnként. Miért nem elég, ha határozottan - szóban - ragaszkodunk hozzá?
Voltak apával úszni, amíg én egy terhes barátnőmmel babakocsikat néztünk a Brendonban. Apa szerint Ákos nagyon sokat fejlődött, illetve inkább arról van szó, hogy ma hajlandó volt azt csinálni, amit kell és nem különutakon pancsolt. És este fél perc alatt megtanultuk a Cirmos Cica, haj kezdetű nótát.
