lucilla viszontagságai

Áron a mai mérés alapján 3650 gramm és Kun doktor igen egészségesnek látta őt. Két hét alatt 450 grammos hízást jelent ez, ami elég jól hangzik. Mondjuk látszik is kiskomámon, hogy gyűjti a bőre alá a bélést.

Ismét teljes a család, vasárnap leruccantunk a Balatonra Ákosért. Áron nagyon jól viselte az utat, gyakorlatilag végig aludt, mondjuk közvetlenül indulás előtt jól megtömtem, hogy ne útközben törjön rá az éhség. Ezzel együtt amikor alig másfél óra után megérkeztünk, kiskomám azonnal üres_gyomor_reklamációt nyújtott be, amit kénytelen voltam azonnal orvosolni.

Ákos nagyon jól érezte magát szokás szerint a nagymamáéknál, különösen azért, mert apuék elkezdték a több éve tervezett átalakítási munkállatokat az emeleti szobában, így Ákosom is "dolgozhatott" keményen a neki felállított satupadon.

Fűrészelt... (én inkább nem is néztem oda, de a végén leltároztam az ujjait. Megvolt mind.)

...csavarozott...

Az én három pasim...

Hazafele bevállaltam a vezetést, ami nagyon könnyelmű vállalás volt részemről, erre már az autópályára történő felhajtás pillanatában rájöttem. Közel négy hete nem aludtam ugyi egyben három óránál többet...Ezzel együtt épségben hazaértünk, noha Áron már nyöszörgött, amint beértünk a városba és sebességünk 100 km/h alá csökkent.

Kedélyes napok állnak mögöttünk. Mondjuk Ákosom szombaton végülis úgy döntött, hogy eltölt egy hetet a Balatonon, így az utóbbi napok szokatlanul nagy csendben teltek. Mi pedig - igaz, meglehetős hiányérzettel - éltük a picibabás hétköznapokat, merthát Áron még nem figyeli a naptárat, számára minden nap egyenértékű, ő bizony hétvégén is megéhezik éjjelente, ahogy nappal is, 2-3 óránként. Ákos mindeközben igen jól mulat a nagymamánál, ma például Keszthelyen voltak, ahol egy egészen fantasztikus vasútmodellkiállítást néztek meg, erről hajlandó volt nekem igen részletesen beszámolni a telefonban. Aztán négy (!) gombóc fagyit nyalt el.

Mi pedig vasárnap - a jó időre tekintettel - hármasban kivonultunk a Gellért hegyre, ahol igen kellemes órákat töltöttünk el. Áron horpasztott egyet apa kipróbált mellkasán...

Ezekután piknikelt egyet, majd böfizés közepette jót szundikált apa - szintén kipróbált - vállán.

Tegnap este pedig sort kerítettünk egy igazi nagykádas fürdésre, amolyan vízhez szoktatásként. Mert kiderült, hogy Áron valójában nagyon szeret fürdeni, ugyanúgy ahogy Ákos is annak idején, csak a víz hőmérsékletét kell jó melegre venni. A jól eltalált fürdővízben kiskomám még a hatalmas éhségről is elfelejtkezik...

Nyitott szemmel

Ma megejtettük első látogatásunkat az egészséges rendelésen. A doktor bácsi mindent rendben talált kiskomámnál és a súlygyarapodása felettébb kielégítő, 3200 grammnak mérték, ami a 11 nappal ezelőtti hazaérkezési súlyánál 420 grammal több. Úgyhogy azt hiszem, nem éhezik a legényke.

A saját súlyomat tekintve is jól állunk, két héttel a szülés után a terhesség előtti farmeromat hordom és valamivel a kiindulási súlyom alatt vagyok. Legalább ennyi előnye legyen, hogy az első perctől fogva cukros diétán voltam, hehe.

Ma eléggé sűrű napunk volt. Egyrészt ma volt az úszásbemutató, ahol Ákosomék megmutatták, mi szépet és jót tanultak hétfőnként az uszodában. Áronommal kettesben elmentünk hát megtekinteni mindezt. Még nem érzem magam késznek arra, hogy egy ilyen aprócska gyerekkel tömegközlekedjek, főleg nem a 99-es buszon, ezért úgy döntöttem, hogy autóval megyünk, noha a fradi uszoda viszonylag közel van hozzánk. Nos, a három perces utat kb. 40 perc alatt sikerült abszolválni, köszönhetően a hétfői kamionos találkozó miatt...Így hát sikerült jól elkésnünk, de szerencsére azért legalább a játszós részt láttuk.

Aztán, amikor észrevett bennünket kiskomám, rögtön bemutatót is tartott  nekem a tudományából, ezekről nincs fotó, mivel víz alatti mutatványokról van szó.

Délután pedig anyák napi ünnepség volt a II. csoportban. Ákosom - ahogy az már lenni szokott - nagyon ügyesen szavalta a verseket, és hát több ajándékkal és virággal is kedveskedett nekünk. Az anyák napi ünnepség amúgy nem csak az anyukáknak szólt, hanem külön megemlékeztek egy-egy versben az apukákról és a nagymamákról is.

És itt egy tesós fotó, Ákos nagyon-nagyon büszkén mutatta be Áront a barátainak. Áront szerencsére nem zavarta a sok gyerek, a zsivaj, és még az sem, hogy szinte mindenki meg akarta taperolni. Az immunizálást ezzel meg is kezdtük.

A tegnapi mérés alapján Áron átlépte a 3 kilós álomhatárt.

És így vagyunk a fürdéssel....

Ahogy az már lenni szokott nálunk, a négynapos ünnep elég mozgalmasra sikerült. Sort kerítettünk többek között Áron első nagyobb szabású kirándulására is. Mert ugye ott volt a lemerült aksi a autóban, a múltkori hasonló esetből kifolyólag tudtuk, hogy miután kijön a szaki bebikázni a kocsit, utána legalább egy, de inkább másfél órán keresztül járatni kell a motort. Namármost, egy hete azon törtük a fejünket, hogy hogyan lehetne ezt valami értelmesre fordítani. Így hát - noha ilyenkor májusban arrafele elég nagy tömeg van - úgy döntöttük, hogy kiruccanunk Visegrádra. Pénteken eléggé szép idő volt, ezért gyorsan kihívtuk a szakikat és rövidesen már úton is voltunk a Duna másik oldala felé. A gyerekülés bekötésével kapcsolatban persze jól megszenvedtünk, öt év alatt feledésbe merült a dolog, de végülis sikerült stabilan bekötni úgy, hogy Áronnak is kényelmes. Áron az utat felettébb jól viselte, pedig igen meleg volt, a légkondit pedig nem volt szabad bekapcsolni.

Megérkezésünk után kiskomám jót evett a kocsiban (ezt megismételtük még kétszer), még nem vagyok felkészülve a teljesen nyilvános szoptatásra, különösen, mert a szoptatás elején még meglehetősen fáj a dolog, ez eléggé kiül az arcomra, nem szeretnék senkit eltántorítani a gyerekszüléstől és szoptatástól. Az etetés alatt Ákosom ugrált egy kicsikét.

Aztán mi is ettünk egyet a szokásos helyen, én végre visszatérthettem a régi szokásomhoz és a desszertek felől olvastam az étlapot. Majd apa és Ákos belevetette magát a tömegbe és bobozott egy jót. Mi Áronnal pedig kedélyesen sétálgattunk meg ücsörögtünk a napon, pontosabban én ültem ott, Áron a babakocsiban horpasztott. 

Hazafelé sem volt semmilyen para, úgyhogy megállapítottuk, hogy sikeres volt a teszt, Áron is mobilis baba, amilyen annak idején a bátyja volt.

Tegnap, ahogy azt Kun doktor látogatásakor előírta, szerét ejtettük Áronom első sétájának. Mivel az idő igen csak kellemes volt, délután elkísértük Ákost és apát az Orczy kertbe, ahol ők a kreszpályán görkorcsolyáztak, mi pedig szívtuk a jó levegőt. A babakocsit természetesen Ákos tolta, de valójában nem is babakocsi volt, hanem busz, ami minden megállóban megállt, hangeffektekkel kísérve...

Áron benne volt a buliban, pontosabban átaludta a sétát, pedig Ákosom nem kímélte a "buszát", minden gödörbe belehajtott.

Én még nem is láttam Ákost a lakáson kívül görkorcsolyázni, így nagy élmény volt, mivel kiskomám egészen fantasztikusan nyomja, nem csak előre, hanem hátrafele is, és ahogy azt korcsolyaórán tanulta, a koszorúval is próbálkozott.

Áron in details

Mert hogy szőröstől-bőröstől imádjuk, de vannak bizonyos apró részletek, amiket különösen szeretünk ebben az apró, alig háromkilós emberkében.

Itt van mindjárt a lábacskája, ami amellett, hogy igencsak pipaszár és ráncoska, de gyönyörű hosszú lábujjai vannak kiskomámnak, még a lábával is zongoraművész lehetne. A fotó amúgy nehezen készült el, ugyanis kiskomám annyira fázós, hogy már azt is zokon vette, hogy - a többi részek teljes bebugyoláltsága mellett - kibontottuk a lábacskát egy percre... 

Aztán a kezecskékről ne is beszéljünk, ami meg aztán tényleg egy kis remekmű, a gyönyörűen ívelt körmökkel. Ezek a körmök amúgy már odabenn igencsak megnőttek, ezért a nap nagy részében kiskesztyű takarja őket, mivel folyton összekapirgálja magát. Nagyon várjuk a két hetes fordulót, amikor végre levághatjuk a körmöcskéket.

És hát a kedvencünk, az aprócska forgó a homlokon. Muszáj folyton összecsókolgatni.