Ákos ma elutazott az osztályával Magyarkútra. Ő persze szokás szerint hátra sem nézett, sőt kicsit üveges szemekkel bámult rám, miközben magyaráztam neki, hogy mit hol talál a bőröndben és mit miért raktam bele, az ő gondolatai eközben már messze jártak ... Pénteken jönnek haza, addig én a magam részéről megpróbálom nem zaklatni gyakran a tanárokat, gondolom, van nekik dolguk az én tájékoztatásom nélkül is ...
(Ja, és pénteken a nyakamba ugrott az összevont-napközis tanítónő, hogy Ákos ilyen, meg olyan nagyon jó gyerek és hogy mennyire szereti, ami azért is különösen szívmelengető, mert ő Ákost erősen a nap végén, meglehetősen fáradtan látja, ami a legkevésbé sem úgy jön ki Ákosomon, hogy ül és piheg, hanem inkább pörög, mint a motolla, szóval nem csak én gondolom úgy, hogy imádni való beste ...)
