Az első teljes napunk Stockholmban igen jól sikeredett. Az idő is a kedvünkre való volt, tulajdonképpen a legjobb kirándulóidőként tudnám leírni: hétágra sütő nap, nulla felhő, némi szél, 20 fok. A helybélieknek ez persze maga a kánikula, így itt mindenki rövidujjúkban, még a pici gyerekek is, sőt, sok fürdőruhában napozót is láttunk.
Ákos, ahhoz képest, hogy tegnap éjfélkor került az ágyba, ma reggel már 8 után mindent elkövetett, hogy szerencsétlen álmos szüleit kiszedje az ágyból, ami úgy 10 körül sikerült is. Gyorsan leszaladtunk a közeli közértbe, ahol az illatok rögtön felidézték az emlékeket: kardamóm illata lengte körül a péksüteményes pultot. Mindjárt be is hajítottunk néhány muffint és egyebet a kosárba, vettünk még sajtot, sonkát, friss zsemléket, svéd laposkenyeret, eisberg salátát, frissen facsart eperpürés narancslevet, na meg persze ráksalátát is. Szóval igen jót reggeliztünk
Ez a kilátás a szobából:
Először csak közeli sétára gondoltunk, de aztán inkább kiruccantunk a Hága parkba. Na nem mintha ez messze lenne, mindössze néhány megálló a zöld metro vonalán.
A Hága park a helyiek kedvelt kiránduló helye. A stockholmiak ilyenkor nyáron fogják magukat, becsomagolnak magunknak egy halom kaját, sört, üdítőt, plédet, a gyerek összes játékát, felnőttjátékokat, meg mindent, amire egy egész napos kiruccanáshoz szükség van, aztán így felkerekedeve egész nap a fűben heverésznek. Ákos és apa is kipróbálta...:
...na meg én is. Ákos persze a kedvenc négy(sok)kerekűit is végighurcolta a mai túrán.
A park az első angol park Svédországban, a parkban sok szép épület található, amelyek a gazdag európai királyok hasonló építményeire kívánnak hasonlítani. Persze a svéd királyok ezidőtájt nem voltak éppen gazdagok, sőt, ezért a paloták kő és márvány helyett fából készültek, de a festéssel egészen jó hatást értek el. Ez a kép III. Gusztáv nyári lakjáról készült:
Az egyik fal csupa üveg, és a tóra néz, így még egy fa vityilló is kedélyes bír lenni.
Kedélyes hely nyári ebédekhez. Szintén fából.
Aztán mi is követtük svéd barátaink szokását, és piknikeltünk. Aztán heverésztünk is némileg.
Aztán megnéztük a park lepkegyűjteményét, amiről kiderült, hogy nem csak lepkék vannak benne, hanem mindenféle más érdekesség is.
Például színes halak. Ákosból persze azonnal előtört a horgásszenvedély és erősen fájlalta, hogy a faágat, amit a parkban talált, kinn hagyta, mert azzal ő biza az összes halat kifogta volna. Ezekkel a halakkal mindenesetre nem lett volna nehéz dolga, igencsak hozzá vannak szokva a látogatókhoz, elég egy kis mozgás, mind a felszínen van, kajáért kutakodva.
A lepkeházban mindenféle egzotikus bogár, béka és madár is megtalálható, de a legérdekesebbek természetesen a lepkék. A lepkék terme gyönyörű és dús növényzettel teli, a lepkék szabadon szállnak virágról virágra...
Olyan közelről lehet lepkét nézni, hogy azt gondolná az ember, hogy akár meg is lehene fogni őket, de persze sokkal gyorsabban repülnek, mint amilyen gyorsan hadonász egy emberi kéz...
A növényzet önmagában is megéri a látogatást, olyan virágok is vannak, amiket még sosem láttam.
Ahogy a lepkék szabadon élnek, természetesen szabadon is születnek, a készülő lepkékkel teli bábok minden növényen ott vannak.
A növények közül ez a lógó izé volt a kedvencem:
Még egy szép és nagy lepke. A lepkék amúgy cseppet sem szívbajosak, ott repkedtek a fejünk felett, én persze nem győztem sikítozni, a bogárféléket ugyi csak messzíről tudom szeretni...
Ákos persze itt is metrozott, körbe-körbe szaladgált, ájulásig. Ahogy általában a svéd múzeumokban, itt sem nehezményezte ezt senki.
Este már mindannyian örültünk, hogy hazaérve leülhettünk a hátsónkra, mivel a mai nap így eléggé fárasztóra sikeredett. Ákos még begyűjtött magának egy lábsérülést is, így a napi könnymennyiség is meglett.
