Noha időzített bombának érzem magam, és ha jól belegondolok, az is vagyok, igen sűrű napokat élünk. Tegnap - ugyi bkv sztrájk volt - Ákost nem vittük oviba, helyette áthívtuk Petikét, az egyik ovistársat kisöccsével és anyukájával együtt. Ők itt is töltötték napjukat, ami igen mozgalmasra sikeredett így, hogy három különböző korú fiúgyermek szaladgált a lakásban.
Este Hanna, a belga barátosné vendégeskedett nálunk, Zacco váratlan meghívása nyomán. Igen áldottam magam, amiért engedtem a kísértésnek (Zacco szegény csak a fejét fogja, ha meglát a konyhában és arra gondol, hogy ki fogja megenni, amit művelni fogok, mert én a megsütött süteményekből nem ehetek a diéta miatt, ugyi), és még kora délután elkezdtem bagettet sütni, mert kenyér, bizony - ahogy az már nálunk elég gyakran előfordul - nem volt itthon. Főzni meg ebédet főztem, vacsorára nem volt szándékomban meleget készíteni. Szerencsére emellett még az utóbbi napok sütési kényszerének eredményeként kétféle süti, valamint kétféle fagylalt is volt itthon, így hát egész felkészült vendéglátók voltunk ahhoz képest, hogy kb. fél órával Hanna érkezése előtt sikerült tudomást szerezni az esti vendégségről.
Ma pedig wekerlén voltunk, Kláriéknál, mivel gyönyörű tavaszi (sőt) idő volt, bár néha vizes zuhanyt is kaptunk az égből. Ákos nagyon jól érezte magát, mivel egy korabeli kisfiú is képviseltette magát a partyn, aztán meg hát a ház bemutatása során tudomást szerzett Gergő oltatatlan szendvélyéről a lego vonatok iránt, ami egy komplett szekrénynyi régebbi és újabb fantasztikus vonatkészletben manifesztálódott, és hát ez Ákosomat az örjöngés szélére sodorta. Így hát amíg mi betegre ettük magunkat, addig kiskomám hol kis barátjával roncsolt fel s alá a házban, hol pedig Gergővel és apával merült el a nagyobb gyerekeknek ajánlott lego vonatok összeszerelésének és irányításának rejtelmeiben. Ma végre nem kellett altatni kiskomámat, ahogy az utóbbi napokban-hetekben...
