Zajlik az élet, a hazalátogatásunk utolsó napjait éljük, elég zsúfolt a program, igyekszem mindenfélét bezsúfolni ebbe a pár napba, amire odakinn nincsen módunk.
Így például ma ismét babakoncerten voltunk Áronnal, hogy adjunk egy kicsit a kultúrának is. Meg kell mondjam, fantasztikusnak tartom az ötletet, és a gyakorlatban is eléggé jól működik a dolog. Áronom a mai napon a következő darabokat műélvezte: Paganini: I. szonáta, Giuliani: Variációk, valamint Rossini: A tolvaj szarka - részletek. A műélvezet az első néhány percben tátott szájú ámulat volt, majd kedélyes sétafika fel s alá, továbbá a MüPa Üvegterme teljes ablakzatának összetapogatása és nyálazása történt (remélem, a takarítószemélyzet nem sértődik meg túlságosan ...) Az épületet is megnéztük alaposan ...
Ákosom mindeközben belátogatott a Vajdába, ma és holnap úgy csinál, mintha magyar iskolás lenne. Elmondása szerint üdvrivalgás fogadta feltűnését az osztályban, majd Kati néni egy egész órán át meséltette kiskomámat az elmúlt fél év történéseiről. Eközben az osztály az ajándékba hozott édességet rágcsálta nagy élvezettel (Ákos két marékkal is vehetett belőle, nagyon elégedett volt ...). Aztán szépen bekapcsolódott az órákba Ákosom, például mindjárt két piros pontot is begyűjtött olvasásból, a napközis tanítónéni pedig nem győzte dícsérni Ákos írását, pedig az írás amúgy eléggé zsenánt kiskomámnak.
Délután pedig fogorvosnál voltunk, ahol ismét megerősítést nyert, hogy Ákosból akár űrhajós is lehet, mármint a fogai alapján, mert továbbra is hibátlan fogsora van. Hogy ez így is maradjon, a kibújt hátsó fogak barázdazáráson mentek keresztül, a procedúrát kiskomám hősiesen viselte.
Este pedig már a pakolásé a főszerep, eddig úgy néz ki, beférünk, hála anyukám által beszerzett új bőröndöknek, bár hogy hogyan fogok én két gyerekkel négy bőröndöt feladni és leszedni, az még a jövő zenéje ...
