2008.12.20. 00:35 | Lucilla | komment

Közeledik a karácsony, és noha meggyőződésem volt, hogy idefenn északon tutira fehér karácsonyunk lesz, hát nem úgy néz ki, hogy ez bejön ... Mostanában napközben 4-5 fok, általában verőfényes napsütés vagy enyhe felhős ég, ma volt némi eső, de elállt. Így napjaink egy részét kinn töltjük a jó levegőn, minden bokorban van játszótér, például az ablakunk alatt is egy, bár ez nem annyira felszerelt, így kb. 100 métert azért szoktunk sétálni a mulatság kedvéért.


Áron macilacinak öltözve szokta figyelemmel kísérni a bátyus mulatozását, bár általában alszik, mint a bunda, ez esetben én kénytelen vagyok alatta mozgatni a babakocsit, mivel ő márcsak ilyen, ha mozgó járműben aludt el, akkor azonnal felébred, ha megállunk ... Én persze nem bánom a mozgást, nekem a 4-5 fok is kevés a boldogsághoz, az én fenekem plusz fokokban is be bír fagyni  alaposan...

Ákost a mínusz sem zavarja túlságosan, ő vidáman csúszdázik esőben, sárban is, csak győzzem kimosdatni. Ma vettünk neki egy kezeslábas overállt, amilyet a helyiek is hordanak (nincs rossz idő, csak alkalmatlan öltözék, ugyi), ebben aztán nyugodtan fetrenghet a hóban is kiskomám ... (Mostanában képtelenség róla jó portrét készíteni, azonnal elkezd arcokat vágni, az alábbi fotón pl. harcos arcot vág, ha valakinek ez nem lenne evidencia.)

Itthon pedig Ákos néha kifejezetten ragaszkodik ahhoz, hogy ő szórakoztassa Áront. 

Külön felhívnám a figyelmet arra, hogy Ákos hogyan is tett eleget a kérésemnek, hogy vigyázzon, nehogy Áron a fotózás alatt leessen a kanapéról, fogta magát és szépen ráült a lábaira ... Áront ez nem zavarta, ő mindig vigyorog a bátyjára, akármit is csinál éppen.

2008.12.18. 22:31 | Lucilla | komment

És Ákossal tovább dolgoztunk a mézeskalács-projekten ...


2008.12.18. 21:53 | Lucilla | komment

Ma megejtettük az első hivatalos védőnői látogatást Áronnal. A legfontosabb adat, hogy Áronom 7030 gramm, azaz több, mint 40 dkg-t magára rántott az elmúlt négy hétben, ez kifejezetten megnyugtató nekem, hiszen továbbra is ellenáll minden hozzátáplálási kísérletnek, ma például már a kanáltól is rázta a hideg szegénykémet. A hetedik hónapban tapasztalt (nem)hízás után pedig kifejezetten aggódtam, hogy ebből baj lesz. De szerencsére úgy látszik, hogy az anyatej elegendő neki, ha annyira nem is lakik jól, hogy ne keljen éjjel.

Nos, szóval Ákossal és Áronnal felkerekedtünk, hogy  ellátogassunk a rendelőintézetbe, ahol 10.30-ra kaptunk időpontot. A rendelőintézet amúgy körülbelül másfél percre van tőlünk,úgyhogy ha nem lett volna tervbevéve egy komolyabb játszóterezés utána, akkor nem is kinlódtam volna overállal és egyéb téli ruhákkal. A bejáratnál gyerekrendelőbe menet lábzsákot húztunk, a babakocsi is kapott sapkákat. Ákos azonnal rávetette magát a játékokra, mert a várakozást egy igen felszerelt játszósarok teszi kellemessé. Már ha kell várni, mert nekünk nem kellett, még le sem vettem a kabátot, már ott volt a védőnő (distriktsköterska) és kedvesen beinvitált bennünket a szobájába. Ákosnak persze felajánlottunk, hogy ha inkább játszana, akkor maradhat kinn, megmutattuk neki az ajtót, ami mögött leszünk. Ő persze a játékot választotta.

A védőnő elmesélte a helyi szokásokat, ami jórészt megegyezik az otthonival. Beszéltünk Áron születési körülményeiről, az eddig fejlődéséről, a táplálásáról. Egyeztettük az oltásokat, de láthatóan Áron minden itt is megkapható oltáson túl van, ezért csak fénymásolatot készített Áron kiskönyvéről. Kaptunk helyi kiskönyvet is, valamint egy - nyolcgyerekes orvos által írt - gyereknevelési szakkönyvet. Ezt egyelőre még jegelem, kicsit még palléroznom kell a svéd nyelvtudásomat ahhoz, hogy érdemben neki tudjak állni. Persze a védőnő felajánlotta, hogy ha kérdésem van, segít.

Beszélgettünk Áron kitartó ellenállásáról, ami a hozzátáplálást illeti. Kaptam néhány tanácsot, amivel egyelőre nem nagyon tudok mit kezdeni, mert minden elvemmel ellentétesek, de nem akartam vitatkozni. A svéd gyerekek már négy hónaposan elkezdik a kóstolgatást, 6 hónaposan pedig beindul a nagyüzem. Az itteni gyerekek nagy kedvence a valling, ami a leírás alapján valami gabonáva dúsított tápszer. A védőnő azt javasolta, hogy apa etesse meg ezzel Áront, hátha az segítene leszokni az éjszakai kelésről. Na most én nem szeretnék tápszert adni Áronnak, amíg van anyatej, főleg, hogy már Ákosról is kiderült, hogy allergiás. A másik tanács az volt, hogy mivel Áron közel 8 hónapos, próbálkozzunk meg a 8 hónapos kortól adható bébikajákkal. Nos, ezek általában több hozzávalót is tartalmaznak, ami nem tudom mennyire szerencsés egy bébinél, aki még egyfélét sem eresztett le a torkán ... Ezzel együtt hazafele - minden elvemet feladva - vettem neki egy répapürét, hátha az jobban csúszik, végül is Ákosnál is az ilyen répakonzerv hozta meg az áttörést. Nem kellett neki. Nos, szóval a táplálás dolgot inkább továbbra is a saját elképzelésem alapján fogom menedzselni, nem hinném, hogy Áronnál az lenne a baj, hogy nem elég finom, amit kap, még a banánt is igen messzire köpte kiskomám, pedig nagyon jóféle volt, leellenőriztem, pedig mindenki azt mondta, hogy na a banánt, azt minden gyerek megeszi ... Ezzel együtt természetesen ezek csak tanácsok voltak, a legkevésbé sem volt erőszakos a védőnő, nem hinném, hogy ezen összevesznénk.

Mivel itt a 8 hónapos vizithez hozzátartozik, Áron átesett egy hallásteszten, ami úgy zajlott, hogy a védőnő az ujjaira csengettyűt rakott és megcsengette Áron fülei mellett, miközben a figyelmét egy játékra terelte, megfigyelve, hogy hogyan reagál a nem túl erős zajra. Áron füle természetesen hibátlan, azonnal forgatta a fejét a hang irányába.

Súlyt is mértünk, és a hosszát is (70 cm). A jövő hónapra is kaptunk időpontot, mert - noha 9 hónaposan nincs hivatalos vizsgálat - szeretném a súlyát leméretni. 10 hónaposan pedig orvosi vizit lesz esedékes.  Kaptam részletes felvilágosítást arról, hogy hova kell menni ha beteg a gyerek, kitől lehet tanácsot kérni éjnek évadján, ünnepnapon. Ez nekem külön megnyugató így karácsony előtt. A védőnő arról is tájékoztatott, hogy a helyi templom heti két alkalommal találkozót szervez a helyi anyukáknak (babycafé). Szóval nem panaszkodhatom, információkkal igen részletesen el lettem látva.

És újabb videó Áronról, amint apa nyakában mulat ...

 

2008.12.16. 22:05 | Lucilla | komment

Készülődünk a karácsonyra ...

És ha már finomságok, akkor bemutatom a nem régiben elkezdett sütős blogomat.

2008.12.16. 00:53 | Lucilla | komment

Alszik ...

 


 

2008.12.15. 20:30 | Lucilla | komment

Ismét egy nyugis hétvége áll a hátunk mögött.

Pénteken ismét ellátogattunk a Kulanba, ahol Luca napi ünnepség volt. Volt ének és tánc (erről jórészt lemaradtunk, mert Ákost kicsit nehéz volt irányba állítani), és volt Luca macskája nevű sütemény is. Az óvónénivel elég részletesen elbeszélgettünk Ákosról, a reménybeli iskolakezdésről, valamint Áron hozzátáplálási ellenállásáról.

A szombat teljesen tétlenül telt, a fiúk számára legalábbis, én a magam részéről a délutánt és a kora estét a mosodában töltöttem. A lakásban lévő minimosógép nem képes a családunk mosási tempóját követni, most például 8 adag ruhát mostam ki és szárítottam meg, és majdnem az egészet ki is vasaltam, kb. 4 óra alatt, kicsit kitágítva a rendelkezére álló időt. Kicsit intenzív mosásélmény ez így, de meg van ennek is az előnye, mostantól egy hétig lóbálhatom a lábamat, mosásilag legalábbis. A fiúk ezalatt sétáltak egy nagyot, valamint apa összedobott egy isteni pizzát.

Vasárnap pedig ellátogattunk a magyar oviba, itt Lundban és a környéken elég sok magyar család él, a gyerekeknek pedig a magyar nyelv gyakorlása érdekében rendszeresen  játszóházat tartanak. Ákosnak ugyan nincs szüksége a magyar nyelv gyakorlására egyelőre, megy az neki rendesen, de a gyerektársaságra annál inkább, ezért családilag felkerekedtünk és elmentünk. Nagyon jól megszervezett játszóház ez, mindenféle progrmokkal, kézműves foglalkozások, táncok, énekek, társasjáték és a végén egy kis mozi is volt. A programok többsége természetesen a karácsony jegyében zajlott.

Áron viszonylag hamar elkezdte felfedezni a helyszínt. Neki az ovisok között nem volt játszópajtija, de ő ezt nem is nehezményezte szerencsére ...

Ákos pedig szokás szerint azonnal hangadó lett a csapatban, nagyon jól érezte magát, még vége sem volt a szeánsznak, már kérdezte, hogy mikor megyünk legközelebb ...

A játszóház végeztével úgy döntöttünk, hogy ha már úgy is ott vagyunk, akkor sétálunk egy jót a belvárosban, ami karácsonyi díszbe öltözött, volt kirakodóvásár és - az én örömömre - a boltok jó része is nyitva volt.

süti beállítások módosítása