Így van ez, ha az ember nem írja meg azonnal, akkor elsikkad, egyre nehezebb nekiülni, aztán meg csak torlódnak itt a bejegyzések. Egy csomó fantasztikus élményben volt részünk az elmúlt hetekben, meglehetősen kihasználjuk a svéd nyár utolsó időszakát, jövő héten kezdődik az iskola, a dagis, úgyhogy lesz miről posztolni, de még a nyári ügyekben kellene behoznom a lemaradást. Kezdjük mindjárt a magyarországi nyaralással.
A tavalyi tapasztalatok alapján próbáltuk felosztani a nyarat az itthoni és otthoni nyaralás között, most meglehetősen jól is sikerült, mindenhol elég jó időnk volt. Otthon persze nagyjából egyedül én voltam elégedett a 35 fokokkal, de ehhez már hozzászoktam. Mindjárt az évzáró után gépre szálltunk, ami nem volt zökkenőmentes, mert amilyen jól megoldottuk, hogy Áron ne aludjon be a reptérre menet közben, annyira sokkoló volt látni, hogy több órás késére számíthatunk. Áron persze már kellően fáradt volt, hogy rosszul vegye a becsekkolással és a biztonsági ellenőrzéssel járó vidámságokat, pláne a babakocsiban csülülést, így mire a váróba értünk, már fokozott volt a hangulat. A várakozási idő egy részében elvolt a kijárathoz közeli gyerekjátszó részen, Ákos itt megnézett egy komplett egész estét rajzfilmet, mert időnk az volt bőven. Aztán egyre kétségbeesettebben tologattam az üvöltő Áront a babakocsiban, hátha bealszik, ami meg is történt, de addigra én némiképp leamortizálódtam. A gépen még aludt egy kicsit Áron, a többi időt evéssel és Ákoson, illetve rajtam történő ugrálással töltötte. Ákos mangával múlatta az időt.
Végül is néhány óra késéssel, de nagyobb viszontagságok nélkül sikerült Budapesten landolnunk.
Ákos már másnap elutazott a nagyszüleihez vidékre, mi pedig Áronnal Budapesten töltöttük az időt Zacco érkezéséig egy balatoni hétvégével megspékelve. Ákosnak nagyon jó dolga volt, csupa izgalmas programban volt része.
Aztán megérkezett Zacco is, és néhány nap ügyintézés után mi is levonultunk a Balatonra, ahol mindkét nagyszülői párosnál eltöltöttünk másfél-másfél hetet. A legfőbb műsorszám természetesen a fürdés volt. Áron eleinte inkább apa öléből figyelte az eseményeket, de aztán annyira belejött, hogy alig lehetett a vízből kirángatni ...
Ákos persze az első pillanattól jól érezte magát a vízben, azt sem bánta volna, ha mind a három hetet folyamatosan vízben tölthette volna ...
De akkor nem jutott volna idő másra, például a horgászatra, amit igen nagy sikerrel űzött kiskomám, ő szállította a csalihalakat a papának ...
... mondjuk volt, amikor a kifogott halállomány rohamos pusztulásnak indult, köszönhetően a halgyilkos kisöcsnek ...
Áron horgászat helyett evett, például banánt ...
... vagy kukoricát.
Meg tologatta az örök kedvencet, a kukásautót rendíthetetlenül.
Volt találkozó Benussal, az unokaöcsivel, aki mostanra már elérte a játszótársi magasságot és fejlettséget, így aztán jókat mulattak együtt, némi játékbirtokvitával fűszerezve időnként ...
És hogy beavatást nyerjen Benus is az igazán fontos dolgokba, Áron tankönyvből oktatta az autótipológiába ...
Aztán a barátság további mélyítéseként együtt is fürödtek a fiúk. Mármint a kicsik, mert Ákos ebbe a kádba már nem fért volna be.
A balatoni nyaralás egyik fénypontjaként elmentünk kisvasutazni, mindkét fiú oda volt és vissza ...
Áron teljes megilletődöttséggel ült. Egy darabig, aztán megkezdte a szerelvény menet közbeni lebontását.
És voltunk a fenyvesi strandon is, ahol Ákos kipróbálta az óriásgömböt.
Egy Áronportré, gyűjtőknek.
És a végére két tesós kép, az elsőn Ákos tudományos könyvéből a hogyan_lesz_a_gyerek témakörben okosodnak a fiúk ...
... és egy kép a panamai függőágyban történő heverészésről.
A nyaralás lezárásaként a fiúk Budapesten is eltöltöttek pár napot, amibe aztán annyi programot sikerült belezsúfolni, hogy a végén meglehetősen hulla állapotban ültünk fel a repülőre. Voltak gyerekvasutazni, vidámparkozni, voltunk a Szent István Parkban, a fiúk körbetömegközlekedték a várost, Ákos találkozott néhány barátjával, akikkel már régóta nem, szóval unalom itt sem volt.
