Nos, remélem, nem kiabálom el, mert még hivatalosan nem jelenthetem ki ezen időszak végét, de már több, mint egy hete cici nélkül alszik el Áron. Merthogy sikerül végre mindkettőnknek vállalható kompromisszumot találni. Egy ideje már próbálkozom különböző megoldásokkal, egyértelmű volt, hogy a cici nem nélkülözhetetlen az alváshoz, hiszen az apjával bármikor elaludt gond nélkül. Sőt, vele sokkal gyorsabban elaludt. Csak én ne legyek a közelben, mert akkor azonnal felcsendült a ciciiiii-ciciiii kezdetű szólam. A mese nem jött be, mesélhettem én bármiről, a napi történéseken keresztül az összes tömegközlekedési eszközig, egy-egy sikeres altatást leszámítva nem jött be.
Viszont nótaszerető kiskomám simán lecserélte a cicit a dalokra. Úgyhogy mostanában én bizony zenés esti mulatságot tartok kiskomámnak. Nem mondom, hogy nem kerül elő a cici-téma, időnként eszébe jut, de ha mondom, hogy most akkor énekelni fogok neki, azonnal belefúrja magát az ölembe, elernyed és várja a dalokat. Mindenfélét énekelhetek neki, a népdaloktól a mozgalmi dalokig, kiskomám tátott szájjal hallgatja. Mostanában a karácsonyi és télapós dalok vannak túlnyomó többségben, és mivel Ákos is hallja őket, néha bekapcsolódik. Áron amúgy diktálja a sorrendet, legalábbis az elején, aztán később elkókad, majd elalszik. Így minden este nagyjából félórát énekelek, már egészen sokat fejlődött az énektechnikám. És másik hozadékként Áron repertoárja is jelentősen bővült, az összes téli klasszikus megvan neki és néhány népdal is, hihetetlen gyorsan tanulja a dalokat. Ja igen, és meglepően tisztán énekel a korához képest.
(És hogy mennyire nem volt mennyiség az anyatej, több, mint egy heti kihagyás után semmi feszülés, még csak nyomokban sem ... )
