Cukipofánk kilenc hónapos, szóval már némiképp több ideje van idekinn, mint amennyi időt odabenn töltött. Rohamléptekkel fejlődik, bár mostanában inkább a technika finomításán dolgozik, mint új technikák elsajátításán. Mászik ezerrel, kiskutyaként követ mindenhová, nagyon kell figyelnem, hogy hova lépek, mert fél másodperc alatt képes a lábam alá kerülni. Mondjuk általában hangalámondással tevékenykedik, így azért egyelőre eltekintettem a csengő nyakbakötéstől ...
Van néhány figyelemreméltó újdonság is, kiskomám már tapsikol, és pápát is tud inteni, sőt ezeket azonnal produkálja, ha elkezdem énekelni a sütisütipogácsát, illetve ha mondom neki, hogy pááápááá. Már két hete, ami nem semmi egy 8,5 hónapostól. Amúgy is nagyon okoska, ahogy szépen sertepetél a lakásban, persze folyton talál magának olyan buzerálnivalót, amit én veszélyesnek/kényesnek/koszosnak, stb tartok, egyelőre elég kimondanom a nevét, és már hátrál is. Nem tudom meddig fog ez az ideális helyzet tartani, mert már vannak repedések az intézményen, néha már a hátraarc előtt viháncol egy kicsit, meg kell zabálni, annyira édes.
Továbbra is jó az étvágya, abszolút kedvenc az édeskrumpli, azzal eddig minden csúszik, ami egyébként nem feltétlenül, nagyon öles léptekkel nem haladunk a menű szélesítésében, néhány újdonságot adtunk a korábbiakhoz: cukkini, paszternák, paradicsom és karfiol. Az anyatej továbbra is mindent visz, bár most már láthatóan igényt tart az egyebekre is, nagyon szeret velünk ülni az asztalnál, először pempőkét kap, majd amíg mi eszünk, ő rágcsál valamit, általában kenyeret vagy bébikekszet.
Alvás ügyben sem panaszkodok, éjjel általában ébredés nélkül alszik hajnalig, ami 4-7 között következik be, ha 7 előtt, akkor vissza is alszik, utána már - nagy bánatomra - nem. Néha felébred éjfél-1 között is, akkor érdekes módon többször is meg kell etetni az éjszaka folyamán. Szerencsére ez a ritkább. Napközben 2-3 alkalommal alszik, 1,5-2,5 órát, illetve a harmadik alvás már rövidebb. A babakocsiban viszont nem alszik sokat, nem is szeret, általában nyüglődés előzi meg, ha el is alszik. Így igyekszem úgy intézni, hogy az ébrenléti idejében menjünk ide-oda, azt nagyon szereti.
A szeparációs szorongás időszaka amúgy beköszöntött, nem nagyon lehet magára hagyni a járókában, ha szabadon van, akkor követ mindenhova, idegen kezébe pedig nem lehet adni. (Idegen=akit nem lát kellő sűrűséggel.)
A melegtől nem kifejezetten boldog, ma már nyűgös volt délután, alig tudtuk elaltatni. Persze lehet, hogy más volt, mert eddig nem panaszkodott túlságosan, néha nehéz megállapítani, hogy miért is nyűgös, ma a fürdést is rövidre vettük, pedig fáradtan is élvezni szokta, a melegre tekintettel nem is volt túl meleg ...
