Telnek-múlnak a napok, és ha nem is túlságosan, de zajlik az élet. Pénteken ismét ellátogattunk a nyitott oviba, ezúttal az óvónénik egy helyes kis előadással készültek. Persze svédül, de olyan jól adták elő, hogy teljesen követni lehetett a sztorit. Ákos ezt is nagyon élvezte, utána lelkesen mesélte, hogy mit látott. Persze fényképezőt ismét nem vittem, eléggé leamortizált a stressz, hogy ezúttal teljesen egyedül kell eljutnom a helyszínre, és vissza...
A hétvége eseménytelenül telt, jórészt semmit tettünk, meg végre elmentünk vásárolni, így televásároltam a konyhát mindenféle sütéshez-főzéshez nélkülözhetetlen holmival.
Ákos a héten kissé nehézkes lett, gondolom, az átállás miatt, na meg az eső miatt, hogy nem tudunk kimenni, de több balhénk is volt. Kiskomám óbégat teljesen szokványos dolgok miatt, például, mert korlátoztuk a számítógépes idejét, mert az rendben van, hogy jelen helyzetben minden rokonnal, baráttal és ismerőssel a szkájpon keresztül tartjuk a kapcsolatot, de mégsem lehet naphosszat a gép előtt ülnie egy hatévesnek...
Ezzel együtt eléggé huszonegyedik századi fílingje van, amikor Ákos Márk barátjával szkájpon dumál vasárnap délután és küldözgetik egymásnak a fenékmutogatós emoticonokat, vagy, hogy Ákos tanítja az internetbe éppen most belekóstoló nagyszüleit a fontosabb truvájokra... Ma például Áron szoptatása közben a következőt hallom a kisszobában: (Ákos mondja) a görgőt kell nyomni középen (ti. az egéren).... jaaa, hogy ti windowson vagytok? Akkor kijelölöd és ctrl c-t kell nyomni és utána ctrl v-t!
Ma este amúgy jó volt a hangulat (egy idejig, mert aztán lett nagy fetrengős hiszti is, kicsit aggódok, hogy a nagy gyerekvédő svéd szomszédok meddig bírják és mikor hívják a helyi gyámhivatalt...), szóval Ákos asszisztált Áron fürdetésénél...
