2005.04.07. 21:37 | Lucilla | komment

Ákos három éves!

Hihetetlenül gyorsan eltelt ez a három év, és van abban valami, amit Libby Purves ír, hogy körülbelül három év kell ahhoz, hogy némi valódi értelem csillanjon meg gyermekünk szemében. Ákos üvöltő kis csomagocskából együttműködő gyerek lett, akivel már meg lehet beszélni a dolgokat.

Ma - miközben értelmetlen értekezleteken ültem hosszasan - újraéltem a három évvel ezelőtti napot, azt, hogy milyen hihetetlenül boldog voltam, hogy ott lehetek a szülőszobán, nem csak utána, miután Ákos kibújt, hanem már vajúdás közben is repestem, hogy dejódejódejó...Felrémlett, hogy ott ültem egy padon a szülőszoba előtt, az orvosok az aznapi országgyűlési választások eredményét találgatták, én pedig épp átellenben ültem ahhoz képest, ahol a szülés előtt nem egészen egy évvel zokogva figyeltem a szülőszoba eseményeit, mert az én gyerekem akkor nem születhetett meg...És így visszanézve különösen boldog voltam, hogy mégis megtörténik a csoda velem is, hogy én is ott lehetek egy szülőszobán vajudás közben...és tényleg nagyon-nagyon boldog voltam. Hát még amikor Ákos kibújt, ahogy kell, időt sem hagyva holmi aggodalomra, időt sem hagyva apjának, hogy beérjen a kórházba...Kibújt üdén-frissen, 10/10-es apgarral, mintha nem is egy szűk résen küzdötte volna át magát...azóta is ilyen kedélyes, nyugodt kölök, aki mindig döbbenetesen jól veszi az akadályokat.

És lett egy éves:

Majd kettő:

És a mai napon éppen egy-kettő-három éves:

Egész nap arról fecsegett, hogy neki most születésnapja van, és ő most egy-kettő-három (az ujjain leszámolva természtesen) éves, és kap tortát. Kapott még egy orvosi táskát is, azóta ő a "doktornéni", és már mindenkit - beleértve saját magát is - megvizsgált.

süti beállítások módosítása