2004.06.18. 20:04 | Lucilla | komment

Néha el kell vonulnom röhögni egy sarokba, ha nem akarom megsérteni a gyerekem méltóságát. De olyan vicces is bír lenni egy kétéves néha...

Most például ül a kanapén, és Sebaj Tóbiást (alias Tubisát) néz. Már megfürödtünk, felöltöztünk, várjuk apát, aki kérte, hogy ha lehet, még látni szeretné Ákost ma este. Ákoson a bárányszőrös bundazsák van. Egyszer csak azt veszem észre, hogy - miközben buzgón kommentálja a múvít - néha lehúzza a cipzárt, előveszi a lábát, és nagyokat cuppant egy sebre. Aztán visszacsomagolja magát, és nézi tovább. Önellátó gyerekem van..

2004.06.17. 20:59 | Lucilla | komment

Úgy néz ki, hogy megjuhászodott ez a drága blog. Mindenesetre megpróbálok kedves lenni vele.

A mai nap igazi hétköznap volt, némi munkával, mérsékelt jóidővel (tényleg, lesz az idén nyár, vagy dőljek a kardomba?). A dolgok szépen folydogáltak a medrükben. Bár az este tartogat meglepetést: elromlott a konyhai csapunk. Ennek megfelelően Zacco most marha ideges, széjjelszedte az egész mosogatót, a pulton van most minden elzárt kütyü. Jájj.

Ja, és Ákos kipróbálta a Wc szűkítőt. Rettenetesen tetszett neki, le sem akart róla szállni, illetve leszállt meg fel kellett rakni, és ezt a sort vagy 50X megismételtük. A fürdés extrarövid és extrahisztis lett, mert vissza akart térni a budira. Persze mutatvány nem volt, de valahogy kapisgálja a lényeget, mert mutogatta a fütyköst. Persze nem gondolom, hogy ez a sikerhez vezető út zökkenőmentes kezdete lenne, de hát....

 

2004.06.16. 21:31 | Lucilla | komment

Akkor most mi van? Viselkedik ez a blog, vagy tűzre vele????

2004.06.13. 14:55 | Lucilla | komment

Hát, az időjárásjelentés néha nem jön be. Főleg, ha politikusok is beleugatnak. Péntek délutánra Demszky tornádót jelzett előre, be is ijedtünk jól, én főleg, mivel feltett szándékom volt, hogy kimegyek Ráckevére, és letanítom az utolsó órát. Mivel a tornádónak semmi előjele nem volt, hát ki is mentem, de a biztonság kedvéért vittem kabátot, meg esernyőt.

Persze mondanom sem kell, hogy tornádó sehol, még csak egy kis viharka sem, az óra alatt a helybéliek a Dunában vizilabdáztak, én meg néztem őket kissé irigykedve. Meg kell hagyni, Ráckeve nagyon jó hely, akárhányszor csak arra játram, megállapítottam, hogy oda kellene menni lakni. De elég nagy lépés lenne, azt hiszem...

Tegnap szintén pazar idő volt, bár mivel esőt és lehülést jeleztek előre, jól felöltöztünk, Ákos hosszúnacit kapott. És mivel tudatlanok voltunk, fürdőruhát sem vittünk, pedig jó kis medence volt.

A Juniális nagyon jóra sikeredett, minden elismerésem a rendezőké, hihetetlen jó programokat találtak ki kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Egy percig sem kellett unalom ellen kezelni Ákost, pedig nagyvonalúan kihagytuk a délutáni alvást. A sláger persze az ugrálóvár volt, de a különböző fajátékok is nagyon bejöttek neki, főleg a különböző járgányok. Apával elkötöttek egy brindó-hintót, és azzal kerekeztek fel s alá, Ákos és Olivér nagy örömére. Később megérkeztek, pontosabban visszajöttek Kocekék is, így kész babatali kerekedett. Évával fakavicsokért órák hosszat logikai játékokat oldottunk meg, sikerült második helyezettként egy csomag színes gyurmára szert tennünk.

Este persze már volt para, mivel olyan fáradt volt Ákos, hogy alig látott. Szerencsére Zacco egy kollégájával összefutottunk, aki kocsival volt és csodák csodájára autósülés is akadt, így nem kellett tömegközlekedéssel húzni az időt.

Jól lesültünk mindahányan, én kisebb napszúrást is szereztem, de el kell mondjam, idén az egyik legjobb napunk volt a tegnapi.

Mivel az összeszedettség nem volt jellemző ránk, a fényképezőben elem nem volt, így fotós illusztráció ezúttal elmarad, az emlékek a fejünkben várhatnak rosszabb napokra, amikor is erőt meríthetünk belőlük.

2004.06.10. 21:05 | Lucilla | komment

Végre sikerült a nyarat (ami csak ízleítőt ad magából, és már megy is elfele) egészen testközelből megtapasztalni, olyannyira, hogy leégett az orrom.

A Velencei tónál jártunk, főosztályi kiránduláson. Egész jól sikerült.

Ákos - úgy néz ki - a gyógyulás útjára lépett. Ma a dokibácsi meg is írta az egészséges papírt hétfőre, bár azért csak kérdőjellel. Tegnap és ma már nem volt láza, napok óta nem kapott lázcsillapítót. Bár ma mintha kicsit meleg lett volna, de nagyon-nagyon rossz hangulatban volt, így jól elfelejtettük a lázmérést. Na mindegy, majd éjszaka még megnézem párszor. Persze nem hiányolt, talán csak tegnap este említett meg. És hát ma jól meg volt sértődve, én hozzá sem nyúlhattam, csak apa volt jó mindenre. Azért az nagyon tetszett neki, ahogy eljátszottam, hogyan biciklizik apája. Azért szép kis meccs lesz visszaszoktatni a régi kerékvágásba, most nagyon hisztis, így lábujjhegyen járunk...

Tubisát nézünk (Sebaj Tóbiás):

Most kettesben vagyunk. Zacco elment Hannaval a HP 3-t megnézni. Remélem, én is meg tudom még nézni a hétvégén. Holnap akartam, de holnap este is dolgozom, még egy alkalom van Ráckevéből, ezt már a becsület kedvéért is végig kell csinálnom. Ákos a nagyágyon alszik.

Hétvégén persze megint nem lesz szép idő. Pedig juniális lesz. Bele kell törődnöm, hogy ez a nyár ilyen lesz. Na bumm.

2004.06.08. 20:49 | Lucilla | komment

Bár az élet szép, és egészen olyan, mintha nyár lenne (azért én nem bíznám el magamat, lesz ennek még böjtje), nehézségekből kijut.

Ákos beteg, mandulagyulladást sikerült begyűjteni. Már hétvégén beteg volt, de mivel apáék lázmérőt nem vittek, és amúgy a lázon túl nem volt tünet, nem csináltunk ügyet belőle. Aztán itthon lázmérés, és kiderült, hogy frankó láza van. A dokibácsi a torkából ítélte meg a mandulagyulladást, így hát még antibiotikum is van, és mivel a dokink amúgy nem szokott antibiotikumot felírni csak úgy feleslegesen, be is adom neki. Szerencsére túl sok tünet nincs, csak lázas a lelkem, meg fájhat neki a torka, főleg ébredés után, akkor keservesen sír. Amúgy jó a kedve, ma egész hosszan rollerezett az Orczy kert biciklis pályáján, jól eszik, alszik. A másik, ami miatt elhiszem, hogy beteg, hogy órákon át elül a seggén, feltéve, hogy a Sebaj Tóbiás megy...És a beszédfejlődés is töretlen: a Tóbiás tobisá felszólításra hallgat, de megvan a fejtámla is, és a wöwe lassan joghurt lesz.

Holnap főosztályi kirándulásra megyünk Velencére. Kíváncsi vagyok. Mondjuk a tapasztalt kollégák lelkesedéséből ítélve nem valószínű, hogy meghatározó élmény lesz. De az idő várhatóan napos lesz, így hát talán azért valamivel jobb lesz a napon lenni, mint benn az épületben. Éljen a természet!

2004.06.01. 22:03 | Lucilla | komment


Itt van pár kép a hétvége tetemes terméséből. Ugyanis vidéken jártunk, nagymamizni ezerrel.

 

Itt épp macskát kukkolunk:

Itt eszünk kétpofára:

Itt meg anyával nyaljuk a fagylaltot:

2004.05.24. 21:08 | Lucilla | komment

Hát, itt vannak a dolgos hétköznapok. A hajnali kelésekhez nem sikerült ezidáig hozzászoknom, élek a gyanúperrel, hogy erre még sokáig várnom kell. A napok egyre gyorsabban telnek. A múlt héten már határidős munkát kaptam, támaszpontok nélkül, amit úgy néz ki sikerült jól megoldanom, és ezzel jó volt az antrém. De még mindig érnek meglepetések...na meg kihívások is lesznek, bőven.

A hétvége elég sűrű volt, és így jó gyorsan el is telt. Pénteken temetés, szombaton vendéglátás, vásárlás, születésnapünneplés, vasárnap meg millenáris gyereknap. De hát aki mazochista....kellett nekem ez a sok program. Persze, van, amiről lemondottam volna, mondjuk a fél karomért cserébe....

Akkor egy kis fotós beszámoló a vasárnapi elő-gyereknapról.

Ákos Vitéz Lászlót néz...:

...udvarol:

2004.05.17. 20:33 | Lucilla | komment

Ma volt az első munkanapom. Úgy látszik, mégis csak vannak csodák. Az álomállás, ami a múltkor elúszott, az most valami csoda folytán visszaúszott.

Ígyhát dr. Tóth Melinda, tanácsos lettem. Jól hangzik. Csak hát, még bele kell nőni ebbe a szerepbe. És hát, attól tartok, hogy pár hónap múlva nem lesz már ilyen rózsaszín köd az agyamban. Mert komoly feladatok is lesznek. Ne hát, épp a kihívások miatt érdemes dolgozni, nem?

És hát, még hozzá kell szokni a korán keléshez is. A szokásos 9 óra kelés helyett fél 7. Elég durva váltás. Lehet, hogy rá kell szoknom a kávéra?

És még lehetnek meglepetések a jövő héten, aminek nem tudom, hogy örülni fogok, vagy nem annyira.

2004.05.12. 22:07 | Lucilla | komment

Azért telnek-múlnak az órák, napok. Néha olyan, mintha mi sem történ volna, máskor belémhasít a megváltoztathatatlanság kínja. Annyi mindent nem kérdeztem meg tőle. Annyi mindent nem mondott el. És még olyan sok mindent kellett volna megcsinálni. Együtt. De már nem.

Ma Ákos a délutáni alvásból ébredve a Dédit szólította. Talán ők még látják? Eljött meglátogatni őt?

süti beállítások módosítása