Most mit csináljak, annyi minden történik, hogy nincs idő írni. Meg szerencsére a dolgok is eléggé rendben mennek, mondhatni eseménytelenül. Bár vannak azért események, de erről inkább a jövő héten mesélnék. Viszont itt a húsvét, illetve még nincs, hiába beszél már péntek óta erről mindenki, még csak nagyszombat van, még nem ünneplünk.
A tavaszi szünet örömére itt járt Lali és Vali, így Ákosnak nagyon jó napjai voltak, teljesen hepi volt kiskomám, végre pukkadásig jóllakhatott nudlival (Mamáék komolyan aggódtak egy esetleges gyomorszakadást vizualizálva...), voltak füvet szedni a nyuszinak...Gondoltam, kihasználom az ajándékvárást, és Ákossal odaajándékoztatom a cumikat a nyuszinak ajándékért cserébe, meg is beszéltük, hogy milyen ajándék legyen ("jóóó naaaagy, eeeeekkkoraaaa"), de a cél előtt meggondolta magát, menjen a nyuszi a fenébe (ő ennél szofisztikáltabban fogalmazott), és nem kell ajándék, de a cumikat nem adja a beste. Így a cumik maradtak, egyelőre.
Kicsi házi kertünkben a nyuszi az alábbi képen látható kompozíciót bírta tojni, hogy ilyen képzavarral éljek:
Gondoltam, megörökítem, mielőtt Ákos megtalálja, gyanítom holnap - az óraátállítás után vesztve egy órát az éjszakából meg pláne - nem leszek olyan állapotban, hogy a teljes megsemmisülés előtt lefotózzam.
