2010.12.09. 23:26 | Lucilla | komment

Ahogy az idő egyre hidegebb és korábban sötétedik, Ákosék ismét elmerültek a kézimunka gyönyöreiben. Most éppen horgolnak. Mondjuk az is vicces volt, ahogy erről először mesélt itthon, mert a szakszavak svédül vannak meg neki, ugye.

Mondja nekem az egyik nap, hogy anya képzeld, varrunk a fritiden. Ebben nem volt semmi furcsa, mivel tavaly is varrtak. Aztán folytatta a magyarázatot, elmondta, hogy úgy varrnak, ahogy a Gyigyi szokott mintákat csinálni a pulóverekre. Itt gyanús lett a dolog, és arra a következtetésre jutottam, hogy akkor valószínűleg kötnek. Később aztán egyik nap, amikor mentem érte, odajött hozzám Birgitta, a napközis tanítónénije, és elkezdett áradozni Ákosról, hogy milyen ügyes, és mennyire jól koncentrál, és teljesen egyedül képes dolgozni. Megkértem, hogy mutassa meg nekem pontosan, hogy mit csinálnak. Kihozta, megmutatta Ákos művét, és akkor esett le, hogy valójában horgolnak. Például szarkákat és egyéb állatokat. Valami újságból kimásolt Birgitta néhány horgolásmintát, az alapöltéseket megtanította nekik, majd onnantól a minta alapján egyedül csinálják. Nem könnyű ügy amúgy, kiigazodni a mintán és folyamatosan követni, hogy mikor hány szemet kell így meg úgy, így tényleg komoly dicséret volt, hogy Ákos teljesen önállóan horgol.

Már napok óta rágja a fülemet, hogy itthonra is szerezzek horgolótűt és fonalat, mert nagyon nehéz szívvel hagyja ott a műremekeit, amikor haza kell jönni. Így aztán ma végre bejutottam egy kézimunkaboltba, és beszereztem a szükséges kellékeket. Hát ezt a boldogságot! Egész délután gyártotta a különböző színű horgolt remekeket (mondjuk díszeket).

 

2010.12.08. 22:53 | Lucilla | komment

Nos, remélem, nem kiabálom el, mert még hivatalosan nem jelenthetem ki ezen időszak végét, de már több, mint egy hete cici nélkül alszik el Áron. Merthogy sikerül végre mindkettőnknek vállalható kompromisszumot találni. Egy ideje már próbálkozom különböző megoldásokkal, egyértelmű volt, hogy a cici nem nélkülözhetetlen az alváshoz, hiszen az apjával bármikor elaludt gond nélkül. Sőt, vele sokkal gyorsabban elaludt. Csak én ne legyek a közelben, mert akkor azonnal felcsendült a ciciiiii-ciciiii kezdetű szólam. A mese nem jött be, mesélhettem én bármiről, a napi történéseken keresztül az összes tömegközlekedési eszközig, egy-egy sikeres altatást leszámítva nem jött be.

Viszont nótaszerető kiskomám simán lecserélte a cicit a dalokra. Úgyhogy mostanában én bizony zenés esti mulatságot tartok kiskomámnak. Nem mondom, hogy nem kerül elő a cici-téma, időnként eszébe jut, de ha mondom, hogy most akkor énekelni fogok neki, azonnal belefúrja magát az ölembe, elernyed és várja a dalokat. Mindenfélét énekelhetek neki, a népdaloktól a mozgalmi dalokig, kiskomám tátott szájjal hallgatja. Mostanában a karácsonyi és télapós dalok vannak túlnyomó többségben, és mivel Ákos is hallja őket, néha bekapcsolódik. Áron amúgy diktálja a sorrendet, legalábbis az elején, aztán később elkókad, majd elalszik. Így minden este nagyjából félórát énekelek, már egészen sokat fejlődött az énektechnikám. És másik hozadékként Áron repertoárja is jelentősen bővült, az összes téli klasszikus megvan neki és néhány népdal is, hihetetlen gyorsan tanulja a dalokat. Ja igen, és meglepően tisztán énekel a korához képest.

(És hogy mennyire nem volt mennyiség az anyatej, több, mint egy heti kihagyás után semmi feszülés, még csak nyomokban sem ... )

süti beállítások módosítása