Újabb balatoni hétvége áll a hátunk mögött, az idő ezúttal is pazar volt (Zacco szerint túlságosan is). Már egészen rutinosan pakolom össze meg széjjel a fél háztartást, amit ugye két gyerekkel vinni kell. Áron komoly kis vándorfiúcska, fel sem veszi, hogy egyik nap itt, másik nap ott alszik, na meg hogy a körülötte lévő arcok is sűrűn cserélődnek.
A hétvége szenzációja, hogy Ákos megtanult Solozni, úgyhogy komoly kártyacsatákat vívtunk és vívunk most is, kiskomám azóta az esti mese helyett is kártyapartit rendel...
Viszont továbbra sem szereti a fotózást, így muszáj mindig képeket vágnia.
Áron ezzel szemben viszont nem bánja, ha csattogtatok, miközben ő a mamával társalog...
Mivel a héten lesz apa születésnapja, leruccantunk a fenyvesi strandra megünnepelni azt. Számomra különösen meglepő volt, hogy milyen sokan vannak, teljesen a régi időket idéző hangulat volt, élő zenével, fagyival, lángossal, szúnyogokkal, ahogy azt nyáron a Balatonnál kell.
Ákos a foci eb-re tekintettel minden nap más nemzet zászlajával dekorálta magát és persze bennünket is.
A jó időre tekintettel Ákosom a reggeleket és a késő délutánokat a vízben töltötte, hol úszkálva, hol csónakázva, hol pedig horgászván. (Sajnos, ezúttal fogás csak a bot végén volt...)
Áron pedig eközben hátizomgyakorlatokat végzett a babakocsiban.
Ázott Ákos portré...
