Ákos rajzol és művészkedik, ollóval vagdossa a papírokat.
- Pontpont vesszőcske, készen van a fejeske....hóvana a fejeskeee??? Anyaaaaaaa, vágom a papírt a zollóvaaaal, anyaaaaa, nem szabad a zorromat ollóval vágni, nemnem....te is levágod?? Levágom a kezemen a körmöt, leváááágtaaaaam! Nem kiborítom a ceruzákat - közben borítja ki -, nem kiborítom, igaaaaaz????
Ákosnak néha vannak olyan szavai, amiknek az eredetét nem tudjuk megfejteni. Ilyen pl. a patacumi, ami amúgy a NUK cumit jelenti. Hosszú idő után vettem neki egy ilyet ismét, és ő patacuminak nevezte el, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Mondjuk akár lehet az is. Azontúl a 9-es busz pilobusz névre hallgat. Bár nem ő az egyetlen rejtélyes nyelvet beszélő kétéves. Az egyik barátja érdekes betűhalmazokat ismételget, és ez Ákosnak annyira tetszik, hogy ő is mondja: bilobilobilobilobilo..... A mikulás meg kiskulás.
Végre hétvége, remélem, sikerül végre túljutnom krónikus kialvatlanságomon, és ezzel együtt a torkomban ülő kórságtól is. Mert ugye ez a 15. nap, de még mindig itt van. Bár, mintha az utóbbi pár napban jobb lett volna egy hajszállal. Már felszerelkeztem vitaminnal, köptetővel és echinacea cseppel is, hátha...
Ákos további döbbenetkbe ejt bennünket: gyakorlatilag énekel. Szépen eltalálja a hangot, amin én éneklem, és próbálja a dallamot is elkapni, bár azért ez még nem megy tökéletesen. De nagyon jó úton halad. És nagyon szeret ritmust dobolni. Még nyáron apa beszerzett egy percussion settet, azokkal dobol-csörög minden zenére, főleg ha apa gitározik, vagy szájharmonikál.
Tegnap színházban voltam. Itt volt a régi színházam. Egy érdekes Hamlet parafrázist hoztak fel a Szkénébe. Jó volt. Jó volt, mert hónapok óta színház közelébe nem jutottam. (Na jó, bábszínház az volt, több is, de az, ugye, más. Persze ez csak műsirám, mert tulajdonképp mehetnénk színházba, csak hát a lustaság nagy úr). És jó volt, mert felidézte az egyetemi éveket, amikor én voltam fenn a színpadon, és látszott a társulaton, hogy a hangulat az semmit sem változott az elmúlt közel 8 év alatt, amióta én eljöttem Pécsről. És persze fájdalommal teli est is volt, hiszen volt valaki, aki már nem lehetett a színpadon, holott a bemutatón ő is ott volt...Nekem borzasztóan hiányzott...
11. nap a gyötrelmes légcsőgyulladásból. Továbbra sincs semmi javulás, már odáig jutottam, hogy megnéztem a háziorvos rendelési idejét... Egész napom köhögéssel és fuldoklással telik.
Viszont Ákos ismét ledöbbentett: fogta magát és kapásból elszavalta nekem a Bóbitát. Ő, aki eddig az álljhapirosvárjhasárgamehethogyhazöldalámpánál nem volt hajlandó hosszabb verseket megtanulni. Most meg tanulás nélkül elmondta. Igaz, ha ötszázszor nem daloltam el neki különféle éjszakai időpontokban, akkor egyszer sem. És nem maradhat ki mostanság az álla a puszisorból...
Az intimtorna pedig nagyon jó volt. Az elején nem hittem el, hogy odalenn külön mozgatható izmok vannak, most már tudom mozgatni is őket. Megtanultam minden élethelyzetben elkerülni a felesleges alszervi terhelést, és azt is, hogyan kell karbantartani az altáji izomzatot. Azt is megtudtam, hogy állítólag a pasik szerszáma a dohányzástól 1-1,5 cm-t rövidül néhány év alatt. Mondtam is, ha ez lenne a dobozra nagy betűkkel rávésve, tuti, hogy azonnal minden pasi elhajítaná a cigit. Most már csak gyakorolni kell. Ami nem lesz könnyű, tekintettel arra, hogy mostanság vízszintes helyzetben azonnal elalszom, márpedig ezeket a gyakorlatokat este és vízszintesben tanácsos végezni...
