lucilla viszontagságai

Rémes reggel. Üvöltés, közelharc.

Boldog viszontlátás. Élmények, képek.

Bár Ákos, amikor meglátta, csak annyit nyögött ki: annnyaaa.

Ma ismét egy kiadós értekezlet, egy kis közig és helyettes államtitkári leváltás kapcsán találgatásokkal, meg meg nem kapott anyagokkal, de sikerrel és kiadós dicsérettel, ami a munkámat illeti.

Délután kóválygás, küzdelem az elemekkel. Végül IKEA túra Vali kedvéért. No, igen, egy kicsit az én kedvemért is. Ákos ismét mindent kipróbált, a bútoroktól a járgányokon át a játékokig, az üvegáruknál rendesen taposva az idegeinken (szerencsére csak azon)...Lecseréltem unalmas zuhanyfüggönyünket egy helyes kis gyerekmintásra. Hogy Zacco mit fog ehhez szólni, azt nem tudom.

Fáradt vagyok. Ez már így marad örök időkre.

Ahogy számítottam rá, nem élünk könnyű időszakot. Sőt.

Szombaton én reggel izibe takarítottam, Zacco Ákost futtatott, aztán meghívólevélért szaladgált, aztán laptopot fényesített, aztán még vásárolt is. Aztán esküvő, onnan Árkád, ahol bőröndbeszerzés, nadrágvásárlás, után Zacco haza laptopot szerelni, mi vissza az esküvőre.

Minden nagyon szép, minden nagyon jó, egész addig, amíg Ákos rá nem talál a forró reflektorral, ami a földön várta áldozatát. Kéz megéget, Ákos üvölt teli torokból, vagy két órán keresztül, miközben őrült álmos, tekintettel a délután alvás könnyed kihagyására. Szóval Ákos üvölt, üvölt, anya szájába tömködi a kezét, ami ettől valószínűleg még jobban fáj, anya persze fújja, puszilja, ahogy tőle telik. Mire hazaérkezünk, már hólyagok növekszenek, kéz hideg víz alá, vagy egy óráig. Szegény kölök annyira fáradt, hogy ahogy enyhül a fájdalom, mély álomba zuhan, amely azonban csak addig tart, amíg a víz kellően hideg és bőséges...később már minden fáj és kellemetlen, mert elzsibbadtunk én is, Ákos is, minden mozdulattal a kezecske kicsúszik a víz alól, ezzel égető fájdalom hasít az alvó babába, üvöltés, ezerrel. Nincs mit tenni, ki kell szedni a szétázott tenyeret, és meg kell szokni a szobahőmérsékletet. Közben nagypapi rohamléptekkel teper az éjszakai ügyeletes patikába kenőcsért, amivel megpróbáljuk lekezelni a sebet. A fájdalom nem enyhül, de a fáradság győz, kisfószer a kanapén álomba zuhan. Közben megpróbálok Zacconak mindent összekészíteni, a laptop persze még mindig romokban, de reménysugárként meglesz a hiba...Közben vasalás a szombat esti rémséges tv műsor hálójában vergődve. Éjjel egykor kiderül, hogy a borotva nem jó, és különben is nincs semmi készpénz, a taxira meg kell, szóval Zacco el, bank és tesco irányába, persze az ajtót nem zárja be, így nem merek elaludni. Szerencsére Ákos kisebb megrázkódtatásként éli meg, hogy ficánkolás közepette leesik a kanapéról, így átköltöztettem a mi ágyunkba, amit rögtön félálomban teljesen magáévá is tett. Aztán fél 3 magasságában befut a ház ura, új beretvával. Álomba lehet zuhanni.

Másnap hajnalban persze Zacco el. Én egész nap kóválygok, de gondolván, milyen frankón ki fogom aludni magam este, nap közben nem állok ellen a kiváló programoknak, anyuékkal vásárlás (új szoknyák, pólók, valami kárpótlás kell az elszenvedett éjszakáért....), aztán ebéd a stexben, majd anyuék haza. Ákos szépen alszik délután, én pedig nem tétlenkedem, vasalok, takarítok, no meg átrendezem a szekrényemet, beillesztem a készletbe az új szerzeményeket. Ákos tüneményes kiskölökként ébred, a kézfájdalomnak nyoma sincs, játszunk, bújócskázunk, ami belefér.

Véget ér a nap, legalábbis Ákos számára. Mivel van idő, kb fél órán át próbálom Ákossal megértetni, miért is van szükség fürdésre alvás előtt, és tulajdonképp sikerrel járok, mert belemegy a vízbe sírás nélkül (hetek óta nem volt ilyen), sőt vagy fél órán át meregeti a vizet a flakonokba. Szépen lefekvés, alvás, szép éjszaka elé nézünk.

És jön a fordulat. Mire 11, már én is a lefekvés közelébe jutok, a hétre minden előkészítve, a lakás tűrhető állapotba, szóval lehetne aludni. Még előtte szokás szerint leellenőrzöm Ákost, hogy be van-e takarva, meg minden....hát lángol a kicsi test. Lázmérő be, 39,1C, kúp, dédelgetés, áthozom az ágyba, búcsút intek a nyugodt éjszakának, megpróbálom elaltatni, sikertelenül. Fészkelődik, keresi a helyét, nem találja. Röpke 20 perc múlva rájön, hogy ez így nem frankó, és elcsattog a saját ágyába, ahová besegítem, betakarom. Ám mivel eddigre én magam is a végkimerülés határán vagyok, fél óra múlva arra ébredek, hogy a gyerek sehol...és csak akkor esik le, hogy mi történt, amikor megtalálom az ágyában, az igazak álmát aludva...

Persze egész éjjel rémálmok gyötörnek szörnyű kórságokról, és a magam kivégzéséről a PM-ben, hiszen két fontos értekezlet lenne hétfőn. Az egyik a saját előterjesztésem tárcaközi egyeztetése kapcsán.Vérciki. De beszélek Zaccoval, aki szerencsésen túlélte a repülőutat, az immigration bunkókat, és nemsokára álomra hajthatja a fejét San Matteoban. 9 óra időeltolódás hidalódik át a telefonban.

Reggel kétségbeesve hívom a húgomat. Persze ki van kapcsolva. Ahová még vihetném, ott kisgyerek van, és beteg gyereket ilyen helyre inkább nem viszek. Főnök relatíve jól fogadja a hírt, bár érezni, hogy nem boldog. Közben elérem a húgomat, jön, mindjárt. Főnök ismét hív, hogy mégis, mikor jövök. Hallom a leeső követ a szívéről, amikor közlöm vele, hogy nemsokára. Azt nem mondtam, hogy 2 teljesen használhatatlan éjszaka van mögöttem.

Fél 11 mire beérek, de már mindenki tudja, hogy a gyerek beteg, még a betelefonáló állampolgárok is...Nagyfőnök visszaért a szabadságról, fel kell készíteni az értekezletre, és nekem is fel kell készülni. Ebédre nem is gondolok, 1-kor már megy élesben az egyeztetés, viszonylag sikeresen, túléltem. Már csak a nap hátralévő részén kell túllenni, és minden OK.

Közben anyós már vonatra pattanva repül székes fővárosunkba, én lezsíroztam a gyerekorvost, átveszem a gyereket. Sándor doki hozza a formáját, nem ejt kétségbe, csak egy könnyű vírusocska, hamar kiheveri, nem ír semmit, béres csepp nem kell immunerősítőnek. Én azért önszorgalomból veszek egyet, ha Ákos nem is, én majd roborálok vele. Vali megérkezik üdén, finomságokkal a táskájában. Bezuhanok az ágyba.

Kedd. Szerda. Zajlik az élet, még mindig nem sikerült kihevernem a hétvégét, szerintem már nem is fogom. De az élet tele van szép pillanatokkal. Például amikor a gyerek, aki eddig nem volt hajlandó még mutogatni sem a mondókák alatt, három dalocskát sajátít el egy fél nap alatt és elő is adja megfáradt anyjának. Aki csak néz....és majdnem sír a boldogságtól.

Eddig sem volt eseménytelen az életünk, de most...Zacconak vasárnapi hatállyal az Újvilág legtávolabbi pontjára kell utazni. Mert nélkülözhetetlen. Mondjuk itthon is, de az a romba dőlő ámerikai gazdaságot nem érdekli.

Ágyő születésnapi ajándék debreceni aquaparkos hétvége, agyő nyugodt szép, együtt töltöltt nyári esték...A jövő héten egyedülálló, dolgozó anya leszek. Remélem, kibírom ép ésszel, és főleg, hogy nem leszek olyan lestrapált, hogy olyat tegyek, amit később megbánhatok. Szegény Ákos, így most én viszem és hozom a bölcsibe, ami így jócskán több lesz, mint megszokta... És hát a jó kis játszóterezések is lecsökkennek.

Holnap esküvő, mosás, vasalás, családi hercehurca, idegeskedés, bőröndvásárlás, miegymás. Mikor fogunk henyélni? Hétfőn pedig két egyeztetés is lesz. Jó lesz karikás szemmel, szétzilált aggyal, vérző szívvel.

Végre-végre nyár van. Igazi fülledt, gatyarohasztó. Kár, hogy csak két napig tart, és utána ismét hidegfront...Az a baj, hogy mire elmúlik a meleg miatti fejfájásom, jön a hidegfront, aztán megint meleg lesz, és ismét megfájdul a fejem. Tartós meleget akarok!

Zaccot Ámérikába akarják rángatni. Minden második hónapban előjön a kérdés. Pedig lassan lejár az Al Kaida moratórium, ilyenkor üljön repülőre?

Nyavalygós napom van ma.

Reggel arra ébredtem, hogy B. Tóth László süvíti, hogy hatalmas felhőtömeg van Budapest felett, és nagy vihar lesz. És lőn, már dörgött is az ég. Ezt még Fenyő Miki sem tudta elnyomni. Ehhez képest jó meleg lett. Azt hiszem, venni kellene egy másik rádiót, amin nem csak a Sztár FM jön be. Így is elég keserves a 6.30-as kelés...

Ebéd kínaiban, utána olasz fagyi, andalgás az Andrássyn.

Ma megnéztük a Shreket. Az első részt. Én általában nem kedvelem az animációs dolgokat, de ez nagyon jó volt. Lehet, hogy második rész is lesz belőle? Amúgy a dvd kölcsönzőben eszméletlen mázlim volt: azt hittem, hogy elhagytam a kölcsönzőjegyemet, képzeletemben már az adósok börtönében láttam magam, ahogy leülöm a több millós kár miatti büntetésem...És lőn csoda: a kölcsönzős fiúnál volt, mert benne hagytam a tokban. És újabb csoda lőn: benn volt a Shrek is, ami tán az előbbinél is meglepőbb csoda volt.

Minden héten megfogadom, hogy a következő hétvégét a béke és nyugalom jegyében jórészt vízszintesben töltöm. És elolvasom, amit el kell, megnézem, amit meg kell, és játszom-játszom-játszom Ákossal otthon és játszótéren, vízben és szárazföldön...

És minden hétvégén megszegem a fogadalmamat. Mert hát ki tud ellenállni az egyetemi legjobb barátnő esküvői meghívásának, de ha már megyünk, akkor nászajándék kell, és ha nászajándék, akkor IKEA, és ha már ott vagyunk, akkor önnön kínzó szükségleteire is szánni kell súlyos összegeket, meg időt és energiát. És hát ha megígérjük, hogy sütünk tortát, akkor sütünk, akkor is ha délutánra már jártányi erőnk sem marad, és cserben hagynak a háztartási gépek. És mire a torta kész, már késésben is vagyunk, öltözünk, hajat szárítunk, sminkelünk, és rohanunk feledve vendéglátói kötelezettségeinket.

És hiába telt táncos-mulatósan az este, reggel kelni kell, és menni kell ismét, mert ki tud ellenállni a férjecske kollegájának grillpartis meghívásának? - Megjegyzem, én ellen tudtam volna állni, Zacco persze nem. - De mivel jó fáradtak vagyunk, nehezebben tűrjük a megpróbáltatásokat, zökkenőket, és bár a grillparti jól sikerül, azért marad a keserű szájíz.

És marad a fáradság is kitartóan. És itt van újra a hétfő, szép, mint mindig énnekem. Embernek meg hiába van születésnapja, reggel 3-kor kidobja az ágy derékfájásból kifolyólag, így nem csak anyukája, de még én is telefonon köszöntöm fel.

Azért szépítettünk egy kicsit, az Andrássy úti olasz fagyizóban spagettifagyit és tojáslikőrös fagyikelyhet nyalogatva, szépen andalogva.

Na meg hát, elkezdődött a nyári leárazás, ami rendre muszájmegvenni helyzetek elé állít. És ha muszáj, hát muszáj, én nem szállhatok szembe felsőbb akarattal.

Azért jó az egészben, hogy Ákosnak nincsenek különösebb elvárásai. Ő mindig és mindenhol jó érzi magát. Na jó, majdnem. De a kertben (épcsőőőő), a metron (sága metjo) , a trolin (pios trojji), fagyizás közben, vagy épp a Nemzeti Gödör helyén létesített szökőkutak közepén...

Na Ákos ma megmutatta, milyen az igazi hiszti.

Kb. fél órán keresztül üvöltött teli torokból, közben hol a földre vetette magát, hol pedig a szekrényajtónak pogózott. És semmilyen érvre nem hallgatott. Igaz, miután fogat mostunk, a csokitojást nem ajánlottam fel. Ilyen hiszti eddig még nem volt. Látszott rajta, hogy elképesztő erők dúlnak belül, és feszítik őt széjjel.

És hát ma én sem voltam példás anya...megígértem Ákosnak, hogy játszhat a táskámmal, ha megérkezünk a bölcsibe. Gondoltam jól elfelejti addig. Nem felejtette el. Nem tettem zsebre, amit ezért kaptam...Talán a hiszti is ezért volt este.

A metro újság napi kérdése: ki hogy védekezik a meleg ellen. Hát én felveszem a kardigánom. Meleg??? Hoooooool?

A pénteki láz vaklármának bizonyult. Ákos szombaton és vasárnap is láztalan, takonytalan, köhögéstelen és egyéb tünettelen volt. Így hát egy életem, egy halálom, bevittem a bölcsibe hétfőn. Meg kell mondjam, hogy nagyon boldog volt kiskomám.

Aztán sikerült jól megzűrösíteni a napot. Merthogy jól elfelejtettem, hogy NIOK díjkiosztó van, és kapásból rávágtam párom kérdésére, hogy jójó, persze, hogy elhozom Ákost a bölcsiből. Merthogy őneki megbeszélése lesz este. Még jól el is tervezetem, hogy mi mindent fogok csinálni. Aztán beértem a PM-be, és látom, hogy ott a meghívó. Jáááájjjj.

Aztán jól megszerveztem és lóhaláltam. 4 előtt rohanás haza, gyereknek hátizsák, váltásruha magamhoz. Közben Zsuzsit odaszervezni a Vörösmartyra, bébiszittelni. Aztán szintén futólépésben, izzadva Ákosért a bölcsibe, aki épp akkor verte ki a rikácsot, merthogy a gondozónénik elrakták a bicikliket (megjegyzem a bölcsi 6-ig lenne nyitva hivatalosan, ez meg épphogy 4 után volt), szóval épp itt volt a világvége, amikor odaértem. Persze kölköt sem kell félteni, amikor odaértem és meglátott, jól ráerősített, hátha én tudok valamit tenni a további biciklizés érdekében. Ki kellett ábrándítani méhemnek ezidáig egyetlen gyümölcsét, de aztán hamar megvigasztalódott. Szóval gyors ruhacsere - koszosmocskosan mégsem mehettünk grasszálni a belvárosba -, hátizsák a hátra, könnyes búcsú a bölcsitől, és már rohantunk is vissza a PM-be. Meg kell mondjam, az út Ákossal az ölemben hosszabbnak tetszett, mint reggelente üdénfrissen...

Nekem már a nyelvem is a bokámnál lógott, mire beértünk. Viszont sikerült Ákossal hatalmas nagy csődületet intézni a főosztályi titkárságon, odajött mindenki, aki élt és képes volt rá, és persze hasraestek: Ákos ilyen szép és olyan okos, és olyan de olyan...na persze, az én fiacskám. Persze mindez csak fél perc, aztán papírok felkap, Ákost is, és rohanás vissza a Vörösmartyra, ott már várt a húgom, meg a barátnője, kezükbe nyomtam a gyereket, meg némi pénzt, merthogy megígértem még út közben a fagyit Ákosnak, és én már rohantam is a Gerbaudba, ahol a NIOK ünnepség volt.

Ami szép volt, jó volt, tanulságos, meg sok ismerős, és sok bemutatkozás ismeretleneknek...

Aztán gyerek visszaszerez, pasi konzultál, Baross u. női klinikán randi, merthogy ott van egy barátnosnő. Nyelv megint elő, kilóg, hónalj izzad, gyerek cipel, busz minden képzeletet felülmúlóan büdös, hányás visszatart.

Ilyen egy dolgozó nő élete? Egyelőre igen. És mit mondjak, néha fárasztó. De azért jó.

Ez a hét is eltelt.

Nem volt egy szokványos hét.

Ákos szombaton úgy döntött, hogy túl nyugodt az életünk, ezért belázasodott. Pontosabban csak hőemelkedés, de nekem már ez is elég volt. Egyéb jele betegségeknek nem volt, de úgy döntöttem, hogy nem kockáztatok, nem megy bölcsibe. Úgyis úgy volt, hogy mivel Zacco megy Stockholmba (hiphiphurrááá), jön anyós. Így hát hétfőre ideszerveztem Zsuzsi nagynénit, aki becsülettel helyt is állt. Persze hétfőre már nyoma sem volt betegségnek, és egész héten minden rendben ment.

Vali nagyival szép az élet, sokat volt Ákos játszótéren, és hát nagymamihoz illő királyi bánásmódban lett részesítve.

Ma Ákos megint beteg lett. Most lázas, és a doktorbácsi valami fülgyulára gyanakszik. (Honnan, miért, jáááájjj). Ami biztos, az hogy lázas, és elég rendesen. Meg némi orrfolyás. De a füle? És hát nem is volt a héten bölcsiben, honnan szerezhette be ez a dolgot???

Pedig nyár van!!! Nyár van??? Hooool??? Kinézek az ablakon és októbert látok.

De legalább apa ma este hazajön. De jó lesz...