Tegnap Ákos olvasásból kapott házi feladatot. Kicsit meglepett, mert általában nem kap házit, rendszeresen csak a svéd nyelvórán az előkészítő osztályban, illetve kb. 2 hetente egyszer valami apró matekházit szokott hazahozni. Hozzáteszem, a fritiden egyáltalán nem foglalkoznak ezzel a témával, így ha házi feladat van, akkor az valóban itthon megoldandó feladat. Tehát olvasásból először jött haza a tankönyv, ráadásul első blikkre meglehetősen komoly házi volt ez, az 58-75. oldal közti szövegeket kell elolvasnunk, péntekig.
Persze közelebbről megtekintve nem eszik olyan forrón a kását, az első oldalakon nagyjából két tőmondat van oldalanként, a leghosszabb szöveg sem volt több 5-6 sornál, összességében annyi lehet az elolvasni való, amennyi a magyar másodikos olvasókönyvének egy közepes olvasmánya.
A másik meglepetés akkor ért, amikor láttam, hogy bizony túl vannak a betűtanulás szakaszán, ami a könyv első felének anyaga, tehát augusztus 18 és november 16 között lezongorázták ábécé sorrendben az összes betűt, nem túlságosan túlkomplikált módszerrel, amennyire én ezt meg tudom állapítani. Ákosnak ez mondjuk nem jelentett problémát, lévén, hogy kb. egy éve folyamatosan olvas. Valamiért azt gondoltam, hogy ez a rész tovább fog tartani. Igaz amúgy, hogy írni viszont nem tanulnak, legalábbis nem folyóírással, hanem csak a nyomtatott betűket írják le, de amennyire tudom, ez inkább az olvasás része, mint az írásé.
A házi feladat abszolválása egyébként nagyjából fél órát vett igénybe, mert előálltam azzal a kívánsággal, hogy Ákos a hangos olvasás mellett gyorsan blattolja is le a szöveget, hogy lássam, mennyit ért belőle, így azért párszor a szótárba is bele kellett pillantanom. Meg kell mondjam, a tegnapi nap meglepetéseinek sorát az is gyarapította, hogy mennyire ügyesen fordít Ákos, pedig ez egy komoly tudomány, bármennyire is egyszerű szövegekről van szó.
