lucilla viszontagságai

Ismét hétvége, és ismét nem az az elterülős, semmittevős...

Itt volt Vali és Lali, aztán ma ebédre kaptunk vendégeket is. Viszont legalább kipróbáltam a sóágyon sült csirkét, ami pazar lett, pedig komolyan hitetlen voltam az eljárással kapcsolatban, de aggodalmam elszállt, amint megéreztem a sötőből kiáramló illatokat. Mivel ma a csirke előkészítésileg megközelítőleg 3 percet vett igénybe, még intéztem az ebédhez egy kis kókuszkockát, azt a jó kis mézes recepteset, nagy sikert aratott. Amúgy is nagyon konyhatündér hétvége volt ez: 5 zacskó diós csiga került a fagyasztóba, lesz mit enni fázós estéken.

Ákos élvezte a hétvégét, mindenki körülötte ugrált, illetve ő ugráltatott mindenkit maga körül nagyon hatékonyan.

Tegnap elmentük Valival vásárolgatni, addig Ákos itthon maradt apával és Lalival. Apát a házügyek ismét elszólították, így Lali volt csak itthon, amikor Ákos felébredt. Lali épp tévét nézett, ám mivel Ákos azonnal lecövekelt a képernyő előtt, és láthatóan kirobbantással sem lehetett volna kimozdítani, így hát szépen kikapcsolta a távirányítóval a tévét Lali. Erre Ákos kissé elcsodálkozva: asztamindenit!

Kultúrhetem záróprogramja tegnap a Madách kamarabéli Miller darab, az Édes fiaim volt. Nos, kissé vegyes érzelmekkel távoztam. De épp ez a jó az egészben, végre megmozgattam az agyamat, és elő kellett kapnom színházkritikusi énemet.

Egyrészt ez egy nagyon jól kidolgozott előadás, pontosan ábrázolt, plasztikus karakterekkel. Ám: ismét rá kellett jönnöm, hogy nem szeretem igazán az amerikai darabokat, az én nagyon is európai ízlésem miatt. Én nem látok igazi drámai feszültséget a pénz/üzlet kontra emberéletben, mivel ez nagyon egyszerű döntés, könnyen állást lehet foglalni, van fekete meg fehér, igazán viszont azok az emberi viszonyok érdekelnek, ahol nem ilyen egyszerű a képlet.  Másrészt, a bemutató után héten néztük a darabot, így hát az előadás messze nem volt érett, kiforrott. Pár hét múlva ütősebb lesz.

Aztán volt még néhány dolog, ami zavart. Pl. Viczián Ottó, akinek egészen zseniális hangja van, zseniálisan játszik vele (az első felvonást az ügyelőpulton láttam, ahol kamera vette az adást, és kicsit túl volt exponálva, így nem láttam arcokat, testeket), de a teste, mint egy darab fa. Nagyon zavart, hogy a kezei lógnak, nem játszik, a hangjában hatalmas érzelmek dúlnak, a teste pedig mereven tartja a fejét...A rendező bácsi igazán használhatta volna jobban, legalább Ottó végtagjaival többet kellett volna dolgozni. Ez sokat levont a játékjából. Szintén zavart, hogy a nők ruhája átlagosan egy mérettel kisebb volt, mint kellett volna, márpedig egy kamaradarabnál, ahol a nézők szájában sétálnak a színészek, nagyon zavaró a kilátszó melltartó, meg a ruha alól kitüremkedő háj, lógó pocak...hiába...elvonja a figyelmet a karakterekről.

Még egy dolog. Szerintem ennek a darabnak az apa figurája áll a középpontban, nem a fiú, ahogy a rendezés mutatta. A fiú csak katalizátor. Ő fel fog állni a történtek után. Az apa tragédiája az, amiről a darab szól.

Izgalmasra sikeredett a hétvége. Szombaton Zacco kicibált a hóra. Próbáltam én mindenféle kifogást találni, hogy vásárolni kell, meg minden, semmiképp sem szerettem volna a hidegben hosszabb időt eltölteni...De hát mit volt mit tenni, muszáj volt, Zacco nem tudta volna egyedül a gyereket és a szánkót is eljuttatni a Népligeti Nyúldombra, merthogy így hívják a szánkódombot. Viszont meg kell mondjam, egyáltalán nem bántam meg, hogy beadtam a derekamat, régen mulattunk már ilyen jót. Ákos hihetetlenül élvezte, hangosan sikított minden csúszásnál. Persze ő a felfele utat is a szánkón töltötte, hogy ülve, hol pedig hanyattfekve...Annyira jól sikerült a dolog, hogy vasárnap is kimentünk egy körre. Ha lesz hó, akkor a következő hétvégét is ott töltjük.

Csúzsás apával...

...és anyával....

...szánkóhúzás anyával.

Aztán vasárnap ismét bábszínház. Misi Mókus vándorúton c. örökbecsűt néztük meg. Ahhoz képest, hogy Ákosnak ez az egyik kedvenc meséje, nem kötötte le túlságosan. Az első felvonást még tátott szájjal nézte, a második felvonás alatt viszont sokkal érdekesebbnek bizonyult a szék, amit gyerek és felnőtt méretűre egyaránt lehet formálni.

Este pedig újabb kultúrprogram a Művészetek Palotájában. Gabi barátnőm lépett fel a kórusával. Lenyűgöző épületmonstrum, bár ahogy elhallgattam a disputákat, erősen megoszlanak a vélemények a művészi értékéről. Nekem nagyon tetszett, talán mert emlékeztet néhány stockholmi épületre, meg mert hatalmas terek vannak belül, egészen szokatlan ritmusban bontva meg a belső teret, na meg minden korszerű, csilivili. A koncert fantasztikusan jó volt.