lucilla viszontagságai

Ákosom ma reggel beszaladt a szobába és torkaszakadtából üvöltött. Odabújt apához, mi persze azonnal kipattant szemekkel kerestük rajta a sérülést. Kérdeztük: Ákos mi történt, hol fáj? A homlokára mutatott és ihihiitttt-mondta krokodilkönnyek között. Mi történt, minek futottál neki? - kérdeztem. A fahahalnahahahak-hangzott a válasz. Futottál? Ííííííígeeeen, űűűűűűű. És csukva volt a szemed- kérdeztem. Neeeeheeeheeem, űűűűűű - óbégatta kiskomám, mostanság a sírás az űűűűűű- nyiiiihiiiihtvaaaa volt a szemem! Hát akkor - kérdeztem - mi történt? Hogyhogy nem láttad, hogy ott a fal? Űűűűűű, meeeheeert oldaahalt nincs szemem űűűűű- hangzott a frappáns válasz.

Azért elmagyaráztam neki később, amikor megnyugtatott, hogy bár valóban nincs oldalt szemünk, de épp ezért forog a nyakunkon a fejünk, hogy ez ne okozzon problémát...

Nos, hát ez is eljött. Ma volt az első olyan értekezlet, amelyen szülői minőségemben vettem részt. Ó, hogy mióta várok eme felemelő pillanatra! (Most nem számítanám ide azokat a szülőiket, amiken egyszem húgom távollévő felmenőit helyettesítettem). Persze szülői értekezletek eddig is voltak, de a sors szeszélye folytán eleddig mindig sikerült róluk lemaradni.

Ma persze nem ez volt az első értekezlet, mindjárt úgy indítottam a mai napot, hogy 9 és fél 2 között egyseggen végignyomtam egyet. Mondanom sem kell, hogy az ovis értekezlet százszor jobb volt. Nos, az óvoda személyzetével kapcsolatos korábbi megállapításaimat nem kell revideálnom, minden elismerésem, ahogy vezetik az ovit, ahogy nevelik a kölköket és általában ahogy az egészhez hozzáállnak, egyetlen rossz szót nem tudok szólni. Ami eléggé döbbenet, mivel Ákos rendszeresen az utolsóként elhozott gyerkőcök között van, ismerjük alaposan az összes óvónőt és dadust,  nincs egy sem, akivel szemben akár csak a legapróbb kifogásom lenne. Mindegyik napi szinten képben van Ákosom minden dolgával és láthatóan oda is vannak kiskomámért. )Amin persze semmi csodálkozni való nincs, hiszen egy édes.) Most először módom nyílt a szülői összetételt is megvizsgálnom, és hát nagy megelégedettségemre meg kellett állapítanom, hogy nyolcadik kerület ide vagy oda, az átlag IQ és emberi színvonal igen magas. Arról is sikerült tudomást szerezni így több, mint egy év után, hogy van szülői munkaközösség (Zacco be is jelentkezett tagnak). Na meg bejelentkeztünk fogadóórára, jövő szerdára, amikor is reményeim szerint Ákos fejlődéséről kapunk átfogó beszámolót.

(A jövő hétről ennek ellenére jobb szeretnék nem is tudni....Csak a túlélésre játszom, asszem.)

Anya a sárgametró végállomásánál dolgozik, a misztériumban! (sic!)

Alszik.

Zacco ma délután fél egykor rádöbbent, hogy neki ma futhatnékja van. Így hát kiruccantunk a Városligetbe, ahol éppen volt egy futóverseny. Ákos is nagyon belelkesült, ő is versenyezni akart, demonstrálta is, hogy milyen gyorsan fut. Elég nehezen tudtuk lebeszélni arról, hogy nekiálljon a tömeggel futni. A táv 5,2 km volt, ezt azért még nem tudta volna végigfutni kiskomám.

Az útvonal bonyolult volt, egy kisebb és egy nagyobb körből állt, ezért térképet is adtak a szervezők, amit a fiúk igen behatóan tanulmányoztak.

Ákos(bambulós)portré gyűjtőknek...

Volt össznépi bemelegítés, amit kiskomám igen lelkesen végigcsinált.

Indulás előtt.

Futás közben.

A szurkolóbrigád igen keményen dolgozott.

Aztán elruccantunk Ákossal az IKEÁ-ba. Itt rögvest berohantunk a mellékhelyiségbe, lévén igencsak sürgetett a természet. Ákost is magammal vittem, mert gyaníthatóan nála is közel volt a futhatnék. A női részlegre be is vonultunk kollektíve kiskomámmal egy fülkébe, ahol is a következő párbeszéd hangott el.

- Anya, te a fenekeden pisilsz? - kérdezte kiskomám, amikor látta, hogy én nem állva végzem a dolgom.

- Nem, nem a fenekemből, hanem erre van a lányoknak külön pisilőjük, csak másképp néz ki, mint a fiúknak.

Erre kiskomám, akinek az agya már továbbforgott és a válaszomat nem is hallotta, mély megdöbbenéssel:

- És akkor hol jön ki a kaka?

Na igen, közel az idő, amikor el kell merülni az anatómiában.

Csoda történt! Bár a hétvégét a Balatonnál töltöttük, az idő mégis egészen jó volt. Sőt! Így hát nem kellett megbánnunk, hogy leutaztunk. Valiék nemrégiben tértek vissza Olaszhonban elköltött vakációjukról, és hát nem tértek haza üres kézzel. Valószínűleg egy kisebb közért teljes árukészletét felvásárolták, péntektől vasárnapig minden étkezés szolgált valami újdonsággal és hát finoman szólva is degeszre ettük magunkat. Ákost persze ezúttal sem kellett biztatni, főleg mivel ő is elkötelezett híve az olasz konyhának. Na igen, végülis csörgedez némi olasz vér az ereiben.

Két étkezés között, amíg mi levegő után kapkodtunk, ő szokás szerint autózott:

Vagy hintázott...

Mivel az idő pazar volt, napsütéssel és szél nélkül, kihajóztunk a nyílt vízre hajóskapitányunk vezényletével, hogy az esti pecázáshoz kishalakat fogjuk.

A hajóskapitány szemmel tartja a horiztontot, és hát természetesen a pecabotját (mert van ám neki saját, bizony!)

Kapááááás!

Sajnos csak a kishalak haraptak ezen a hétvégén, úgyhogy a délutáni sikeres horgászatot nem követte esti fogas-fogás.

Ákos döntése alapján Lali papa nyerte meg a jogot, hogy lenyírhassa kiskomám hosszúra nőtt sörényét, így ma fordásznapot tartottunk. Én meg apát szabadítottam meg felesleges szőrzetétől.

Ja igen, van még pár kép, amit be szerettem volna rakni ide, de technikai problémák miatt eddig nem sikerült.

Először is: ezt a képet még júliusban készítettem, azon az úton, amikor kénytelen voltam kétszer megtenni az utat Brüsszelbe, mire oda is értem (valahol az Alpok után visszafordították a gépet, mondván, hogy rosszul van a pilóta, aztán persze kiderült, hogy a gép szar, de azt nyilván nem közlik az utazóközönséggel 10 000 méter magasban). A képen a Bizottság (igen randa) épülete látható, előtte tüntetés az illegális szervkereskedelem ellen (tüntetés az szinte mindig van ezen a téren, a rendvédelmi szervek már vérprofin vezénylik le), az oldalán pedig a 2007-es szlovén eurót ünneplő molinó...Igazi EU-s hétköznapok.

Ez kép pedig két hete készült, az utolsó előtti forró kánikulai napon, amit természetesen víz közelben töltöttünk.

Mivel ma egészen komolyan nyári nap volt, Ákossal ellátogattunk a Transzplantált Családi Napra. Én vagy 4 éve senkivel sem találkoztam a csapatból, eltekintve néhány véletlen találkozástól. Kicsit aggódtam is, hogy van-e értelme így odatolni a képemet, megismer-e még valaki, de igen kellemesen csalódtam, olyanok is tudták, ki vagyok, akik azóta léptek be az egyesületek valamelyikébe, amióta én már nem járok el rendezvényekre. Ákos persze hatalmas sikert aratott, ahogy az már lenni szokott. Azért volt, akit nem bűvölt el: egy testvérpárt nézett ki magának, hogy majd jól összebarátkoznak, de a tesók igen össze voltak gyógyulva, külső gyereknek esélye nem volt beférkőzni a társaságukba. Ákosom persze nem adta fel, amikor a fiúk focizni mentek, ő is odaszaladt, de csak állt a kerítés mellett. Mondtam neki, hogy nyugodtan menjen csak be a pályára, biztos beveszik a fiúk. Be is állt az egyik kapuba, de az egyik kópé odébb rakta, mondván, hogy nem kívánják bevenni a csapatba. Ákosom előbb csalódottan nézett, majd keserves óbégatásba kezdett. Összefacsarodott a szívem....Ákos annyira nyitott gyerek, annyira könnyen köt barátságot (nagyjából kettő percet szokott a dolog igénybe venni), de ráerőszakolni magát senkire sem tudja. És végtelenül rosszul esik neki, ha visszautasítják közeledését, amit mindig  olyan kedvesen ad elő. Mély sebet hagyott benne az incidens, még hazaérkezésünk után is emlegette a butafiúkat (akiknek persze sejtelmük sincs, hogy milyen értékes emberkét utasítottak el). Ezen kellemetlenséget leszámítva nagyon jó napot töltöttünk el, rengeteg program volt, volt tánc, vetélkedő és bűvész is.

Este pedig végre erőt vettem magamon és kitakarítottam a fagyasztószekrényt. Hát...nem csodálkoznék rajta, ha a villanyszámlánkon érezhető lenne a csökkenés a jövőben, kb. három centis jeget kalapáltam le minden falról...

Hétvégén Balaton, ahogy az már így augusztus utolsó heteiben lenni szokott. Az idő is hozta a formáját, bár voltak napsütéses órák, azért esett. Például kocsimosás után kettő perccel...

Voltunk Zacco-névnap ünnepelni Szárszó egyik új éttermében, és oda voltunk, meg vissza, milyen jó hely is. A fennmaradó időben pedig ettünk, olvastunk, aludtunk. Na meg Ákos kérdésekre válaszolgattunk. Ákos tovább csiszolta biciklis tudományát.

Ma pedig voltunk festéket válogatni a konyhába. Hazaérkezés után Ákos egy fél másodperccel később ért a WC-re, mint optimális lett volna, így hát lett neki egy kis nedves folt a bugyiján. Erre jön és közli: nem pisiltem be, hanem a pisi ki akart menni a bugyimra! Hát igen, minden csak megközelítés kérdése...

Na igen, a tegnapi napunk is elég jól sikeredett. Mivel gyaníthatóan az utolsó igazi gatyarohasztó nyári nap volt, mindenképp szabadban akartuk tölteni. És hát egy géprajongó kölökkel természetesen adott volt, hogy repülőnézéssel múlatjuk az időt. A bemutató és az air race is pazar volt, én amúgy nem vagyok egy repülőrajongó, de tátott szájjal néztem a mutatványokat.

És kiskomám is csak bámult.