Pöttyök, pöttyök, pöttyök....mindenhol, a lába ujja között, a füle mögött, a pocakon, a háton, a fejbőrön...viszketnek, fájnak, de kiskomám egy hős, csak éjszaka vakarózik, álmában.
Tőle teljesen szokatlan módon, a vasárnapot a kanapén töltötte Pötyikém, végignézte vagy húszszor a Thomas vonat egyórás operettverzióját...Azt hiszem, az elmúlt évben összesen nem nézett ennyit tévét kiskomám, de ha ez elviselhetővé teszi az elviselhetetlent, ám legyen.
Nos, nem kell tovább agyalni azon, hogy beoltassam Ákost a bárányhimlő elleni védőoltással...a természetes immunizálódás rögös útján járunk kis pöttyösünkkel. Egyelőre felettébb vidáman viseljük.
A hétvégét Debrecenben töltöttük, hol máshol, mint az aquaticumban. A februárban esedékes téli feltöltődésünket kénytelen-kelletlen elhalasztottuk, így hát - bár igazából a legkeményebb télben jó ott lenni - most kerítettünk sort némi wellnesselésre. Azért így sem volt kutya...
Ez volt a negyedik körünk Debrecenben, de még mindig nem sikerült megunni az ottlétet. Ezen még dolgoznunk kell, azt hiszem. Ákos így is majdnem sírt, amikor eljöttünk.
Voltak újdonságok is, a szállodát felújították (na nem mintha eddig le lett volna pukkanva...), ne meg itt volt például ez a tekerős hajó. Két kicsi kerekét kézzel lehet mozgatni, lehet vele kanyarodni, sőt, ha ellenkező irányba tekeri az ember (gyereke), akkor körbe-körbe megy a hajócska...
...sok időt töltött a csónakban kiskomám, pedig az elején alig tudtuk rábeszélni, hogy próbálja ki.
A vízforgatós körbemedende is nagy sláger volt apa nyakában utazva....
Komoly úszópalánta lett Ákosból, bizony.
A hullámmedencében is apával úsztak, itt ugyanis igen mély a víz.
Mély víz ide, vagy oda, kiskomám itt is úszott egyedül. Persze apa mindig a közelben úszkált.
Apahajó.
A napi sokórás ázás, a csúszdákra való fellépcsőzés alaposan lefárasztotta Ákost. Egyik este vacsoránál se szó, se beszéd: fogta magát és elaludt az asztalnál, pedig csak 6 óra volt! Reggel sem volt könnyű kiugrani az ágyból.
Hazatérésünk előtti ebédet a híres debreceni Vigadóban költöttük el. Mivel az idő pazar volt, a kerthelyiségben ettünk.
Dumás portré.
Anya, játszunk rókaszemet! - kérte kiskomám ma este. Fogalmam sem volt arról, hogy mi is az, de megpróbáltam bekapcsolódni. Ákosom nagyra nyitva meregette a szemét, gondoltam, biztos ez valami grimaszolós dolog. Valószínűleg eléggé tanácstalan képet vághattam, mert hozzáfűzte: - Tudod, amikor nem szabad pislogni! Na itt kirobbant belőlem a röhögés, mert ugyi ő a farkasszemre gondolt....
Mozgalmas napokat élünk. Ákos hazatért a többnapos kirándulásról. Mivel az óvódából rögtön Kaposvárra indultunk, a kocsiban hallgattuk meg Ákos részletes beszámolóját: - Beszálltunk a buszba. Zöld volt a busz, de nem állt meg sehol, csak Magyarkúton és az ovinál. Játszottunk, aztán jöttetek értem.
Persze később elmesélte a többit is, hogy emeletes ágyon aludtak, fölötte a Boti aludt, és Emőke néni is ott aludt velük, és együtt zuhanyoztak a többi gyerekkel, meg vonatoztak fekete gőzvonattal, a foglalkoztatóban rajzolt nekünk több rajzot is (ez nagyon nagy dolog ám az én nemrajzolós komámtól), szedett nekünk virágot (ezt aztán később a nadrágjának zsebében találtam meg), na és a pizsamabulin (ez nagyon vicces!) a pizsamára ráhúzták a ruhát!
Aztán Ákosom öt éves lett! Fél évtizede bújt ki erre a világra, fél évtizede aranyozza be minden egyes napunkat. Öt éve még icipici csomagocska volt...
Az elmúlt évben sokat nőtt, behozta a négyéves és túlhaladta az ötéves átlagméreteket, 21 kg és száztizenvalahány cm, már a 6 éveseknek tervezett ruhákat kell megvenni neki. Okos, ügyes és hihetetlenül jófej kiskrapekunk van nekünk.
Az ötéves szülinap éppen nagyszombatra esett, így Gyigyinél ünnepeltünk, őt érte a megtiszteltetés, hogy tortát készíthetett kiskomám számára. A torta a húsvétra tekintettel nyúlformájú lett...
Az öt gyertya elfújása akkora sikert aratott, hogy többször meg kellett ismételni a mutatványt.
Az ajándék telitalálat volt: Thomas vonatos elemekkel bővült a lego vonatkészlet...
..illetve újabb autós-vonatos tologatós várossal bővült a kerekes vonal....
Aztán elmentünk fagyizni a város legjobb fagyizójába, Ákos - a születésnapra tekintettel - két tölcsérrel is kapott, először málnát, aztán epret.
A fagyizás után séta, szökőkút...
... és virágszedés.
Másnap pedig húsvétvasárnap a Mamáéknál, a hagyományos programokkal, elsősorban a nyuszifészket kellett megkeresni. Üzenem minden kedves rokonnak és ismerősnek: Ákos csokoládékészlete nyár végéig feltöltve!
A jó időre tekintettel minden időnket a kertben töltöttünk, Ákos autókat tologatott, mi pedig süttettük a hasunkat a napon.
Macskás portré gyűjtőknek.
Ákos kirándul...mi meg rágjuk a körmünket. Ugyanis a kirándulás 3 (három!) napos. Két éjszaka ottalvás. A program igen színes: van kisvasutazás, séta az erdőben, játék az erdőben, pizsamabuli. Ákos nagyon lelkesen készült az "erdei ovira". Térerő meg nincs, de hát az óvónőknek inkább a gyerekekre kell figyelni, nem pedig a sok aggódó szülőt egyenként tájékoztatni.
Az aggodalmam részletes ecsetelése helyett inkább képek.
Brüsszel ünnepli az EU 50. születésnapját. Ímé a Bizottság épülete.
Ez pedig a Tanács kívülről ....
és belülről.
Rövid, ám mozgalmas hétvége áll mögöttünk. Szombaton esküvőre voltunk hivatalosak, Zacco unokatestvére nősült meg. Ákos nagy lelkesen várta a nagy eseményt, de aztán a templomban hamar elkezdte unni azt, hogy egyetlen kerekes járműről nem esik szó...
A rokonság persze ajnározta kiskomámat, hogy mennyire nagy már, és hogy milyen okos...
Portré, gyűjtőknek....
Az esküvői bulin Ákos nagyon jól mulatott, egyrészt mert - nyilván kizárólag az ő kedvéért - rengeteg lufi volt, na meg hatalmas táncparkett a lufik dobálására, másrészt mert az egész vendégsereg őt szórakoztatta, akik meg rajta szórakoztak igencsak, főleg a vége fele, amikor a fáradság jeléül kiskomám elkezdett metróst játszani, ami úgy nézett ki, hogy futott, mint a pók a falon, minden körben átfutott a táncoló násznépen és a kör másik végén felhúzta az addigra lecsúszott gatyáját.
Lufis merengés...
Vasárnap elsősorban regenerálódtunk. Zacco ennek jegyében részt vett a Vivicittá elnevezésű futóverseny kaposvári rendezvényén. Meg kell mondjam, vidéken sokkal jobb ez a verseny, mivel szinte mindenki ismer mindnenkit, sokkal családiasabb a hangulat. A vezérszurkoló például szinte minden befutóról tudott valami személyeset mondani. Zacco egészen jó szintidővel teljesítette a 3,2 km-es távot. Jövőre valószínűleg már Ákost is benevezzük. Bár akár az idén is lefut ennyit minden további nélkül, csak hát ugye az más, amikor ő szabja meg az útirányt.
Azért amíg apa futott, Ákos sem utatkozott, az ugrálóvárban és a mászófalon jól kifáradt, így meglehetősen szokatlanul a kocsiban hazafele horpasztott vagy két órát. Ennek megfelelően persze az esti lefekvés nem ment minden vita nélkül, de már alszik kiskomám, aki biztosított olthatatlan szerelméről ma este is, sőt arról is, hogy - kivételesen - holnap hajlandó velem jönni reggel az óvodába, traktorbusszal.
Igen mozgalmas hétvége áll mögöttünk, csupa kellemes élményünk volt.
Tegnap például Ákosom trolibuszt vezetett. Nem is akármilyet: az új alacsonypadlósat. Bizony. A szomszédunkban lakó Balázs, aki amúgy közlekedésmérnök, de szabadidejében trolit vezet, éppen a 83-as trolira volt vezényelve, így hát meglátogattunk a házunkkal szembeni végállomáson, és amíg a troli indulásra vártunk, Ákos szépen "elvezette" a járgányt.
Aztán elruccantunk régi jóbarátunkhoz, Balázshoz, egy kis születésnapi köszöntőre. A legnagyobb sikere a mikrofonos magnónak volt, amibe felváltva üvöltöztek kiskomámék, ez a dobhártyáinknak nem kis megpróbáltátást jelentett.
Ma pedig a jó időre tekintettel Ákos és apa ismét a Gellért hegyen mulatott, amíg én háztartásbéli teendőimet intéztem, aztán pedig elruccantunk a kedvenc olasz fagyizóba, ugyanis ma nagy nap van.
2000. március 25-én kötöttük össze életünket Zaccoval, azaz éppen 7 éve vagyunk házasok. Így - túl a kritikusnak mondott hetedig éven - továbbra sem bántuk meg eme tettünket. Sőt. Pedig az élet igazán kemény próbák elé állít bennünket időnként...
Ákossal ma esküvői képeket nézegettünk és részletesen elmeséltem neki, hogy hogyan is zajlott az esemény. Sajnos elektronikusan egyetlen képünk sincs a dologról, szkennelve meg nem az igazi, de mellékelek egy képet fiatalkori magunkról, amin látszik, hogy mennyire is élveztük a fotózási procedúrát.
