Igenigenigen, tavasz van, nagyon, nagyon, én ezt én annyira élvezem, annyira kellett már ez ... Ma rövid ujjúban nyomtuk, Áron és én is. Mert hogy játszótéren voltunk, Áron életében először dagonyázott homokban, kipróbáltuk a csúszdát, a mászókákat, ahogy azt kell. Áron persze leginkább a nadrágomba kapaszkodva fedezte fel a játszótér különböző mulatságait kellő távolságból, később már mindegy volt neki, hogy kinek a lába, mások lábába is kapaszkodott, lényeg, hogy farmerbe legyen burkolva az a láb (mint az enyém) ... Azért szerencsére a kíváncsiság néha legyőzte abbéli félelmét, hogy én egyszercsak eltűnök ...
Nekem pedig ma születésnap, ami nagyon jó, mert napok óta ömlenek rám az ajándékok, kaptam például nagyon sok szál nárciszt (a korommal megegyező számút, természtesen, persze elég kínos így látni materializálódva a koromat, még jó, hogy a nárciszok fantasztikusan szépek és illatosak).
