lucilla viszontagságai

Tegnap Ákos olvasásból kapott házi feladatot. Kicsit meglepett, mert általában nem kap házit, rendszeresen csak a svéd nyelvórán az előkészítő osztályban, illetve kb. 2 hetente egyszer valami apró matekházit szokott hazahozni. Hozzáteszem, a fritiden egyáltalán nem foglalkoznak ezzel a témával, így ha házi feladat van, akkor az valóban itthon megoldandó feladat. Tehát olvasásból először jött haza a tankönyv, ráadásul első blikkre meglehetősen komoly házi volt ez, az 58-75. oldal közti szövegeket kell elolvasnunk, péntekig.

Persze közelebbről megtekintve nem eszik olyan forrón a kását, az első oldalakon nagyjából két tőmondat van oldalanként, a leghosszabb szöveg sem volt több 5-6 sornál, összességében annyi lehet az elolvasni való, amennyi a magyar másodikos olvasókönyvének egy közepes olvasmánya.

A másik meglepetés akkor ért, amikor láttam, hogy bizony túl vannak a betűtanulás szakaszán, ami a könyv első felének anyaga, tehát augusztus 18 és november 16 között lezongorázták ábécé sorrendben az összes betűt, nem túlságosan túlkomplikált módszerrel, amennyire én ezt meg tudom állapítani. Ákosnak ez mondjuk nem jelentett problémát, lévén, hogy kb. egy éve folyamatosan olvas. Valamiért azt gondoltam, hogy ez a rész tovább fog tartani. Igaz amúgy, hogy írni viszont nem tanulnak, legalábbis nem folyóírással, hanem csak a nyomtatott betűket írják le, de amennyire tudom, ez inkább az olvasás része, mint az írásé.

A házi feladat abszolválása egyébként nagyjából fél órát vett igénybe, mert előálltam azzal a kívánsággal, hogy Ákos a hangos olvasás mellett gyorsan blattolja is le a szöveget, hogy lássam, mennyit ért belőle, így azért párszor a szótárba is bele kellett pillantanom. Meg kell mondjam, a tegnapi nap meglepetéseinek sorát az is gyarapította, hogy mennyire ügyesen fordít Ákos, pedig ez egy komoly tudomány, bármennyire is egyszerű szövegekről van szó.

Írok, mert már nagyon muszáj, de valójában meglehetősen unalmas napokat élünk mostanság, annak ellenére, hogy eléggé sok minden történik.

Na, ez némi ellentmondás, de arról van szó, hogy a heti rutinunk mostanra eléggé feszes lett, hétfőn és szerdán Zacco, kedden és csütörtökön én járok svédórára, így ezeket az estéket az otthon maradó fél egyedül menedzseli a két gyerekkel, ami nem mindig fáklyás menet, de szerencsére azért menni szokott. Hétfőnként én még viszem Ákost hokiedzésre, sőt, mostanában a szombati edzést is én vállaltam be, kellett pár hét, mire rájöttem, hogy - mivel szombatonként apa is itthon van, ezért - Áront nem visszük, így nekem ez másfél-két óra relax valójában. Pénteken úszunk (muhaha, legtöbbször csak tervezzük, most több hét kimaradt, a hányós fosós vírus és egyebek okán), szombaton még mosok, úgy 4-5 óra hosszúságban, vasárnap pedig gyakorlatilag év végéig be vagyunk táblázva vendégfogadás témakörben. Emellett ugye házi feladatok, sütés-főzés és egyéb háztartási tevékenységek színesítik mindennapjainkat.

Azért vannak izgalmak is, ittlétünk második parkolási büntetését sikerült a múlt héten begyűjteni és valójában egyik esetben sem blicceltünk. Még tavaly érkezésünk után kaptunk egy helyes sárga cetlit, ami meglehetősen nagy sokkot okozott számunkra, tekintve hogy olyan helyen álltunk, ahol ingyenes a parkolás. Mert nem volt ugyi p-skiva-nk, amit ki kellett volna tennünk az ablakba az érkezési időnkkel, nekünk persze fogalmunk sem volt arról, hogy ilyen egyáltalán létezik ezen a szép világon ... Múlt hétfőn pedig a szél lerepítette az ablakból a parkolójegyet az ülésre (valószínűleg, amikor a csomagtartóból szedtem ki a babakocsit), így hibába fizettem nem is keveset a parkolásért, még 400 koronát utalhattam a parkolótársaság számlájára, mert hát itt aztán semmi kifogást nem fogadnak el, ezekben a dolgokban eléggé vonalasak a svédek.