Ha az ember egy közel négyévessel él együtt, néha érdekes helyeken bukkannak fel nem odaillő tárgyak....
Ez itt például a ma - még a nagybácsika névnapi elmaradásának pótlásaként - kapott motor, ami annyira hozzánőtt kiskomám kezéhez, hogy még a WC-be is magával hurcolta, aztán persze a nagy munkában ottan lett felejtve...Annyira jó így folyamatosan emlékeztetve lenni, hogy van egy gyerekem...
Ákosom rákapott a babázásra. Már többször mesélte, hogy az oviban a papás-mamásban ő a kisbaba, és nagyon élvezi. Ő még elég kicsi hozzá ugye, hogy ne vegye visszaminősítésnek ezt a szerepet. Mindemellett itthon is kisbabaként kell bánnom vele időnként, közben édesen szokott sirdogálni, nem tudtam meggyőzni arról, hogy amikor ő kisbaba volt, alig sírt, ellenben sokat kurjongatott. Konzultáltam az óvónénivel, és hát beigazolódott a sejtésem, van aktualítása a dolognak: az egyik kedvenc barátnak kistestvére született.
Aztán ma reggel azzal állt elő, hogy akkor ő az oviba elviszi magával az én már közel nagykorú újszülött-babámat. És így is tett, ezzel az összes csaj szívébe zárta (megyjegyzem: vegyes csoport, a lányok többsége nagyobb nála), és azóta másról sem beszél, minthogy baba így, baba úgy... Úgyhogy előszedtem Ákos újszülöttkori szerkóit, és öltöztetgettük. Az óvónéni mesélte, hogy többen próbáltak arra utalni, hogy babázni lányos dolog, de ő közölte, hogy márpedig fog babázni és slussz. Tegnap reggel így vonultunk le összcsaládilag az óvódába, apa ugyan nehezményezte a baba kemény végtagjait a nyakában:
Valójában kifejezetten unalmas napokat élünk, rengeteg felesleges időnknek kellene lennie, nem történik épp semmi igazán jelentős, akár unatkozhatnánk is, ha tudnánk mi olyat, de mégse. Nem értem én, hogy lehet, de csak úgy száguldanak el mellettünk a napok, nehezen tudom elmondani, hogy pontosan mivel töltöm őket, mégis úgy érzem rohanok, semmire sincs idő...Hát nehéz erre gombot varrni. A hétvégét Kaposváron töltöttük, egészen konkrétan semmittevéssel, minden betervezett programot (pl. mohácsi busójárás, rokonlátogatás) szépen kigolyóztunk a havazásra tekintettel. Ákos így Lali papa Kormos nevű macskáját gyepálta.... Itt a képen például a nem túl kameraérzékeny cicát próbálja pózba állítani. Az állatbarátok kedvéért jelzem, hogy Kormi cica sérülés nélkül megúszta az akciót.
Az időjárás ismét kegyetlen hozzánk, holnapután március, mégis nyakig ülünk a télben, és egyelőre remény sincs a javulásra. Amúgy ezt ma egyáltalán nem sajnáltam. Ugyanis Ákosom neve napja van ma. Ennek örömére családi ünnepeink most már megszokottá váló helyszínén, az olasz fagyizóban ünnepeltünk mindannyiunk nagy örömére. Mivel apának még volt egy kis dolga, mi Ákossal buszon előre mentünk. Ákos persze hozta a szokásos formáját, szerinte a busz arra megy, amerre mi akarjuk, így nem volt hajlandó leszállni a megállóban. Én rögvest felvázoltam neki, hogy akkor most elhagytuk a fagyizót..Na beijedt kiskomám, onnantól folyamatosan kérdezgette, hogy ugye-ugye visszamegyünk...És hát természetesen igen, visszamentünk, és amint a mellékelt ábra mutatja, a fagyi is megvolt.
