lucilla viszontagságai

Terveinkkel ellentétben a hétvégénk meglehetősen nyugodt, majdnem unalmas lett. Viszont rá kellett döbbennünk, hogy milyen jó is az ilyen. Tegnap voltunk apával még moziban is. Kár, hogy ilyen hideg van, rosszul viselem, hogy második éve ilyen hideg a tavasz, legfeljebb egy-két napos meleggel. Nagyon várom már az izzasztó kánikulát, annyi jó tervem van, most, hogy már Ákossal is el lehet menni strandra. Ma kinézetre egész tűrhető időnk volt, érzetre már kevésbé: a széltől és az időnkét meglepetésszerű esőzéstől kifejezetten márciusi fíling volt. Azért ennek ellenére kinn voltunk hosszú órákon keresztül az Orczy kertben, ahol ilyenkor nagyon szép, és szerencsére igen kevesek töltötték ott a koradélutánt.

Ákos viszont óvodás-allűröket vett fel. Tegnap pl. minden pedagógiai következetesség nélkül kénytelen voltam hangosan felröhögni, amikor kijelentette: bebugyoztam a pelenkába! (=behugyoztam). Hogy ezt kitől hallotta, nem tudom, mi legrosszabb pillanatainban sem illetjük folyadékkiválasztásunkat e szóval. Korábban már egyszer ugyanígy lesokkolt kiskomám a "szartam" terminus technikus-szal is. És még nem is jár oviba... Sajnos amúgy tőlünk is tanul, a bassusbakkerbassusbakker (sic!) az gyakran felcsendül, igaz, dramaturgiailag abszolút nem indokolt helyzetekben, ám elég kínos ez nekünk így is.

Ultimátumot kaptunk a bölcsödétől: a gyereket haladéktalanul be kell oltatni a 3 éves oltással, mivel a gyermek már 3 (!) hete elmúlt 3 éves, és így rettentő nagy késedelembe estünk. Ha Ákos mai napon nem kapja meg az  oltást, holnaptól nem járhat bölcsödébe. Pont. Közölték velem mindezt tegnap délután telefonon. Hétfőn. Nem ám pénteken, amikor egy hétvége van kipihenni az oltás következményeit. Arról szó sem lehet, hogy eredeti terv szerint pünkösd előtt kerüljön sor az oltásra, így 3 egész nap legyen a lázra, lábfájásra, babusgatásra... Így hát Ákosom a hétfői betegrendelésen kapta meg az oltást. Mindenesetre ő egy stramm legény, nyikk nélkül vette a szúrást, és utána sem volt óbégatás, egész kedélyesen mesélte hőstettét hazáig. Éjjel persze többször felsírt, fájlalta a lábát, így hát velünk aludt.

Viszont ma felvételt nyert az óvodába Ákos. Tulajdonképpen nagyon nagy szerencsénk van, mert a körzeti ovink az egy döbbenetesen jó óvoda, erről ma apa is teljes mértékben meggyőződhetett. Ákos egyik kis barátja is ide jön, ez talán megkönnyíti az átszokást.  Ma épp nyílt nap is volt (ilyen rendszeresen van), így betekinthettünk a mindennapokba, ami azért volt különösen érdekes, mert a vegyes csoportról eddig sok ismeretem nem volt. Ákos is bekapcsolódott a programba, olyannyira, hogy alig bírtuk elhozni. Igaz, most ilyen korszakát éli, igazi dackorszak ez: semmit sem akar elkezdeni, és semmit sem akar abbahagyni. Ráadásul nagyon nyűgös volt a fájó lábacska és a zaklatott éjszaka miatt. A bölcsödéig elég nehez jutottunk el, ott volt egy komolyabb örjöngésünk kakás pelus vonalon, ám pár perccel később már a többi kölökkel száguldozott az udvaron. Azóta töretlen a jókedve.