Közeledik a karácsony, és noha meggyőződésem volt, hogy idefenn északon tutira fehér karácsonyunk lesz, hát nem úgy néz ki, hogy ez bejön ... Mostanában napközben 4-5 fok, általában verőfényes napsütés vagy enyhe felhős ég, ma volt némi eső, de elállt. Így napjaink egy részét kinn töltjük a jó levegőn, minden bokorban van játszótér, például az ablakunk alatt is egy, bár ez nem annyira felszerelt, így kb. 100 métert azért szoktunk sétálni a mulatság kedvéért.
Áron macilacinak öltözve szokta figyelemmel kísérni a bátyus mulatozását, bár általában alszik, mint a bunda, ez esetben én kénytelen vagyok alatta mozgatni a babakocsit, mivel ő márcsak ilyen, ha mozgó járműben aludt el, akkor azonnal felébred, ha megállunk ... Én persze nem bánom a mozgást, nekem a 4-5 fok is kevés a boldogsághoz, az én fenekem plusz fokokban is be bír fagyni alaposan...
Ákost a mínusz sem zavarja túlságosan, ő vidáman csúszdázik esőben, sárban is, csak győzzem kimosdatni. Ma vettünk neki egy kezeslábas overállt, amilyet a helyiek is hordanak (nincs rossz idő, csak alkalmatlan öltözék, ugyi), ebben aztán nyugodtan fetrenghet a hóban is kiskomám ... (Mostanában képtelenség róla jó portrét készíteni, azonnal elkezd arcokat vágni, az alábbi fotón pl. harcos arcot vág, ha valakinek ez nem lenne evidencia.)
Itthon pedig Ákos néha kifejezetten ragaszkodik ahhoz, hogy ő szórakoztassa Áront.
Külön felhívnám a figyelmet arra, hogy Ákos hogyan is tett eleget a kérésemnek, hogy vigyázzon, nehogy Áron a fotózás alatt leessen a kanapéról, fogta magát és szépen ráült a lábaira ... Áront ez nem zavarta, ő mindig vigyorog a bátyjára, akármit is csinál éppen.
