lucilla viszontagságai

Igazán nem panaszkodhatunk, az idő továbbra is pazar és programokból sincs hiány. Május elseje Svédországban is ünnepnap, sőt, a megelőző napon Valborg napja van, amihez kapcsolódóan mindenféle rendezvények voltak szerte a városban, este pedig hatalmas tüzek gyúltak mindenfelé. Tegnap ennek örömére betekertünk a belvárosba, ahol megnéztünk egy férfikart, egy rezesbandát és ellátogattunk a városi parkba is, ahol aztán tényleg sokan összegyűltek. (Ennek kapcsán mélységes döbbenettel figyeltük, hogy bizony a svédek igencsak tudnak szemetelni ... Amennyire szép, rendezett és tiszta minden, ahol csak jártunk, annyira jártunk tegnap és ma térdig a szemétben. Na meg végre testközelből figyelhettük a svéd fiatalok és az alkohol interakcióját, amiről már sok szépet hallottunk ...)

A parkban Áron szaladgált és mindent megbuzerált ...

Ákos pedig fagyit nyalt ...

Ma ismét nulla felhő és szikrázó napsütés köszöntött bennünket már reggel, így Ákos és apa tollasozással ütötte el az időt, amíg én magamhoz tértem ...

Aztán úgy döntöttünk, hogy épp ideje megejteni az első kollektív látogatásunkat a tengerparton, úgyhogy kiruccantunk Bjärredbe. Nem egy tipikus nyaralóvárosról van szó, de csinos kis homokos tengerpartja van, és ami külön érdekes, hogy van egy kb. 500 méteres stég, aminek a végén fürdő van.

A fürdő, amiben szauna is van és állítólag a szaunázók a tengerben hűtik le magukat:

Mivel a stég meglehetősen keskeny, a korlát pedig nem valami komoly, kicsit féltem, hogy Ákos rohangálás közben beleesik, de menet közben nyilvánvalóvá vált, hogy alaptalanul, mivel a stég szinte végig kb. 50 cm-es vízben áll, valószínűleg éppen ezért is épült, hogy ezen lehessen bejutni a mélyebb vízhez.

A stég végén lepihentünk egy kicsit ...

Áron pedig apával könyvet olvasott, idevágó témában ...

Majd piknikeltünk egy kicsit.

Mivel a stégen erősen fújt a szél és ezért meleg sem volt túlságosan, visszamentünk a partra. Megdöbbenve figyeltem a gyerekeket, akik meztelenül játszottak és szülői asszisztancia mellett fürödtek is a vízben. Aztán mi is csatlakoztunk. Először némi homokozás volt ...

Majd mindkét ded megmártotta lábát a tengerben, Áron életében először ...

Mivel a víz nagyon sekély több száz méreten keresztül, a nap szépen felmelegíti, hiába északi tengerről van szó. Na, nem mondom, hogy belefeküdnék, de egészen kellemes volt belenyúlni ...

Aztán hazaindulás előtt még jót játszóztak a fiúk a parthoz közeli játszón és némi vásárlás után hazaindultunk. Soha rosszabb napot.

Ismét Lundból jelentkezem, megérkeztünk. A repülőút ismét meglehetősen jól sikerült, igazán nem panaszkodhatok. Igaz, kicsit aggodalomban voltam, hogy a bőröndjeink túlsúlyáért igencsak megsarcol bennünket a fapados, a kicsi-közepes-nagy bőrönd helyett, amivel érkeztünk, két nagy és két kicsi bőrönddel, továbbá számos aprósággal távoztunk, és akkor nem tettem említést a könnyű női kézitáskámról, ami önmagában kimerítette a 10 kilós kézipoggyász fogalmát. Szóval, meglehetősen stresszelve érkeztünk Ferihegyre, ahol Áron már némiképp álmos volt, és egyébként is unta a banánt, akarom mondani a hordozóban létet, így a check-in-pulthoz történő beállás után a szokásos dobhártyarepesztő sikítozós műsorszámát adta elő. Ez most kifejezetten kapóra jött, pár perc múlva jött a biztonsági őr és átverekedve csomagjainkat a sok-sok malmői utas között mindjárt a pulthoz tessékelt bennünket. Szerintem amúgy a többi utas beláthatta, hogy jobb elviselni a tolakodásunkat, mint Áront hallgatni az elkövetkezendő fél órában ...

Így hát igen gyorsan túljutottunk a becsekkolásos tortúrán, a csomagjaink simán átmentek a súlyszűrésen, a kézipoggyászainkat le sem mérte a megértő személyzet. Ennek örömére még beugrottam az újságoshoz és felvásároltam néhány kilónyi újságot, az előttünk álló újságtalan hónapokra készülve.

Még felszállás előtt Áron bealudt, még a hordozóba is vissza tudtam tenni, már kezdtem hátra dőlni, hogy príma utunk lesz, talán még aludni is fogok egy kicsit, amikor egy másik gyerek rázendített, Áron pedig akármilyen hangzavarban bír aludni, de kis kollégái sírása azonnal felébreszti, így hát kedélyes kurjongatásba kezdett. Szerencsére a kelletlen ébredéstől nem lett rossz kedvű, így megfelelő szórakoztatás mellett végig vigyorogta az utat, még jó, hogy egy kisebb játékbolt árukészlete a táskámban lapult. Ákos közben jól mulatott az újságjával és egyéb dolgaival, na meg tulajdonképpen végigette az utat, nála a kellő mennyiségű kaja bármennyi ideig biztosítja az elfoglaltságot.

A leszállás ismét a csomagokkal való szerencsétlenkedés jegyében zajlott, segítségünk szerencsére ismét akadt, így viszonylag könnyedén eljutottunk a kijáratig, ahol Zacco várt bennünket.

Malmőben meglepett a fantasztikus, szinte nyári időjárás. Az elmúlt hónap alatt a télből nyár lett, kizöldült-kivirágzott minden.

Zacco érkezésünkre grillpartival készült, így gyors kipakolás után kivágtáztunk a ház előtti grillezőhöz, és neki is láttunk a welcome-korv elkészítéséhez. Amíg a kolbász sült, apáék soloztak, én pedig Áront üldöztem, aki úgy érezte, hogy ki kell próbálnia, hogy a svéd kövek vajon ugyanolyan ízűek-e, mint a hazaiak.

Majd ettünk ...

A kolbászozás után pedig sort kerítettünk az áprilisi születésnapok közös megünneplésére. Zacco princess tortát rendelt nekünk a kedvenc helyi cukrászdánkból. (Nos, a fagyasztott is jó, de a cukrászdai ... hát, össze sem lehet hasonlítani)

Az ajándékoknak mindenki nagyon örült. Ákos cd lejátszós magnót kapott, hogy annyi Alma lemezt hallgathasson, amennyit csak akar, anélkül, hogy a mi meghülyülésünkkel számolnia kelljen ...

Áron pedig egy bohócos montessori tornyot ...

(Én pedig megkaptam Jane Austen Pride and Prejudice c. könyvének hangoskönyv változatát.)

Délután pedig fogorvosnál voltunk, ahol ismét megerősítést nyert, hogy Ákosból akár űrhajós is lehet, mármint a fogai alapján, mert továbbra is hibátlan fogsora van. Hogy ez így is maradjon, a kibújt hátsó fogak barázdazáráson mentek keresztül, a procedúrát kiskomám hősiesen viselte.

Este pedig már a pakolásé a főszerep, eddig úgy néz ki, beférünk, hála anyukám által beszerzett új bőröndöknek, bár hogy hogyan fogok én két gyerekkel négy bőröndöt feladni és leszedni, az még a jövő zenéje ...