2006.02.02. 23:10 | Lucilla | komment

Nos, ismét mérföldkőhöz érkeztünk, ezúttal olyanhoz, amit éppen kihagytam volna, ha ki lehetne, de úgy látszik, egy fiúgyermek esetében kizárt. Bár, ha a saját gyerekkoromat nézzük, talán lányoknál is...Szóval, az estét a baleseti sebészeten töltöttük. Ákos elesett az uszodalépcsőn, és bár vérzett, de egy ragtapasszal ellátta őt Józsi bácsi. Aztán itthon gondoltam, azért lefertőtleníteném, mert mégis csak az uszodában sikerült elvágódni. Ákos persze nagyon tiltakozott, mondván, hogy csíp (persze nem csípett). Egyszer csak látom, hogy a seb elkezdett kinyílni, és bár nem tűnt túl nagy sebnek, azért nem voltam biztos abban, hogy varrás nélkül szépen fog beforrni, na meg hát azért a fertőzések is aggasztottak, így hát gyorsan bevágtáztunk a fiumei útra, kicsit aggódva, hogy mi vár ránk ott. Ehhez képest maximálisan jó tapasztalatokkal jöttünk ki. Az egész procedúra nem tartott tovább fél óránál, pedig volt betegfelvétel, orvosi vizsgálat, röntgen és ismét orvos.

Ákos sebét mellesleg nem varrták, hanem ragasztották, valami pillanatragasztóhoz hasonló anyaggal. Mondtam is a dokinak, hogy amikor én voltam Ákos korabeli, még varrták az ilyen sebeket. Erre a doki elmesélte, hogy 30 évvel ezelőtt, amikor még kezdő sebész volt, arról "álmodoztak", hogy cipzárat lehessen a beteg bőrébe ültetni, mert a balesetin ugye sok olyan beteg van, akit jópárszor fel lehet nyitni. És lám, mostanra valóban létezik egy műanyag cipzárszerű valami, amit ilyenkor be lehet rakni a beteg hasfalába. A doki egyébként vérbeli gyerekorvos volt, mi egy sima betadinos törlést nem tudtunk Ákossal megbeszélni, ő pedig szépen mindenre rávette, kiskomám zokszó nélkül viselte a viszontagságokat.

Ákos meg egy hős volt, semmi rinya nem volt, csak egy kis picsogás a tetanusznál, de közben végig szorongatta a vonatát, és mindenkinek elmagyarázott mindent tömegközlekedés témakörben. Természetesen mindenkit elbűvölt a kórházban, ahogy az már lenni szokott...Most nem fürödhet egy darabig, mert víz nem érheti a sebet, márpedig nála a fürdés az konkrétan a fürdőszoba teljes belső mosását is magába foglalja, így hát cicamosdás volt, és most békésen alszik.

2006.02.01. 19:57 | Lucilla | komment

Te vagy az én legszebb anyukám! - ezt mondta az én kicsi fiam ma nekem fürdés közben, és teljesen spontán még egy puszival is megsképelte....jól is esik az ilyesmi egy ilyen szürke, téli hétköznapon.

2006.01.29. 23:23 | Lucilla | komment

Anya, én azt szeretem, ha az orromban marad! (ti. a sterimar) - így közölte velünk furfangos kiskománk, hogy eltekintene az esedékes orrszívó-porszívózástól. Korábban is minden orrfújásnál bizonygatta, hogy bizony, ő igenis ki tudja fújni kiválóan az ő orrát!

A hétvége legjobb híre, hogy apukám jóvoltából őskövület telefonomat egy igen korszerűre sikerült lecserélni. Nos, annyira korszerű, hogy még eltart egy darabig, mire belejövök a használatába...De nagyon jó kis telefon, azt meg kell hagyni.

2006.01.24. 20:59 | Lucilla | komment

Családfakészítés ürügyén családi képeket nézegettünk a hétvégén. Nem mellesleg, sikerült úgy heted íziglen visszanyúlni anyukám vonalán, még az én dédnagyapám dédszüleiről is vannak információink...

Képnézegetés közben egész érdekes világ tárult elénk, ki hinné pl., hogy egy üknagymama lehet ilyen kacér...

...és egy amúgy tündér, igazi sütős-főzős (a süteményeiről ma is ódákat zengünk), békebeli dédnagymami ilyen mufurc egy kislány volt....

....és hát, hogy a nagymamám is volt édes kis pufók babácska....

2006.01.23. 22:22 | Lucilla | komment

Tél van. Irdatlan hideg. No és a rotavírus is megejtette évi rendes látogatását. Ákos a szerda, én a vasárnap éjjelt töltöttem a családi fajansszal meghitt közelségben...És reggel majd leesett az orrom a hidegben, mire a metróhoz értem.

2006.01.21. 00:12 | Lucilla | komment

Nos, igen, Tommy Emmanuel végre eljött Magyarországra, ez a hír sokkolta a gitáros társadalmat néhány héttel ezelőtt. Zacco erre vár vagy 10 éve, annak idején a kocsivásárlásnál az érvrendszer komoly elemét képezte, hogy kocsival el lehet menni olyan fesztiválra, ahol Tommy fellép. Én a magam részéről eddig is kedveltem őt, a zenéjét, CD-n hallgatva, de 8 évvel ezelőtt, amikor Ausztáliába utaztam, nem igazán értettem kedves barátaimat, miért is olyan fontos, hogy felvásároljam a létező összes Tommy Emmanuel CD-t. Persze szívesen hallgattam, sőt, abba is belementem, hogy az esküvőnkön ő zenéljen, kizárólag. De csak most, a koncerten váltam igazi rajongóvá, mert amit az a pasas csinál a színpadon, az valami döbbenet...Hihetetlen virtuóz, zseniális humorral, könnyeztünk a nevetéstől időnként.

És a végén az is kiderült - bár azért már az előadás is sejthető volt -, hogy Tommy végtelenül közvetlen. Az elkötelezett rajongókkal személyreszólóan elbeszélgetett, ezzel egy életre boldoggá tette az én férjemuramat...

2006.01.19. 20:45 | Lucilla | komment

Anya, ha majd nagy leszek, akkor leszek lány? (El kellett keserítenem: nem drágám, normális esetben te fiú maradsz életed végéig.)

2006.01.17. 20:06 | Lucilla | komment

Tegnap ismét Brüsszel, viszont az, hogy tegnap este nem voltam itthon, Ákosnál teljes anyarajongást indított el, ma csak én voltam a barátja... Valakitől az oviban eltanult egy nevetési módot, vigyorgó képpel ingatja a fejét, annyira vicces, hogy amikor nevet, akkor mi is dőlünk a nevetéstől, ettől persze ő még inkább...

2006.01.14. 22:46 | Lucilla | komment

Gyigyi, miért kék a piros metró?

2006.01.12. 21:57 | Lucilla | komment

A PM-ben elindult a költözködési láz, majd' mindenki odébbhurcolkodik egyet. Engem személy szerint nem érint a dolog, de a főnökséget annál jobban, így hát a megbeszélések hatalmas és poros irattömegek felett zajlanak, érteni meg semmi nem lehet, mert a szomszédban fúrnak-faragnak....Na igen, és a légkondit is most szerelik be, aminek remélhetőleg pár hónap múlva már nagyon fogunk örülni, de most senki sem túl hepi, hogy szívhatja a sittport...

süti beállítások módosítása