A midsommardag az északi népek egyik legnagyobb ünnepe. Nem is csoda, hiszen a hosszú (tényleg nagyon hosszú, még áprilisban, néha májusban is teljes gőzzel üzemelő) és sötét tél után ezek az emberek valóban nagyon tudják élvezni a pluszos tartományban lévő hőmérsékletet és a napsütést. Ezért ha nem zuhog az eső nagyon, a svédek folyton a szabadban vannak (szitáló eső nem akadály), még 15 fokban is minden kiülős hely tele van, száraz időben a parkok (a város közepén is) minden talpalattnyi zöldje piknikelő emberekkel telített. A midsommardag a nyár, a fény ünnepe, ennek megfelelően szabadnap már az azt megelőző péntek is (a midsommardag minden évben a harmadik szombatra esik), amikor is májusfát állítanak mindenfelé. A májusfa eléggé megtévesztő így június közepe után, de hát ez a neve ugye.
Négy évvel ezelőtt - mit is tagadjuk - átlustálkodtuk ezt a napot, egyrészt mivel nem volt valami jó idő, másrészt, mert úgy gondoltuk, hogy ráérünk későn indulni, hát mindenről lemaradtunk a végén. Így most elhatároztuk, hogy kőkemény folklórprogrammal pótoljuk a mulasztálst, ezért a midsommarmaraftont (azaz a midsommardag előtti pénteket) a Skansenban töltöttük. A honlap elég érdekes programot ígért, például természetesen májusfa állítást, na meg népzenét, néptáncot, miegymást.
Az időjárás nem volt a legjobb, de ami a legfontosabb, noha egész nap lógott a lába, az eső nem esett. Nem indultunk túl korán, de ezzel nem voltunk egyedül, a kompnál igen komoly sorok kígyóztak, csak a második körben tudtunk elindulni. Szerencsére a skansen bejáratánál már nem volt ekkora sor, mindössze 5 perc sorbanállás után bejutottunk.
Ákos természetesen szokás szerint vonatként (pendeltagként, metroként, villamosként, régivillamosként) masírozott fel s alá, a tömeg nem kis derültségére, ugyanis, ahogy az már lenni szokott, komoly hangeffektekkel kísérte a mutatványt.
A műsor előtt megnéztük a korabeli házakat és egyéb létesítményeket, amelyekkel a régi svéd életet mutatta be a szabadtéri múzeum. Sajnos a benti részeken nem lehetett fotózni, pedig igen érdekes dolgokat láttunk. A vizimalom nagy kedvenc volt, már tavaly a Krka parkban lenyűgözte a malom kiskomámat, így most már régi ismerősként üdvözölte.
A malom felett igazi gát is volt a patakon, amit szintén alaposan szemrevételeztek a fiúk.
A midsommar egyik hagyománya, hogy a lányok nyírfából és virágokból fontak koszorút maguknak. A Skanzen népes látogatótábora is elkészített egy csomó ilyen koszorút, és mindenki ebben parádézott. Alább egy tipikus svéd kislány tekeri a kutat koszorúban (igen, tényleg így öltöztetik a lányokat, ez van.)
Aztán elkezdődött a májusfa állító ünnepség, amire összegyűlt a Skanzen teljes látogatóserege. Komoly műsor is volt, hol svéd, hol angol nyelven, így néhány mondatot nekünk is sikerült megértenünk. A májusfa felállítása a közönség hejhózásos biztatása nélkül nyilván nem is sikerülhetett volna.
A nagy városi élelemhiány idején szokássá vált, hogy a városlakók zsebkendőnyi földdarabokon termeltek némi zöldséget, gyümölcsöt. Az icipici földdarabokon icipici házakat építettek fel, amelyekben a komfort teljes volt.
Természetesen ezek a kicsi faházikók sem nézhettek ki akárhogyan, szép tapétával bevont falak, valamint a korabeli élet tartozékai varázsolták otthonossá ezeket.
Ahogy a helyiek, mi is piknikeltünk, otthonról hozott ráksalátás szendvicsekkel. Ákos persze lekvárosat kért és kapott.
A korabeli élet részeként az egyes mesterségek is bemutatásra kerültek. Az ünnepre tekintettel a szokásosnál is nagyobb gonddal illusztrálták a múltat, szinte minden házban, minden műhelyben korhű jelmezekbe öltözött helybéliek magyarázták a látnivalókat.
Az egyik házban például egy igen gusztusosan terített asztal volt. Elég sokat tanakodtunk, hogy vajon eredeti vagy mű élelmiszerek voltak-e, hiszen friss epernek, friss süteménynek látszó valamik voltak az asztalon. A hölgy, aki az adott házban illusztrálta a polgárasszonyt, elmondta, hogy minden igazi, sőt minden friss, hajnalban készült. Kiskomámat meg is kínálta az egyik finomságból.
Az üvegfújás nehéz mesterségét bemutató ház igen népszerű volt, az egyes üvegtermékek előállításának részleteit hangos úúú-k, meg áááá-k kísérték a látogatók részéről.
A sok múzeumi látnivaló után betértünk a Skanzen minividámparkjába, ahol kikomám kipróbálhatta, milyen is pilótának lenni...
Na meg versenyautó-sofőrnek.
Egy 41 méter magas harangláb.
Ez pedig egy régi iskola, mely egyben a tanító és családja háza is volt. Milyen jó is lehetett, hogy nem kellett túl korán kelnie, hogy beérjen a munkahelyére. És ugyi, a hideg svéd télben ki sem kellett mennie a házból, hogy húzhassa az igát.
A Skanzenben a skandináv élővilágot bemutató állatkert is van, mindenféle izgalmas állatokkal. Arról azért nem vagyok teljesen meggyőződve, hogy ezek a nyulak szabadon élnek arrafele, minden esetre nagyon édesek voltak...
Svédországban intézményesített cumileszoktató módszer könnyíti meg a szülők dolgát. A cumikat egy kiscicákkal telerakott körülkerített helyre dobják a gyerekek, hiszen nyilván a cicáknak nagyobb szükségük van erre a segédeszközre. A cicák a gyerekek nagy megelégedésére jókat játszanak a behajított cumikkal, cumisüvegekkel.
Időnként a bedobott cumikat a személyzet összegyűjti és a közeli fákra akasztja. A kép jól mutatja, hogy milyen sok gyerek szokott le a cumiról a cicák kedvéért.
Az állatkertes rész legnépszerűbb helye a kecskesímogató volt, ahol vagy 25 kisebb-nagyobb kecske állt az apró kezek rendelkezésére. Külön nagyon vicces volt, hogy a gyerekek mekegő hangjára az összes állat közös mekegésbe kezdett...
És amelyik gyerek a sok futkosásban, vonatozásban nem fáradt el (Ákos ugyan nem), az a játszótéren tombolhatta ki magát. Igen, Ákos valóban a mászóka tetején van.
És, a nagyszülők megnyugtatása érdekében elmondom: lejönni is gond nélkül sikerült.
Itt sajnos befejeződnek a képek, a sűrű felhőzet miatt hiába van itt majdnem 11-ig világos, fényképezni már nemigen lehetett, pedig még láttunk medvéket, farkasokat, baglyokat, sőt táncoltunk is kiskomámmal a nagy esti táncmulatságban. 9 után indultunk haza. Mondanom sem kell, Ákost nem kellett ma sem altatni, ahogy eddig egyetlen este sem.
