Ultimátumot kaptunk a bölcsödétől: a gyereket haladéktalanul be kell oltatni a 3 éves oltással, mivel a gyermek már 3 (!) hete elmúlt 3 éves, és így rettentő nagy késedelembe estünk. Ha Ákos mai napon nem kapja meg az oltást, holnaptól nem járhat bölcsödébe. Pont. Közölték velem mindezt tegnap délután telefonon. Hétfőn. Nem ám pénteken, amikor egy hétvége van kipihenni az oltás következményeit. Arról szó sem lehet, hogy eredeti terv szerint pünkösd előtt kerüljön sor az oltásra, így 3 egész nap legyen a lázra, lábfájásra, babusgatásra... Így hát Ákosom a hétfői betegrendelésen kapta meg az oltást. Mindenesetre ő egy stramm legény, nyikk nélkül vette a szúrást, és utána sem volt óbégatás, egész kedélyesen mesélte hőstettét hazáig. Éjjel persze többször felsírt, fájlalta a lábát, így hát velünk aludt.
Viszont ma felvételt nyert az óvodába Ákos. Tulajdonképpen nagyon nagy szerencsénk van, mert a körzeti ovink az egy döbbenetesen jó óvoda, erről ma apa is teljes mértékben meggyőződhetett. Ákos egyik kis barátja is ide jön, ez talán megkönnyíti az átszokást. Ma épp nyílt nap is volt (ilyen rendszeresen van), így betekinthettünk a mindennapokba, ami azért volt különösen érdekes, mert a vegyes csoportról eddig sok ismeretem nem volt. Ákos is bekapcsolódott a programba, olyannyira, hogy alig bírtuk elhozni. Igaz, most ilyen korszakát éli, igazi dackorszak ez: semmit sem akar elkezdeni, és semmit sem akar abbahagyni. Ráadásul nagyon nyűgös volt a fájó lábacska és a zaklatott éjszaka miatt. A bölcsödéig elég nehez jutottunk el, ott volt egy komolyabb örjöngésünk kakás pelus vonalon, ám pár perccel később már a többi kölökkel száguldozott az udvaron. Azóta töretlen a jókedve.
