lucilla viszontagságai

Ákos ma reggel, bölcsibe menet:

- Nézd! Kutyaszaaaar! Aaa megharaptaaa a kutyaszaaar a...a...a csizmáját Ákosnak! Megharapta a talpáját!

(Nem mellesleg, sikerült megfejtenem, honnan jött az errekirányba-arrakirányba fordulat, mármint hogy miért van benne a "k". Mert hányszor mondtam neki, hogy a troli - amire feltétlenül fel akart szállni, de épp nem jó irányba ment- másiK irányba megy. Hát ez neki úgy jött le, hogy a szó a kirány. Ez ma reggel világosodott meg nekem.)

Amúgy ma este volt egy kis középkor nálunk. Épp miközben Ákos fürdött, én hallótávolságon belül más ügyben jártam el, egyszercsak elment az áram. Azonnal odakiáltottam Ákosnak, hogy nincs baj, csak elment az áram, ezért van sötét, de kiskomám teljes ámulatban ült a fürdőkádban, és esze ágában sem volt halálra rémülni. Annyira tetszett neki a beszólásom, hogy azután kb. félpercenként közölte, hogy ákosnincsbajelmentaáram! És hát gyertyafénynél fürödtünk. Sajnos azt nem igazán sikerült megértetnem vele, hogy nem lesz tv-maci, mert ahhoz áram kell, folyton próbálkozott, mintha az én hatásköröm lenne az áram visszaszolgáltalása...Végül aztán megjött az áram, és lett tv-maci is, így hát boldogan bújt ágyba. De alvás előtt még olvasott, ahogy ma - még fürdés előtt - több, mint fél órán keresztül: az újságjait. Nem tudom, minek köszönhető, de napok óta kisangyalkám van nekem.

Ja, és ő választotta ki a lottószámokat, amikkel most 5 hétig játszunk. Kíváncsi vagyok.Persze nem árulom el, ki tudja.

És igen, épp ma egy éve kezdtem el a blogot írni. Akkor nem is hittem, hogy akár csak egy hétnél tovább bírni fogom. Mostanra már szinte kötelességnek tartom, hogy megírjam mindennapjainkat, elsősorban Ákosnak, majd ha nagy lesz, de a nagyik és más rokonok is szívesen olvassák.

Tavaly ilyenkor is az időjáráson nyavalyogtam, hogy elvileg tavasz, de gyakorlatilag tél. És ismerve a tavalyi időjárás további folyását, ez vajmi kevés reményt nyújt a jövőre...Még itthon voltunk Ákossal, nagyon jól éreztük magunkat, bár engem kissé nyomasztott, hogy vajon lesz-e jó munkám valaha. Most van, bár hogy meddig az még a jövő zenéje. Ákossal való itthonlétes életünk viszont azóta is nagyon hiányzik.

Nos, újabb hétvége után újabb hétfő. Nem vagyok valami üde és friss, a tegnapi napomat a wc csésze ölelgetésével töltöttem, a fennmaradó időben pedig küzdöttem az életemért...Hogy mi történt, nem tudom, remélem, nem a rotavírus csapott le ismét, nem lenne jó, ha Ákos is benyalná, most, hogy ilyen szépen túljutottunk a köhögős mizérián. Mindenesetre ma a munka hőseként dolgoztam végig a napot, pedig a gyormom, minta belülről le lenne gyalulva...remélem, holnapra ennek már nyoma sem lesz. Most már kicsit unom a nyomoromat, épp túlvagyok a kéztöréses bénaságon, épp - kösz, anyu  - kezdek egyenesbe jönni, ami a vasalást illeti, erre jön valami, ami miatt megint elönt az önsajálat és a vasalatlan ruha...

Mikor lesz már tavasz?

Még jó, hogy Ákos egy tündérke, olyan édes volt már reggel, ahogy magyaráz, folyton, a Dörmögő dömötörben lévő piros autós versért odavan, pontosabban a verset még egyszer sem hagyta végigmondani (nem kár érte), de az autót napi sokszor megnézi, és közli: vége a bulinak! Halálosan komoly képpel. Ma elvittük a bölcsibe is az újságot, be kellett tenni a táskámba, nehogy elázzon. Egy hét kihagyás után eszméletlen boldog volt kiskomám a bölcsiben, meglátta egy kis barátját és kurjongatott nagyokat. Este pedig esti mesét néztük, tv-macival meg pompommal, vackorral és mirrmurral, nagyon élvezte.