Új bébimulattató eszköz került otthonunkba, mindannyiunk nagy örömére, a rugós hinta. Áron nagyon élvezi, kedélyes gajdolás közepette rugdossa magát ide-oda benne. De persze némi idő elteltével inkább négykézláb masírozna, ezt tudtunkra is adja, elég határozottan.
Ma hajnalban a Mikulás Magyarországra is elvitte ajándékait, és - noha a svéd gyerekekhez csak karácsonykor jön - útba ejtette Lundot is.
Ákos már kora reggel teljes extázisban volt, mikor meglátta, hogy mennyi mindent hozott neki a Mikulás és "elájulok, teljesen elájulok" üvöltése közepette szaladgált a lakásban ...
Áron a maga módján, kedvesen szemlélődve vette birtokba az új szerzeményeket, minden részletet alaposan szemrevételezett és megbuzerált ...
És jöjjön két közös kép, kifejezetten a nagyszülők és más gyűjtők kedvéért.
Áron pedig a mai nap örömére először örvendeztetett meg bennünket azzal, hogy mammammammammamma.
Ma ismét a Kulanban voltunk, ahol a játék mellett daloltunk is, igazi svéd nótákat, bár volt közötte ismerős is, hiszen nekik is van szövegük a Hull a pelyhes fehér hó dallamára (itt én Ákossal maradtam a mi verziónknál, a többit elkezdtük tanulni, kaptunk segédanyagot hozzá). Végre sikerült elvinnem a fényképezőt is, úgyhogy van néhány kép.
Ákos örömére van favonat, úgyhogy természetesen az alaphangot ezzel adta meg a haverok körében, de több lányt rávett az autózásra is. Hiába, született diktátor...
Áron a bébiknek fenntartott hempergőben töltötte az ideje nagy részét, bár nagyon érdekelte, hogy a többiek mit csinálnak. Mint az egyik legkisebb gyerek, kitüntetett figyelemnek örvendett kiskomám...
És ma kaptam levelet a helyi védőnöktől, hogy szeretettel várnak az egészséges rendelésen és a tanácsadáson. Ma két hete vagyunk itt, ennyi kellett a regisztráció óta, hogy bekerüljünk a bébiellátó rendszerbe, mindez úgy történt, hogy én tényleg semmit nem tettem az ügy érdekében, még nem is kezdtem el kutakodni, hogy hol van ilyen dolog...
Úgyhogy lassan tényleg minden vonatkozásban elkezdjük élni a svéd életet, ennek örömére ma például megtapasztalhattam, milyen is az autót előásni a hó alól egy jégkaparóval...
Telnek-múlnak a napok, és ha nem is túlságosan, de zajlik az élet. Pénteken ismét ellátogattunk a nyitott oviba, ezúttal az óvónénik egy helyes kis előadással készültek. Persze svédül, de olyan jól adták elő, hogy teljesen követni lehetett a sztorit. Ákos ezt is nagyon élvezte, utána lelkesen mesélte, hogy mit látott. Persze fényképezőt ismét nem vittem, eléggé leamortizált a stressz, hogy ezúttal teljesen egyedül kell eljutnom a helyszínre, és vissza...
A hétvége eseménytelenül telt, jórészt semmit tettünk, meg végre elmentünk vásárolni, így televásároltam a konyhát mindenféle sütéshez-főzéshez nélkülözhetetlen holmival.
Ákos a héten kissé nehézkes lett, gondolom, az átállás miatt, na meg az eső miatt, hogy nem tudunk kimenni, de több balhénk is volt. Kiskomám óbégat teljesen szokványos dolgok miatt, például, mert korlátoztuk a számítógépes idejét, mert az rendben van, hogy jelen helyzetben minden rokonnal, baráttal és ismerőssel a szkájpon keresztül tartjuk a kapcsolatot, de mégsem lehet naphosszat a gép előtt ülnie egy hatévesnek...
Ezzel együtt eléggé huszonegyedik századi fílingje van, amikor Ákos Márk barátjával szkájpon dumál vasárnap délután és küldözgetik egymásnak a fenékmutogatós emoticonokat, vagy, hogy Ákos tanítja az internetbe éppen most belekóstoló nagyszüleit a fontosabb truvájokra... Ma például Áron szoptatása közben a következőt hallom a kisszobában: (Ákos mondja) a görgőt kell nyomni középen (ti. az egéren).... jaaa, hogy ti windowson vagytok? Akkor kijelölöd és ctrl c-t kell nyomni és utána ctrl v-t!
Ma este amúgy jó volt a hangulat (egy idejig, mert aztán lett nagy fetrengős hiszti is, kicsit aggódok, hogy a nagy gyerekvédő svéd szomszédok meddig bírják és mikor hívják a helyi gyámhivatalt...), szóval Ákos asszisztált Áron fürdetésénél...
