Ákosék egyik iskolai tárgya az önismeret (vagy valami hasonló), ezen az órán beszélgettek már a nevükről, a barátaikról, kedvteléseikről. Az utóbbi időszakban a család van terítéken. Ma hazakaptuk a füzetecskét, gondolom elsősorban azért, hogy beszélgessünk a mostani témával kapcsolatban.
Ákos az alábbi alkotást készítette a családjáról:
(A képekhez mellékelt leírás fordítása: Anya mulatságos, apa nagyon jó a (társas) játékokban, Áron pedig kedves)
Igazán jó ilyen képet látni, mert Ákos itthon nem igen jeleskedik a figuratív ábrázolásban, mostanában leginkább égitesteket rajzol.
És egy másik kép, ami különösen kedves a szívemnek:
A képen Ákos és Áron látható, amint játszanak és persze társalognak, ki ki a maga módján. Ákos azt mondja: gyere most, Áron pedig biubiublublublu. Ákos külön elő is adta a történetet, könnyesre nevettem magam, annyira jól utánozza Áron hablatyolását.
És a végére egy kép Áronról, aki mostanában magát teljesen meghazudtolóan eszik. Mit eszik, zabál, csak lesünk vacsoránál, hogy mennyit eszik és hogy gyakorlatilag mindent, azt is, amit eddig semmilyen körülmények között sem. És a kaján jár az esze egyfolytában, folyton a konyhában sertepertél, ha főzök, sütök és követeli a kaját, a kelő kenyeret megenné, ha hagynám ... (Mondjuk nem szokta kérni, hanem felmászik érte, természetesen.)
