Ahogy haladunk befele a decemberbe, úgy szaporodnak a különböző programok, főleg a karácsonnyal és télapóval kapcsolatosak. Itt ugye a télapó, azaz Tomte, karácsonykor lepi meg a gyerekeket mindenféle jóval, így december hatodika után is rendre lehet vele és kis segítőikkel, a nissarna-kkal találkozni.
A múlt heti koppenhágai utunkat vonattal abszolváltuk, és az ülésen találtam egy újságot, amit az út alatt átlapoztam. Ez amúgy egy jóféle svéd szokás, az elolvasott napilapot a legtöbben olyan helyen hagyják, ahol mások megtalálhatják és elolvashatják. Na szóval, ebben az újságban találtam egy hírdetés, amiből megtudhattuk, hogy Mikulásvonat dél-Svédországban is létezik. És mivel a Mikulásvonat odahaza is nagy siker volt sok évvel ezelőtt, hát el is határoztuk, hogy kipróbáljuk a svéd változatot is.
A Mikulás az österleni gőzmozdonnyal utazgat ezidőtájt, így vasárnap némi reggeli után felkerekedtünk és elrobogtunk Bösarpba, ahonnan indul.
Mivel igen korán érkeztünk (akarom mondani késve, mert az első járatot lekéstük), szóval volt némi időnk, ezért ha már arra jártunk, leruccantunk egy kicsit a tengerhez is, a keleti parton még nem is jártunk. Vitamölla amolyan halászfalucska, nagyon hangulatos és nagyon svéd. Hát, mit mondjak, nem volt éppen kirándulóidő, tengerparti meg még annyira sem, így azért túl sok időt nem töltöttünk el ott. Kicsit sétáltunk a parton ....
... megnéztük a kacsákat (banyek, hogy ezek nem fáznak ...)
Majd szépen vissza is mentünk a vasútállomásra.
Addig is, amíg megérkezett a vonat, körülnéztünk. Találtunk favonatos pályát (a fiúk nagy bánatára itt nem időztünk), és régi mozdonyokat ...
Majd megérkezett a vonat, hatalmas nagy gőzőket eregetve a kéményéből, a fiúk tátott szájjal nézték, ahogy néztem, a hímnemű jelenlévők mindegyikét lenyűgözte a látvány, kortól függetlenül. Kerítettünk helyet magunknak az egyik régivágású kupéba, és elhelyezkedtünk. Áron oda volt, meg vissza, egyfolytában mondogatta, hogy si-hu-hu-hu-si-hu-hu-hu ...
Itt a hangulatot amúgy árnyalta, hogy Ákos a rábízott vonatjegyet eltűntette, mivel bedugta az ablaknyílásba, és onnan nem lehetett kiszedni. Még jó, hogy a kalauz meglehetősen megértőnek bizonyult ...
Az út kb. félórás volt St. Olof megállóig, ahol aztán jól kiszálltunk, grillezett korvot ettünk és teáztunk, majd visszaszálltunk a vonatra és visszazakatoltunk és zötyögtünk, mert ezen a vonalon - nyilván a nosztalgia kedvéért - a sínek a régiek, és hát nem úgy siklik rajtuk végig a vonat, mint az Öresundtåg Koppenhága felé. A visszafele úton amúgy a télapó személyesen üdvözölt minden utazó gyereket és kis zacskókat adott nekik, amiben hát mi más is lehett, mint egy rakás godis, azaz gumicukor (egy apró mandarin mellett ...). Áronét azonnal elkoboztam későbbi felhasználásra (saját részre), Ákos persze nekieshetett.
Már jócskán sötétedett, mire ismét Bösarp állomáson voltunk, onnan rövid vonatnézés után hazaindultunk.
A tegnapi nap híre, hogy megkaptuk Ákos első hivatalos értékelését, illetve ahogy azt itt nevezik: egyéni fejlődési tervét. Hát, egyelőre még csak fordítgatjuk és próbáljuk megérteni, mert egészen más, mint amit otthon adnak szöveges értékelésként, bár eszembe jutottak a hőbörgők, akiknek az otthoni értékelés nem tecc, mert nem eléggé részletes, hát itt aztán kb. 3 sorban össze tudnám foglalni a kapott információt. De most nem írok róla részletesen, majd a tanítóval történő személyes beszélgetés után, mert gyanítom, hogy fingunk sincs arról, hogy mi a lényeg, akár jól értjük a szöveget, akár nem, mert hát persze a svéd tudásunk sincs ott még, hogy tévedhetetlen legyen.
