lucilla viszontagságai

Nos, ismét zajlik az élet, anyuék megérkeztek, végre ismét tele a szekrény pilótakeksszel, és a gyerekek boldogok, mert ketten is folyamatosan a rendelkezésre állnak szórakoztatási vonalon.

Tegnap Höörbe látogattunk, ugyanis megtudtuk, hogy Tomte, azaz a svéd Mikulás ott lesz egész nap és meghallgatja a gyerekek kívánságait, na meg mindemellett még sok mulatság várható. És valóban így is lett, a Vadaspark tele volt például Nissarna-kkal, azaz Tomte segédeivel, volt aki énekelt, volt aki glöggöt és forró almamustot kínált, kaptunk tőlük lussekattert is.

És noha még nincs hó (és nem is lesz egy darabig, ha a szokásos formáját hozza az időjárás), a gyerekek kedvéért azért a szervezők intéztek némi havat, és lehetett dobálni a Nissarnakat. Ákos imádta a helyet, alig lehetett elrángatni onnan ...

Áron is élvezte a dolgot, bár ő még nem nagyon gyúrt hógolyót ...

Aztán a fiúk megsúgták a Tomténak, mit is szeretnének tőle. Itt persze van némi keveredés, hiszen nálunk ugye a Mikulás december 6-án jön, karácsonykor pedig a Jézuskát várjuk, de szerencsére a Tomtés megbeszéléssel kapcsolatban ez nem okozott zavart, Ákos előadta ékes svéd nyelven, hogy ő bizony pávermájnerszt szeretne kapni.

(Az orrán azért van ragtapasz, mert hintázott a széken és az kicsúszott alóla, így sikerült az orrnyergét igen alaposan beletörölni az üvegasztal lapjába. Őszintén remélem, hogy ez az eset végre megérteti vele, hogy miért is nem hintázunk a széken.)

Ákosék egyik iskolai tárgya az önismeret (vagy valami hasonló), ezen az órán beszélgettek már a nevükről, a barátaikról, kedvteléseikről. Az utóbbi időszakban a család van terítéken. Ma hazakaptuk a füzetecskét, gondolom elsősorban azért, hogy beszélgessünk a mostani témával kapcsolatban.

Ákos az alábbi alkotást készítette a családjáról:

(A képekhez mellékelt leírás fordítása: Anya mulatságos, apa nagyon jó a (társas) játékokban, Áron pedig kedves)

Igazán jó ilyen képet látni, mert Ákos itthon nem igen jeleskedik a figuratív ábrázolásban, mostanában leginkább égitesteket rajzol.

És egy másik kép, ami különösen kedves a szívemnek:

A képen Ákos és Áron látható, amint játszanak és persze társalognak, ki ki a maga módján. Ákos azt mondja: gyere most, Áron pedig biubiublublublu. Ákos külön elő is adta a történetet, könnyesre nevettem magam, annyira jól utánozza Áron hablatyolását. 

És a végére egy kép Áronról, aki mostanában magát teljesen meghazudtolóan eszik. Mit eszik, zabál, csak lesünk vacsoránál, hogy mennyit eszik és hogy gyakorlatilag mindent, azt is, amit eddig semmilyen körülmények között sem. És a kaján jár az esze egyfolytában, folyton a konyhában sertepertél, ha főzök, sütök és követeli a kaját, a kelő kenyeret megenné, ha hagynám ... (Mondjuk nem szokta kérni, hanem felmászik érte, természetesen.)