2004.05.02. 17:49 | Lucilla | komment

Ma Eu-s megemlékezés helyett egy szimpla biciklis biciklis városligeti játszóterezést intéztünk. És mivel már van vagy 2 hete, hogy fotókat publikáltam, hát íme:

itt épp romantikus sétát lejt Ákosom:

itt mászik felfele, mint egy profi hegymászó:

itt meg almát eszik, ropog a foga alatt:)))

2004.05.01. 23:42 | Lucilla | komment

A mai nap a dögrovásé volt, legalábbis ami engem illet. Merthogy mindenféle testi bajokkal kinlódom, ezért a nap nagy részében hason csúsztam....Aztán egy délutáni alvás helyrerakott kicsit. Amire igencsak nagy szükség volt, hiszen ma ismét én voltam a soros a nagyilátogatásban. El is mentünk, Ákost is vittük, hogy legyen mivel motíválnunk a nagyit, hogy végre felkeljen. Sikerült is, bár nem elsőre, mert hogy szerinte ő nem tud, de nem is szabad felkelnie. Aztán mondtam neki, hogy akár egészen közelről megcsodálhatná a dédunokáját. Erre sikerült megingatni. Egy nővér segítségével kiszedtük az ágyból és kiültettük a legközelebbi székre, ahol kemény 10 percig kinn is ült, és láthatólag nagyon örült Ákosnak. Persze nagyon elfáradt, így visszafeküdt, mi meg jót sétáltunk a Korányi kertjében, ami ilyenkor pazar. Ákos nagyon élvezte, hogy végre gátlástalanul szaladgálhat, lépcsőzhet, és talált egy telefonfülkét magának, amit széltében-hosszában ki is próbált. Aztán volt nagy hiszti, amikor beleraktuk a kocsiba....

Később pedig leruccantunk a Duna-partra, ahol megcsodáltuk az Eu-s relíkviákat, és jót fagyiztunk. Ez már egy majdnem nyári nap volt.

2004.04.28. 17:06 | Lucilla | komment

Végre ismét érzem, hogy élek. Tegnap a nagyinál voltunk, levették a lélegeztetőgépről. Sokkal jobban néz ki. Talán elkezd enni is, akkor hamar kiengedik. Remélem.

Ma pedig kiélveztük ennek a tavaszi napnak minden napsugarát. Ákos a bölcsiben, én a padon: így telt a délelőtt. Aztán gondoltunk egyet, és levágtáztunk a Károlyi kertbe. Ott ilyenkor (bár, ha jól belegondolok, ott mindig) nagyon szép. Virágoznak a gesztenyefák, meg a tulipánok, és a környék összes gyereke szülőstől ott van. Még Kiszel Tünde is, az ő édes Donatellájával. Mondjuk azt a rúzst, amit magára kent...hát, nemtom, mennyit kéne nekem azért fizetni, hogy magamra kenjem.

Ákos viszont tudomást sem vett az ilyen dolgokról, ő kölcsönbevett motorjával felfedezte az egész parkot. És rákapott a homokozás ízére, ennek köszönhetően én legalább 10 kemény percet tudtam olvasni a homokozó szélén. Aztán köveket szórtunk, meg hintáztunk, meg ilyen jellegű mulatságokban volt részünk. De jó is ez. Ma hálát adtam az égnek, hogy még nincs munkám. Mert akkor egy frankó irodában ülhettem volna ehelyett.

süti beállítások módosítása