Nagy nap ez a mai.
Négy hónapnyi megfeszített küzdelem után másodszülöttem életében először kinyitotta a száját, amikor kanállal közelítettem felé, több ízben és önként, sőt volt hogy még hajolt is a kanál felé ... Már néhány hete sikerült odáig jutni, hogy a szájába varázsolt falatokat lenyelte, nem köpte ki, meg sem rázkódott. Persze a bevarázsolás érdekében én komplett hülyét csináltam magamból, hogy elvigyorodjon, de a cél érdekében - ugye - mindent megtesz az ember. Ma viszont 40 gramm alma-körte kombót evett meg kiskomám, jórészt saját elhatározásból. Lelkesedés azért nem ült ki az arcára és nem is követelte a folytatást, de ne legyünk már telhetetlenek ...
A héten nincs iskola, síszünet van, így ismét hármasban nyomjuk idehaza. Ma amúgy igencsak erős napsütés volt, a déli fekvésű lakásba egész délelőtt és kora délután besütött, aminek következtében kifejezetten meleg lett. Ákos ezért úgy döntött, hogy trikóban rajzolgat. Kinn viszont -5 fok volt.
