Izgalmasra sikeredett a hétvége. Szombaton Zacco kicibált a hóra. Próbáltam én mindenféle kifogást találni, hogy vásárolni kell, meg minden, semmiképp sem szerettem volna a hidegben hosszabb időt eltölteni...De hát mit volt mit tenni, muszáj volt, Zacco nem tudta volna egyedül a gyereket és a szánkót is eljuttatni a Népligeti Nyúldombra, merthogy így hívják a szánkódombot. Viszont meg kell mondjam, egyáltalán nem bántam meg, hogy beadtam a derekamat, régen mulattunk már ilyen jót. Ákos hihetetlenül élvezte, hangosan sikított minden csúszásnál. Persze ő a felfele utat is a szánkón töltötte, hogy ülve, hol pedig hanyattfekve...Annyira jól sikerült a dolog, hogy vasárnap is kimentünk egy körre. Ha lesz hó, akkor a következő hétvégét is ott töltjük.
Csúzsás apával...
...és anyával....
...szánkóhúzás anyával.
Aztán vasárnap ismét bábszínház. Misi Mókus vándorúton c. örökbecsűt néztük meg. Ahhoz képest, hogy Ákosnak ez az egyik kedvenc meséje, nem kötötte le túlságosan. Az első felvonást még tátott szájjal nézte, a második felvonás alatt viszont sokkal érdekesebbnek bizonyult a szék, amit gyerek és felnőtt méretűre egyaránt lehet formálni.
Este pedig újabb kultúrprogram a Művészetek Palotájában. Gabi barátnőm lépett fel a kórusával. Lenyűgöző épületmonstrum, bár ahogy elhallgattam a disputákat, erősen megoszlanak a vélemények a művészi értékéről. Nekem nagyon tetszett, talán mert emlékeztet néhány stockholmi épületre, meg mert hatalmas terek vannak belül, egészen szokatlan ritmusban bontva meg a belső teret, na meg minden korszerű, csilivili. A koncert fantasztikusan jó volt.
