Nos, egyedül maradtam. Ákos a balatonon, Zacco északon. Ha nem lennék ilyen iszonyúan fáradt, talán élvezném a magányt, meg az aztcsinálokamitakarok fílinget, de most inkább csak céltalanul járkálok fel meg alá a lakásban és arra gondolok, hogy vajon mit csinálhat az én kiskomám a haverokkal. Abban biztos vagyok, hogy nagyon jól érzi magát, tegnap beszéltem Ágnes nénivel, aki elmesélte, hogy voltak hajózni, meg kisvonatozni, na meg sarat dagasztanak a parton....Na persze az indulás előtt kapaszkodott a lábamba, amit nem nagyon tudtam hová tenni, mert nála nem szokott ilyesmi lenni, talán a boldog ödipális korszak jelensége, mindenesetre nagyon hepi voltam. Mostanában egyébként is anyás és szeretet rohamai vannak. Például, midőn időm jó részét a köz érdekeire voltam kénytelen rászánni, és ez a foglalatosság sok szép közös órától fosztott meg mindannyiunkat, leveleket küldött nekem kiskomám, szépen megcímezve, rózsaszínű tintával, mert az anya kedvenc színe, és a levélben sínpályák, mert az meg Ákos kedvence:
Viszont, így van egy kis időm, pótólom a képbeszámolót a horgászatról. Merthogy kiskomám bizony nagyon ügyes horgász, nagyjából kettő percenként van kapás a botján.
Kiskomám kitartóan koncentrál...
...halmustra. Kb. 15 keszeg volt a végeredmény, pedig sokat vissza is dobtak Lali papával.
Mivel Lali születésnapja volt, ismét elmentünk a Kupa vendéglőbe, ami ismét nem okozott csalódást. Ákos persze nemigen csücsült a fenekén, hanem ezúttal rolleron borzolta a vendégsereg idegeit.
Ákos porték...
...durcás portré...
...sértődős portré...
...megbékélős portré.
